Kérte: SofiCarpenter-master
Karakter: Andromeda Higins-Apollón lánya
A cselekményeket 5 évvel elcsúsztattam.
#################################
A félvér tábor egyik kabinjában feküdt a barna hajú kék szemű lány, bár a szemfülesebbeknek szemet szúrt az oda nem illő aranysárga sáv valamint a pubilában halványan derengő csillagok. A lány ágya mellett virrasztó Luke Castellan aggódva figyelte, nem sokat tudott a várandóságról-szinte semmit, de abba biztos volt, hogy egy hét hónapos terhes nő nem érez akkora fájdalmakat. Mégis, az Ő szerelme már napok óta az ágyból sem tud kikelni, mindenben segítenek neki.
- Andromeda ideje lenne komolyabb szaktudású embereket hívni - szólalt meg hosszas hallgatás után Luke.
- A nimfáknál és Willnél nincs nagyobb segítségre szükségem - felelt a lány.
- Nimfák? - vonta össze szemöldökét a fiú. - Mióta vannak nálad nimfák?
- Tegnap este érkeztek, egy levéllel amit Apollón küldött - sóhajtott Andromeda.
- Mi ez a nagy sóhaj? - ült a lány ágyára Luke.
- Csak úgy érzem menten ketté hasad a derekam - felelt szaggatottan Meda. - Baj van Luke.
- Mi történt? - kérdezte aggódva Luke.
- Elfolyt a magzatviz - szorított a fiú kezére Meda. - Hívd ide Willt!
- Nem lehet, Perseus Jackson miatt zászló vadászt van.
- Nyomd meg azt az átkozott gombot, Will tudja, hogy csak akkor használom, ha nagy a baj - nyögött fájdalmasan a Higins lány, Luke pedig tette is amit kért.
- Mi történik Kheirón? - lépett a kentaur mellé Annabeth.
- Andromedával nem stimmel valami - kereste szemmel Willt Kheirón. - Apollón sarjak hol van Will?
- Már elment a kabinhoz - felelt Kira, Andromeda húga.
- Mi történt? - ért húga szobájába Will.
- Elfolyt a magzatviz - felelt Andromeda helyett Luke.
- De még van két hónap - ráncolta szemöldökét Will. - Ide én kevés vagyok még a nimfákkal is. El kell menned az Olimposzra Luke, Zeusz segítségét kell kérned és Hádészét.
- De Hádész nem lesz ott - sóhajtotta a fiú.
- Előbb Zeuszt győzd meg, utána jöhet Hádész, Andromeda bírni fogja addig.
- Tarts ki Meda - kérte a lányt Luke, majd útnak is eredt.
- Segítségre van szükségem - lépett be a tanácskozás közepén Luke.
- Mi olyan fontos, hogy egy tanácskozás közepén törsz ránk? - fordult a fiú felé Héra.
- A lányom és a szerelmem élete a tét - toporgott az istenek előtt Luke. - Túl korán indult meg a szülés Andromeda-nál. Kérlek Zeusz, segíts rajtuk.
- Tőlem várod a segítséget? - vonta kétségbe a fiút Zeusz.
- Igen, és Hádésztól - bólintott a Castellan fiú.
- Ami tőlem telik megteszem, de Hádészt egyedül kell meggyőznöd - állt fel trónjáról Zeusz.
- Csinálj valamit Will - sírt Andromeda.
- Nem tudom mindkettőtök életét megmenteni - rázta meg fejét elkeseredetten a fiú.
- Mentsd meg a lányom életét Will - dőlt hárta Meda.
- Megjött a felmentő sereg - lépett Will mellé apja, Zeusz pedig egy távolabbi sarokból figyelte az eseményeket.
- Megdöbbentő, hogy önszántadból ide jöttél - lépett be a terembe Hádész.
- A lányomért, és annak anyáért bárhova elmennék.
- Nekem ahhoz mi közöm? - vonta fel szemöldökét Hádész.
- A lelkek a te birodalmadba jönnek - kezdett bele Luke. - Nem engedheted be Andromeda lelkét.
- Az adósom vagy Castellan - bökött a fiú mellkasára Hádész. - Ahogy Apollón és az apád is.
- Igyekezz vissza a táborba - adott egy gyöngyöt Luke kezébe Perszephoné.
- Köszönöm - sóhajtott megkönnyebbülten Luke, majd el is tűnt Hádész birodalmából.
- Mindenki ki innen, te is Luke - kiáltott fel dühösen Will mikor apja és Hermész a munkájába kotnyeleskedett.
- Zeusz itt marad ahogy én is - lépett kedvese mellé Luke.
- Csak az egyikőtök maradhat - rázta fejét egy nimfa.
- Én maradok - jelentette ki Zeusz.
- Ügyes leszel Dromeda - csókolta homlokon a lányt Luke.
- Szeretlek Luke - mosolyodott el halványan Meda.
- Én is szeretlek napsugár - simított a lány arcára a Hermész sarj, majd Will arcát látva jobbnak látta távozni.
- Will a lányommal törődj - szűrődött ki Andromeda hangja.
- Törődöm vele, de nem hagylak téged sem veszni - hallatszott a felelet is.
- Bejöhetnek - kukkantott ki másfél órával később egy nimfa. - Andromeda nincs magánál, kimerítette a szülés. William szerint nemsokára magához tér.
- Kislány - súgta maga elé Luke, miután egy nimfa karjaiba adta az újszülött csecsemőt.
- Egy gyönyörű kislány, akárcsak az anya - lépett a fiú mellé Andromeda apja.
- Hogy is hívják az unokám? - lépett be nyomban Hermész is.
- Astreya Castellan - felelt Luke a karjaiban pihenő lányát figyelve.
- Astreya ami annyit jelent, hogy... - gondolkodott Apollón
- ...csillag - fejezte be Hermész.
- Miért ezt a nevet adtad neki Luke? - kérdezte kíváncsian Apollón.
- Andromeda miatt, a szemeiben mintha a csillagos eget látnám és Astreya ragyogása arra emlékeszt - figyelte csillogó szemekkel lányát Luke.
- Mikor lettél ennyire költői? - kérdezte halkan a magához térő Andromeda.
- Talán akkor mikor a költészet istenének lánya kegyeire pályáztam - lépett a lány mellé Luke.
- Tehát Ő Astreya? - vette át a kislányt Meda. - Olyan...
- gyönyörű - fejezte be az újdonsült anyuka mondatát testvére.
- Tökéletest akartam mondani, de végülis igazad van. A tökéletesben az is benne van, hogy gyönyörű - bólintott Andromeda.
- Hagyjuk pihenni a kis családot - terelte ki a bent állókat Will, s miután az ajtó bezáródott a pár Zeuszra pillantott.
- Már itt sem vagyok - lépett egyet hátra, majd egy villámlás kíséretében el is tűnt amit Astreya sírása követett.
- Hogy találná el apám egy repülő sarúja - forgatta szemeit Luke, majd igyekezett segíteni szerelmét a baba nyugtató akcióban.
- Luke - szólította meg a fiút Andromeda miközben a kiságyba tette Astreya-t.
- Igen? - kérdezte Luke.
- Te tudsz ezekről valamit? - mutatott a kicsi csuklóira Meda.
- Igen, ahogy ezekről is - simított Astreya bokájára Luke. - Zeusz jele, csak így tudta megmenteni Astreya életét.
- De ettől nem lett kötődése Zeuszhoz, igaz? - pillantott a villám alakú anyajegyekre Meda.
- Nem, Ő akkor is egy tökéletes Apollón és Hermész sarj - mosolygott a kiságyban alvó lányára Luke. - Az első, de nem az utolsó - tette hozzá, s mielőtt Andromeda felelhetet volna ajkaira hajolt.