Az ágyamban feküdtem és néztem ki az ablakon nyitott szájjal. A kilátás gyönyörű volt, főleg naplementekor. Miután rajtakaptak, hogy pár cuccot elloptam a - most már – társaimtól, a főnök több cuccot hozott. Kaptam meleg takarót, növényeket és több berendezési dolgokat. Még kis kockát is kaptam, amiből jó kis dal szól.
A zene hallgatásomból két kopogás szakított ki, majd az illető be is lépett. Hátranéztem, majd láttam, hogy a nemrégiben bemutatott Bruce lépett be. Most is a fehér ruháját viselte a megszokott kis szemüveggel. Zsebre dugott kezekkel állt az ajtóban, így a szobába beszűrődött a folyosóról a fény.
- Egy-két vizsgálatot elvégzek rajtad, azután pedig a csapat vár minket - mondta megfeszült testel. Mintha félne tőlem. Ez most a lelkemnek nem esett jól, bár szeretem, ha az emberek tartanak tőlem.
Válaszként csak bólintottam, majd felálltam a magamra terített takaróval együtt. Kiengedett az ajtón, majd bezárta maga mögött. Elvezetett a szobájába, ami inkább nevezhető volt labornak. Sokkal nagyobb volt, mint az enyém ezért egy kicsit féltékeny lettem. Meg is akartam jegyezni, amikor ő megszólalt.
- Vért veszek tőled. Csak a szokásos doktori vizsgálatok.
- Hogy mik? - kérdeztem vissza. Látszólagosan nyelt egy nagyot, majd inkább a levegőben lévő kis üveget nyomogatta.
- Mindegy, kérlek, vedd le a takarót.
Egy tíz perc múlva a fehér ágyon ültem, és néztem, ahogy Bruce gondosan leveszi a vért. Idegesnek tűnt. Mindenki közelében ilyen, vagy csak az enyémben? Egy idegig még félreteszem. A laborba egy nő lépett be fekete ruhában. Utána egy másik is bejött.
- Bruce - szólította a fekete ruhás.
- Nem érek rá, Maria - válaszolt, miközben egy fehér csomót nyomott a hajlatomnak. Az üveget, amiben a levett vérem volt egy asztalon lévő kis tartóba rakta.
- Ha eltört a kezem, akkor is jöjjek vissza később? - kérdezte az ezek szerint Maria nevet viselő nő. - Ó, téged nem ismerlek! - mutatott rám, mire én vigyorogva bújtam ki Bruce takarásából és vadul integettem.
- Hadd nézzem - szólt végül Bruce. - Neked mi a problémád, Adam? - nézte meg Maria karját, miközben lopva a másik férfira nézett.
- Csak gondoltam elkísérem. Na meg Tony hívatott.
Egy bő húsz perc múlva már készen lettem a szükséges vizsgálatokkal. Magam köré csavartam a takarót, majd már a három férfival mentem a nappaliba. A félig ismeretlen csapat sörrel a kezükben ültek és nagyban komoly témáról beszéltek, ami ebben az esetben valamilyen terv volt. Bruce csatlakozott a kanapén ülőkhöz, ahogy Adam is.
- Gyere, kislány - biccentett Tony. - Sört? - kérdezte, amikor már leültem mellé. - Vagy valami erősebbre vágysz? Whisky?
- Megteszi most a sör vagy mi - vettem el tőle az üvegben lévő löttyös italt.
- Steve?
- Kösz, kihagyom - utasította vissza a férfi. Meglehetősen le volt kötve a kezében lévő füzettel. Ceruza a kezében, és lopva felpillantott az asztalon lévő gyümölcskosárra. Rajzolt, jegyeztem meg magamban. Aszta, Sherlock! Magamra megforgattam a szemem, majd beleittam a sörbe. - Attól, hogy nem iszok sört, tudja, nem kell megforgatnia a szemét!
- Tessék? - pillantottam fel a férfire, aki most dühösen méregetett. A csapatot nem zavarta, hogy mi beszélgetést kezdeményeztünk, tovább itták a borzalmas ízű italt. - Nem. Tudja, nem minden nő magára forgatja a szemét.
- Akkor kérem, ossza meg az okát - zárta össze a füzetet, majd előre dőlt, és térdeire támaszkodott a könyökeivel.
- Az legyen az én titkom. Inkább mutassa meg, hogy mit pingál a füzetébe. Arra lennék én kíváncsi - vontam fel a szemöldökeimet egy kíváncsi vigyorral.
- Annyi köze van a dologhoz, mint nekünk egymáshoz. Semennyi! - zárta le a témát, majd újra kinyitotta a füzetet és rajzolni kezdett. Még egy utolsó pillantást vetett rám, és lapozott. Elalszik még ő.
- Most, hogy mindenki itt van, elkezdhetjük a tervezgetést. Loki, drága istenünk testvére a világot készül elpusztítani egy rakás csiturival. A Tesseract hamarosan a világűrön keresztül megnyit egy átjárót egy idegen világba. Onnan fognak átjönni. Amíg száműzve volt valahogyan szövetséget kötött az idegen fajjal, akik a Tesseractot kérik cserébe. A világ leigázásával Thoron akar bosszút állni. - Itt mindenki az említettre nézett, aki csak válla fölött hátradobta szőke, hosszú haját és beleivott a palackjába.
- Hé, abban asgardi...
- Igen - bólogatott Thor a szavamba vágva. Kikaptam a kezéből, majd egy kortyot ittam belőle. A torkomat jólesően végigmarta az erős ital. Elmosolyogtam, majd a palackkal a kezemben visszaültem a helyemre.
- A tervre rátérve nincs még semmi - sóhajtott fel Natasha. - Egy emberünk ki esett.
- Itt van nekünk Adam - mutott a sörével Tony az említettre. - Na meg persze egy vadóc is – vigyorodott el.
- A vadóc most éppen melletted ül és tervezgeti a halálodat - válaszoltam.
- Viccnek szántam! - védekezett.
- Haha! Kár, hogy én nem.
A tervkészítés egészen éjfélig tartott. Lapok ezreit dobtuk ki a kukába. Sokszor kezdeményezett Steve és Tony veszekedést. Én csak szórakozva néztem a kettejük kis vitáját. Mindenki a ruhájában feszített kivéve engem és Tony-t. Elnéztem egy párszor Steve ruháját, és egy picit feszesnek tűnt.
- Feszes a ruha - jegyeztem meg a veszekedésbe belevágva. A két férfi rám nézett. Tony a markában lévő rágcsát beledobta a szájába, miközben Bruce felé nyújtotta, aki elfogadott egyet.
- Tessék? - kérdezett vissza Tony.
- Ó, bocs. Engedélyt kell kérnem? Ha szabad megjegyeznem, Kapitány - emeltem ki a szót -, egy kicsit feszes a ruha. Nem gondolja?
- Nem azért van itt, hogy megjegyzéseket tegyen, hanem, hogy segítsen nekünk. Halljuk, mit ötletelt ki ebben az elmúlt másfél órában - tette keresztbe a karjait.
- Loki biztosan eszes, ezt tudjuk. Az ő agyával kell gondolkoznunk. És van egy hadserege.
- Szüksége lesz egy új kapura - mondta Bruce. – Erre kellhet neki Erik Selvig. - Itt már tudtam, hogy rólam elfeledkeztek, ezért csak hátradőltem a székben és figyelmesen hallgattam a csapatot.
- Selvig? - kérdezett vissza Thor.
- Ő egy asztrofizikus.
- Jó barátod.
- Loki valamivel megbabonázta - mondta Natasha, miközben az asztalra támaszkodott. - Egy másik emberünkkel együtt - sóhajtott fel fájdalmasan.
- Szerintem ne Lokival foglalkozzunk. Az a pasi nem százas, tiszta lökött. Láttam az első pillanatban.
- Vigyázz mit beszélsz! - szólt Thor a tudósunkra. - Loki helytelenül cselekszik, de ő is asgardi. Ráadásul a testvérem.
- Két nap alatt nyolcvan embert ölt meg - emlékeztette a vörös nő.
- ... Adoptáltuk...
Próbáltam a kuncogásomat visszatartani, ezért inkább az előttem lévő fánkba temettem az arcomat, miközben egy falatot bekaptam.
- Koncentráljunk a technikai részre - ajánlotta fel Bruce.
- Vagy! - szóltam közbe. - Már mehetnénk aludni. Elég késő van, és tudtommal egy istent akarunk legyőzni, aki a csíntevésben otthon van.
A csapat beleegyezően bólintott, majd mindenki elvett a tányérról egy fánkot és jó éjtot kívánva mentek be a szobájukba. Én is így tettem, majd jól bebugyolálva magamat az ablak felé fordultam.
⍟
Forgolódtam, és már a maradék fánkomat is elfogyasztottam a tányérról, de mégsem aludtam el. Nehéz megszoknom az új ágyat, amibe szinte belesüppedtem.
A hátamra fordultam, és a plafonra emeltem a tekintetemet. Nagyot sóhajtva forgolódtam még egy-kettő, majd kimásztam az ágyból és feltéptem az ajtót - próbáltam minnél halkabban kiszedni a helyéről.
A nappaliba mentem le, hogy tejet igyak, ahogyan régebben is tettem gyerekként, amikor szemet szúrt a teraszról bejövő fény. Egy szőke hajat láttam, ahogyan a székben ül, és lehajtott fejjel van. Távolról kémleltem csak, amikor elindultam felfelé.
A lépcsőfordulónál visszanéztem, majd úgy döntöttem, hogy megyek és beszélek vele.