Kérte: _Sophiesword_-Nagyon sajnálom amiért ennyit kellett várnod.
A karakter szintén Josephine Wilson csak másik szituációban.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
Josie feszengve állt a Gilbert család előszobájában, és érdeklődve pillantott Jennára.
- Biztos össze vagy zavarodva, nyugodtan tedd fel a kérdéseidet - mosolygott Jenna.
- Mostantól maga a gyámom? - fürkészte a padlót Josie.
- Igen, de kérlek ne magáz - bólintott Jenna.
- Mikor találkozhatok Elenával? - kérdezett ismét Jo.
- Nem sokára, most fog végezni az iskolában - felelt készségesen a nő.
- A szüleim kómában vannak, ha felébredtek akkor haza mehetek? - tette fel utolsó kérdését a barna hajú lány.
- Amennyiben azt szeretnéd - bólintott könnyektől csillogó szemmel Jenna.
- Jenna te sírni fogsz? - lépett a nő mellé az akkor haza érő Jeremy.
- Nem, ne haragudj - pillantott Josira a kérdezett. - Csak rossz így látni a szüleid, régóta ismerem őket.
- Innen tudja, hogy Elena rokona vagy - fordult Josie felé a Gilbert fiú.
- Nekem ezt senki sem említette - kerekedtek el Jo szemei.
- Akkor itt az ideje annak, hogy megtud - mosolygott a lányra Jeremy.
- Minek van itt az ideje? - érdeklődött a hazaérkező Elena.
- Majd Jenna elmondja - pillantott a nőre Josie.
- Igen, egy pillanat - nézett körbe a nő. - Elena, engedd meg, hogy bemutassam az egyetlen élő rokonod - pillantott Josira Jenna.
- Nem én vagyok az egyetlen, a szüleim nem halottak - csattant fel Josie.
- Igaz, a másik Josie édesanyja - bólintott Jenna.
- Hol van? - nézett körbe Elena.
- Kórházban - sóhajtott a barna hajú lány.
- Sajnálom - küldött a lány felé egy együttérző mosolyt Elena, majd Jenna felé fordult. - Hogy lehet Josie a rokonom?
- A dédnagymamája a te dédnagymamád nővére - felelt Jenna.
- Nyugi, ez még nekem is új - emelte fel a kezeit védelmezően Josie.
- Ez...ez nekem most túl sok - sietett az emeletre Elena.
- Ne aggódj, majd megbékél - mosolygott biztatóan a bánatos lányra Jenna. - Addig pedig majd vigsztal a csokis keksz - húzta maga után a konyhába Josiet a nő.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
Damon vizslató szempárja volt amit néhány nappal később Josie először meglátott, mikor reggel mit sem sejtve nyitotta ki kék íriszeit. A Wilson lány, már épp sikítani készült, mikor a férfi a másodperc tört része alatt szájára tapasztotta tenyerét.
- Mardj csendben - kérte a lányt Damon, mire az bólintott.
- Ki vagy te? Mit keresel itt? - kérdezte végül Josie miután a kéz eltűnt ajkai elől.
- Damon vagyok, Damon Salvatore és üzletet ajánlok neked - felelt a férfi.
- Salvatore? Mint Stefan? - kérdezett rá elpirulva Josie.
- Igen - bólintott Damon.
- Miért is vagy itt? - húzta össze szemeit Josie.
- Szeretném ha segítenél nekem szétválasztani Stefant és Elenát - feküdt be a lány mellé Damon. - Hidd el élvezni fogod.
- Meghiszem azt - forgatta szemeit Jo. - Meg van a magad híre, és ezek a hírek futótűzként terjednek a lány öltözőben.
- Ezt vehetem igennek? - vonta fel szemöldökét Damon.
- Akár - fordított hátat Josie.
- Nem akarok kötözködni, de neked ma nincs iskola? - bámulta a plafont Damon
- De van, épp ezért néhány perc és érkezik valaki, hogy kirángasson az ágyból - vont vállat Josie.
- Remek, akkor kezdődhet a show - kapta le magáról az inget Damon és bújt a takaró alá.
- Idióta - suttogta maga elé Jo.
- Hallottam - karolta át a lány derekát a férfi.
- Az volt a cél - fordult az ölelésben Josie.
- Jo, elkésünk a suliból - robbant be a szobába Elena. - Látom már ébren vagy - torpogott az ajtóban.
- Néhány perc és lent vagyok - pillantott kissé vörös arccal rokonára a lány.
- Rendben - pördült ki a szobából Elena.
- Remek alakítás volt, még én is elhittem, hogy zavarban vagy - vigyorgott Damon. - Te tényleg zavarban voltál - nevetett a férfi mikor Jo egy párnába fúrta arcát.
- Utállak - hallatszott a dünnyögés.
- Meghiszem azt - paskolta meg a lány fenekét Damon.
- Barom - ütötte el a nem kívánatos kart Josie, majd kimászott az ágyból. - Köszi a remek reggelt, de ideje távozni.
- Na és a búcsú - vetette magát hasra a férfi.
- Üdvözlöm Lucifert? Vagy most nem hozzá mész? - kötözködött Jo.
- Ne feszítsd a húrt Wilson.
- Sosem tenném Salvatore - mosolyodott el Josie.
- Örömmel hallom - lépett a lány elé Damon. - Legyen csodás napod! - illesztette össze ajkaikat néhány másodpercre és mire a barna hajú lány észbe kapott már ott sem volt.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
&2 hónappal később&
A Wilson lány megtörten pillantott maga elé. Még szép, hogy végül Ő jött ki az egész történetből rosszul, nyilván nem az történt amire számított.
- Bejöhetek? - kopogott Jenna.
- Ha nem muszáj akkor ne - szipogott Josie.
- Na és a vendéged? - érdeklődött a nő.
- Nem akarok senkit sem látni - ült az ajtó elé a barna hajú lány.
- Rendben - sóhajtott Jenna, és több kérdés nem érkezett.
- Engedj be Josie - kopogott a lány ajtaján egy óra múlva Damon.
- Téged a legkevésbé sem akarlak látni - vágott dühösen az ajtóra Jo.
- Gyerünk Josie - dörömbölt kitartóan Damon.
- Itt most csak én beszélek - nyitott ajtót a lány, és a férfit megelőzve megszólalt -, te pedig végig hallgatsz. Már a legelején volt egy olyan érzésem, hogy a végén én fogok sérülni. Bele estem abba a tipikus hibába, hogy pont mint a filmekben belédszerettem a kamu kapcsolatunk idején, a gond ott jön, hogy ez nem egy film és te nem szeretsz viszont, és a célom sem értem el. Stefant Caroline vigasztalja, Elenát te és itt állok én mint egy rakás szerencsétlenség. Csak néha megfordul a fejembe, hogy te Elenát szereted vagy azt aki már élt és pont ugyanígy nézett ki.
- Emlékezetnélek; ne feszítsd a húrt Wilson - szegezte a falhoz a lányt Damon.
- Különben mi lesz? Megölsz? Mit neked mégegy ember? Annyi vér tapad már a kezeidhez, az enyém már észre sem veszed majd.
- Nem tudom megtenni - lépett hátrébb Damon. - Nem, mert a melletted töltött idő ébresztett rá, hogy valóban nem Elena az aki megjelenik előttem, hanem Katharine. Majd idővel Ő is elhalványodott előttem és te töltötted ki a gondolataimat.
- Komolyan mondod? - szöktek könnyek Josie szemébe.
- Komolyabb nem is lehetne az előbbi vallomásom - törölte le a lány kibuggyanó könnyét a férfi, majd egy igazi szerelmes csókban részesítette Őt.
- Megkaptam - mosolygott Josie.
- Mit is? - kérdezte Damon.
- A filmbe illő románcot - kuncogott a lány.
- Ez még csak a kezdet - ölelte át a lányt Damon -, és ennél jobb is vár ránk ebben biztos vagyok.