Cold [Steve Rogers]

2.

Az ágyamban feküdtem és néztem ki az ablakon nyitott szájjal. A kilátás gyönyörű volt, főleg naplementekor. Miután rajtakaptak, hogy pár cuccot elloptam a - most már – társaimtól, a főnök több cuccot hozott. Kaptam meleg takarót, növényeket és több berendezési dolgokat. Még kis kockát is kaptam, amiből jó kis dal szól.

A zene hallgatásomból két kopogás szakított ki, majd az illető be is lépett. Hátranéztem, majd láttam, hogy a nemrégiben bemutatott Bruce lépett be. Most is a fehér ruháját viselte a megszokott kis szemüveggel. Zsebre dugott kezekkel állt az ajtóban, így a szobába beszűrődött a folyosóról a fény.

- Egy-két vizsgálatot elvégzek rajtad, azután pedig a csapat vár minket - mondta megfeszült testel. Mintha félne tőlem. Ez most a lelkemnek nem esett jól, bár szeretem, ha az emberek tartanak tőlem.

Válaszként csak bólintottam, majd felálltam a magamra terített takaróval együtt. Kiengedett az ajtón, majd bezárta maga mögött. Elvezetett a szobájába, ami inkább nevezhető volt labornak. Sokkal nagyobb volt, mint az enyém ezért egy kicsit féltékeny lettem. Meg is akartam jegyezni, amikor ő megszólalt.

- Vért veszek tőled. Csak a szokásos doktori vizsgálatok.

- Hogy mik? - kérdeztem vissza. Látszólagosan nyelt egy nagyot, majd inkább a levegőben lévő kis üveget nyomogatta.

- Mindegy, kérlek, vedd le a takarót.

Egy tíz perc múlva a fehér ágyon ültem, és néztem, ahogy Bruce gondosan leveszi a vért. Idegesnek tűnt. Mindenki közelében ilyen, vagy csak az enyémben? Egy idegig még félreteszem. A laborba egy nő lépett be fekete ruhában. Utána egy másik is bejött.

- Bruce - szólította a fekete ruhás.

- Nem érek rá, Maria - válaszolt, miközben egy fehér csomót nyomott a hajlatomnak. Az üveget, amiben a levett vérem volt egy asztalon lévő kis tartóba rakta.

- Ha eltört a kezem, akkor is jöjjek vissza később? - kérdezte az ezek szerint Maria nevet viselő nő. - Ó, téged nem ismerlek! - mutatott rám, mire én vigyorogva bújtam ki Bruce takarásából és vadul integettem.

- Hadd nézzem - szólt végül Bruce. - Neked mi a problémád, Adam? - nézte meg Maria karját, miközben lopva a másik férfira nézett.

- Csak gondoltam elkísérem. Na meg Tony hívatott.

Egy bő húsz perc múlva már készen lettem a szükséges vizsgálatokkal. Magam köré csavartam a takarót, majd már a három férfival mentem a nappaliba. A félig ismeretlen csapat sörrel a kezükben ültek és nagyban komoly témáról beszéltek, ami ebben az esetben valamilyen terv volt. Bruce csatlakozott a kanapén ülőkhöz, ahogy Adam is.

- Gyere, kislány - biccentett Tony. - Sört? - kérdezte, amikor már leültem mellé. - Vagy valami erősebbre vágysz? Whisky?

- Megteszi most a sör vagy mi - vettem el tőle az üvegben lévő löttyös italt.

- Steve?

- Kösz, kihagyom - utasította vissza a férfi. Meglehetősen le volt kötve a kezében lévő füzettel. Ceruza a kezében, és lopva felpillantott az asztalon lévő gyümölcskosárra. Rajzolt, jegyeztem meg magamban. Aszta, Sherlock! Magamra megforgattam a szemem, majd beleittam a sörbe. - Attól, hogy nem iszok sört, tudja, nem kell megforgatnia a szemét!

- Tessék? - pillantottam fel a férfire, aki most dühösen méregetett. A csapatot nem zavarta, hogy mi beszélgetést kezdeményeztünk, tovább itták a borzalmas ízű italt. - Nem. Tudja, nem minden nő magára forgatja a szemét.