Cold [Steve Rogers]

9.

A bolt bezárása után márcsak Tony-val találkoztam, mivel Bruce-nak akadt egy kis dolga a laborban. Az idő elrepült, ahogy a férfival töltöttem az időmet egy büfében. Miután degeszre ettük magunkat én a lakásom felé, Tony pedig a Torony felé ment.

Másnap reggel az ajtó kivágódására és a redőny felhúzására keltem fel. A Nap erősen sütött én pedig morgolódva a fejemre húztam a takarómat.

- Na, felkelni Jégkirálynő! A világ nem fogja megmenteni saját magát - hallottam meg a milliárdos hangját, és tudtam, hogy az ágyam végében áll, csípőre tett kezekkel és barna szemeivel a paplan alatti énemet nézi. - Egy, kettő - tapsolt.

- Hagyj már!

A paplant egy nagy rántással lerántotta rólam, és a földre dobta. A hideg levegő megcsapott, ami miatt összehúztam magamat, és a kezemet az arcom elé raktam.

- Van három másodperced, hogy elmond, miért keltettél fel - mondtam.

- Mert reggel van, és fel kellene kelned.

- Óh, érdekes...

- Micsoda? - érkezett az értetlen kérdés. Felültem és az ágyam végében lévő pulcsiért nyúltam, majd magamra aggadtam.

- Nem tudtam, hogy te ma meg akarsz halni - emeltem fel a hangom.

- Kislány, nem tudsz megölni - forgatta meg a szemét.

- Már késő. Már el is döntöttem hogyan fogom megtenni.

Tony megforgatta a szemét, majd felvette a földről a paplant, és felém hajította. - Óh, ne csináld már! Tudom, hogy imádsz, ki ne imádna?

Ezzel ki is ment a szobából, és a konyhában csörömpölt. A takarómat az ágyamra dobtam és kimentem utána. - Egyáltalán hogyan jutottál be? - támaszkodtam a pultra.

- Van kulcsom - rántotta meg a vállát, majd felém fordult.

- Na nem, add ide. Kérem a kulcsot. Nem jöhetsz be akármikor! Mi van ha... ha... ha netán meztelen vagyok! Na?

- Semmi. Láttam már nőt meztelenül, nem is egysz...

- Ne! Nem akarom hallani! - tartottam fel a kezeimet védekezés képpen, de semmit sem érnek. - De komolyan, add ide azt a kulcsot.

- Nem. Az én lakásom, az én szabályaim.

- Az én késem, a te életed. Na? Tetszik? - vigyorogtam.

- Ez azért durva volt - kapott a szívéhez. - Nem is köszöntél még Kapitánynak, miért nem zargatod most őt?

Tony a nappali felé nézett, ahol tényleg a Kapitány üldögélt a kanapén, miközben az újonnan kapott telefonját birizgálta összehúzott szemöldökkel. Egyik lábát a másikon támasztotta, és a bőrdzsekije az ölében pihent.

- Miért hoztad magaddal? - fordultam Tony felé, miközben suttogtam szavaimat. Steve nagyon elmerűlhetett a gondolataiban, ha fel sem tűnt neki, hogy veszekszem Tony-val. Mindenesetre suttogtam.

- Azt hittem örülni fogsz neki - vonta fel egyik szemöldökét, miközben vigyorogva kortyolt bele a kávéjába.

Nagy levegőt vettem, majd újra Steve felé néztem, aki feladta a harcot és inkább elrakta a zsebébe a telefont. Tekintetünk találkozott. Vonásai megváltoztak, ahogy tekintetünk összekapcsólodott. Egy apró mosoly jelent meg az arcán, és szemei körül halvány ráncok jelentek meg. A rég ismert érzés kerítette hatalmába a gyomromat. Mintha egy liftben lenne a gyomrom és ezer pillangó repkedne benne.