A bál másnapján semmivel és senkivel sem törődve egész nap ágyban voltunk Dylan-nel. Nem nagyon beszélgettünk aznap, sőt megmutatom miből állt a napunk:
-Dylan így már nem kényelmes, forduljunk meg!
-Angel a faszomba térdeltél!
-Bocs nem direkt volt.
-Unalmas ez a film, keress másikat.
-Keress te!
-Hugyoznom kell, szállj le rólam.
-Nekem is kell Dylan.
-Most utálsz?
-Nem?!
-Akkor miért fordultál meg?
-Mert így jobb.
-Éhes vagyok.
-Az előbb ettünk Angel!
Igen tehát körülbelül ilyen tartalmas volt. Jó, őszinte leszek, nem egy heves pillanatban találtuk magunkat, de valamiért mindig leálltunk.
Este rávettem Dylan-t, hogy hazamenjünk, hiszen Seon-Gyeom is ott volt a többiekkel, akiket alig ismer.
Illetve még mindig nem kérdeztem meg, hogy miről beszélt az apjával, mert nem tudom, hogy hogy fogadná a témát.
-Mehetünk?-léptem be a fürdőbe, ahol Dylan még egy szál melegítőnadrágban feszítgetett a tükörben. De ez nem az a "de jól nézek ki" féle feszítgetés volt, hanem sokkal inkább a "de jól néztem ki" féle.
-Mi a baj?-húztam össze a szemöldököm.
-Semmi csak..-nagyot sóhajtott és beletúrt a hajába-sok izmot veszítettem, mióta nem focizok.-megvonta a vállát, majd végigsimított a karomon és elsétált mellettem.
-Dylan most is nagyon jól nézel ki.-csúszott ki a számon, már az autóban.
-Tudom, de egy hónapja sokkal jobb volt.-vigyorgott kajánul és még kacsintott is hozzá, majd leparkolt a házunk előtt.
-Szerénységedet nem hagytad el...-áthajoltam az ülésen és a nyakára apró csókot leheltem, majd mikor el akartam húzódni, az arcomra tette a kezét és rendes csókba húzott. Így folytattuk addig, amíg ismét az ölében kötöttem ki.
A keze bejárta a testem minden szegletét. Éreztem a merevedését, ami kezdte elvenni az eszemet, mire Dylan kinyitotta az ajtót és velem a kezében szállt ki, a lábával berúgta a kocsiajtót és a házhoz sietett.
Egy pillanatra sem váltunk el egymástól, mit sem törődve a bentiekkel berontottunk. Dylan a hideg falnak nyomott és leeresztett a padlóra. A szájával egyre lejjebb haladt, így már a nyakam szegleténél jelölt meg egy-egy szívásnyommal. A keze ezalatt is a felsőm alatt járt fel-alá.
Újra felemelt, én pedig a dereka köré fontam a lábaimat. Ezúttal a konyhába indult, ahol a pult tetejére ültetett és úgy folytattuk a csókcsatát, vagyis csak folytattuk volna, hiszen amint elkezdtem Dylan felsőjét levenni, mind a négy srác köhögni kezdett.
-Basszátok meg.-morogta Dylan és a pultra támaszkodott, úgy, hogy a két keze között voltam.
-Hát ne haragudj, hogy nem vagyunk kíváncsiak a "de jó, hogy újra látlak" szexre.. a konyhapulton.. ahol enni szoktunk.-rázta a fejét Justin.
-Nem láttam, hogy itt vagytok.-megforgatta a szemét és próbált lenyugodni, a forró pillanat után. Viszont ezt nem hagytam. Mivel a pulton ültem így a lábam pont az ágyékánál volt, szóval muszáj volt kicsit kínoznom.
A lábfejemmel masszírozni kezdtem, erre teljesen befeszült. Rámnézett és próbált természetesen viselkedni, ami többé kevésbé sikerült is.. egy kis ideig. Összehúzta a szemeit és amikor már nagyon nem bírta, közrefogta a lábaimat az egyik kezével.
-Hagyd ezt abba.-sziszegte nekem, közben a többiek valamit nagyon beszéltek.
-Ugye Dylan?-Fordult oda Seon.
-Mi? Ja igen szerintem is.-újra bepróbálkoztam, ezúttal viszont már kevésbé tudta magát kontrollálni.
-Angel!-szólt erőteljesebben. A fiúk odanéztek és nem értették mi a szitu. De hát.. nem is kellett.
-Igen?!-kérdeztem vissza ártatlanul, majd ördögien elvigyorodtam.
-Nem bírom tovább.-mondta ki kerek-perec mindenki előtt és felkapott a pultról, akár egy zsákot. A fiúk perverz módon vigyorogtak ránk, majd a szobámba mentünk, ahol Dylan ledobott az ágyra és megint a számra tapadt. Pólóját azonnal lehúztam róla, majd a nadrágját is, ő pedig ugyan így tett. Így már se ruha, se semmi nem választott el minket egymástól.
-Gyönyörű vagy!-morogta a számra, amitől elöntött a pír, ha lehet mégjobban.
Miután a hajába túrtam, szinte rögtön belém hatolt. Először lassan mozgott, majd ahogy egyre jobban gyorsított a tempóján, azt hittem rögtön elmegyek. Próbáltam halk lenni és az összekulcsolt kezünkkel tompítani a hangomat.
-Csak nyugodtan..!-elhúzta a számtól a tenyerünket és direkt gyorsabban mozgott bennem, amitől nem csak jóleső sóhaj hanem egész hangos nyögés is elhagyta a számat.
Azonban fordítottunk a helyzeten. Dylan-en ültem és látni illetve hallani, hogy élvezi, mindennel felért. Nem sokáig hallgathattam, hiszen megint ő dominált és felém kerekedett. Mindvégig apró csókokat hagyott a testemen, néhol meg is szívta, ahogy én is tettem az ő nyakával és mellkasával, de akkor kicsit sem érdekelt. Mikor már mindketten a csúcs előtt jártunk, én átkaroltam őt és a körmeimet a hátába mélyesztettem.
-Dylan..-nyögtem az utolsót amikor is a gyönyör átjárta mindkettőnk testét. Végigkarmoltam a hátát, amitől felszisszent, de végül egészen tetszett neki. Dylan mellém feküdt, és átölelt, majd a fülembe súgta;
-Te quiero mi Princesa!
(Szeretlek hercegnőm!)
-Te amo mucho!
(Nagyon szeretlek)
*****
-Azért kicsit örülök, hogy nem itt dugtatok.-vallotta be Seon-Gyeom.
-Nem mindegy? Így is tőlük zengett a ház.-vont vállat Noah. Zavarban voltam ettől a témától, hiszen azért ez mégis kettőnk között történt, de ők kiválóan hallották.
-Jó most mit izéltek már ezer éve nem láttuk egymást.-valószínűleg olyan voltam mint egy paradicsom, Troy mögém lépett és hátulról átölelt egy kicsit túl szorosan.
-De imádlak, amikor így elpirulsz. Csak cukkolnak, annyira nem voltatok hangosak.-szokásához híven a hajamat is összekócolta és helyet foglalt mellettem.
Dylan és Justin léptek a konyhába, amikor mindenki eltátotta a száját. Hát mit mondjak...
-Azt a kurva Angel!-ámult el Troy.-Nem néztem volna ki belőled.
-Akkor nem láttad még a hátamat.-Dylan megfordult és nevetni kezdtek.
-Angeel! Ezt nem apróztad el!-vigyorgott Seon, de úgy, hogy a szemei szinte elvesztek.
-Szeretlek mi Gatita!-átkarolt hátulról és puszilgatni kezdett.
(Szeretlek Cicám)
-Én is té..-a mondatom felénél a mobilom csörgése félbeszakított.
-Szia, itt vagy már? Gyere be, még reggelizem, de utána mehetünk.-beszéltem vele két sort. Éreztem Dylan megfeszült testét, mivel hozzám volt simulva.
-Hová mész?-váltott hangnemet.
-Uuu, a féltékeny Dylan újra itt?-nevetgélt Seon-Gyeom.
-Szokj hozzá.-nevetett fel Noah.
-Jó reggelt!-nyitott be Ashton és amint meglátta Dylan-t ő is a szájához kapta a kezét.
-Haveeer, ez...-mutatott rám, majd Dylan felsőtestére-Ez ő volt?-tette fel a kérdést hitetlenül.
-Ki más lett volna?! Mi gatita se volvió un poco salvaje anoche!-piszkált megint Dylan.
(A cicám kicsit megvadult tegnap este.)
-Bármit is jelentsen, ez durva. Azt a rohadt, najó.-el sem hitte. Kicsit lehet tényleg túllőttem a célon, de a pillanat hevében nem érdekelt.
-Na de mikor mehetünk?
-Hová mentek?-Dylan védelmezően átkarolt, talán kicsit erősebben is a kelleténél.
-Dylan csak beszélgetünk, nem kell aggódnod. Sőt messze sem megyünk, csak a suliig meg vissza.-vállon veregette Ash és mosolygott bíztatóan.
-Csak egy olyan mozdulat White, és kitépem a karjaidat a helyükről.-halál komoly tekintettel bámult a srácra.
-Jaj, Dylan eddig is tudtam, hogy féltékeny típus vagy, de hogy ennyire...-akadt el a lélegzete is Seon-nak.
-Na megyünk, nemsokára jövök Dylan.-felkaptam a cipőmet és odasiettem hozzá. Zsebre vágta a kezeit és elég érdekes képet vágott.
-Szeretlek!-egy gyors csókot adtam a szájára, mégcsak nem is csókolt vissza.
-Én is.-köpte oda szemrehányóan és ki sem tettem a lábam, de már elindult felfelé.
-Hagyd, menjetek! Majd lenyugtatjuk.-hálásan bólintottam Justin-nak, majd elindultunk Ash-el.
-Rosszul fogadta a bulis dolgot múltkor?-tette fel a kérdést a csend után.
-Ő Dylan. Hogy máshogy fogadta volna?-nevettem szarkasztikusan.-De igaza volt, én sem reagáltam volna másképp.
-Igaz kicsit túllőttél a célon, de végül nem volt semmi olyan, amire nem tudom meddig haragudott.
-Pár napig. De nem lényeg, viszont most ez nem nagyon tudja foglalkoztatni, van elég baja.-kicsúszott a számon. Bár Ashton elég jóban van Dylan-nel, és megbízható is.
-Baja? Mi a baja?-furcsállta a kijelentésemet.
-Hát tudod Korea, a távolság, az apja, az anyja. Ilyen jó dolgok..-nagyon sóhajtottam, mintha ezzel kiengedhetném a gőzt.-Fáj, hogy nem tudok neki segíteni, bármennyire is szeretnék.
-Az anyja? Ő meghalt, nem?-értetlenkedett.
-Igen, csak most, hogy az apja cseszteti és tönkre akarja tenni, így a szokásosnál is jobban hiányzik neki..
-Az apjáról sem sokat tudok, csak amit a csapatban hallottam, de undorító, hogy egy ember így bánik a gyerekével.
-Ne is mondd. Úgy szeretnék valamit tenni ez ellen, de az az ember egy tuskó.-szaggatottan fújtam ki a levegőt, majd témát is váltottam gyorsan.
-És veled mi a helyzet mostanában? Arról sosem beszélünk.
-Arról nem is lehet. Megvagyok, még mindig húzzuk Jessica-val ezt a dolgot, pedig én nem szeretem őt és ő sem szeret engem. Csak hát néha mindkettőnknek jó a szex arra, hogy lazítsunk.-vállat vont és elhúzta a száját.
-Jó persze, de annyian oda vannak érted és a legtöbb valljuk be jobb mint Jess.-húztam fel a szemöldököm nagy mosollyal a számon.
-Jó, de az más. Nem tudom, szerintem a barátnő dolog nem nekem való.-vakarta meg a tarkóját.
-Nem akarlak elkeseríteni, de Dylan is ezt mondta!-büszkén magamra biccentettem a fejemmel, mire felnevetett. Közben már az utcánkba kanyarodtunk be, de lassan sétáltunk.
-Igaz. Majd meglátjuk mit hoz a nyár, ha jön egy olyan lány, biztos érezni fogok valamit. Remélhetőleg!-mutatta fel a mutatóujját és mindketten nevetni kezdtünk.
Ezután már csak pár szót beszéltünk és nagyon megköszöntem neki, hogy végighallgatott, mert tényleg sokat segített vele. Lehajtott a feljárónkról és elhagyta az utcát.
-Itt vagyok Dylan, nem kell hisztizned.-rontottam be a szobámba, ahol meglepve láttam, hogy Justin a felé tartó tárgyakat próbálja egy párnával kivédeni.
-Angel, most nem alkalmas, gyere vissza később!-szólt oda.
-Dylan hagyd abba, Justin nem tehet semmiről!-odaléptem hozzá és megállítottam volna a kezét, ha nem tolt volna arrébb.
-Na jó tényleg elég lesz!-felemeltem a hangom és próbáltam megállítani a dobálózásban, de semmi nem hatott rá.
Viszont fogtam magam és nem érdekelt, hogy kárt tesz-e bennem vagy sem, de odaálltam Justin elé. Ekkor végre abbahagyta.
-Persze engem meghajigálsz minden szarral, őt meg nem..-morogta sértődötten Justin, majd az ajtóra böktem, jelezve, hogy menjen ki. Dylan nem dühöngött tovább, csak megfordult és az asztalomra tenyerelt. Végigsimítottam a hátán, de csak idegesen fújtatott és lelökte magáról a kezemet.
-Inkább megyek és visszajövök, ha lenyugodtál.-kicsit megbántva éreztem magam, amiért nem engedett a közelébe. Álltam mellette még egy percig, majd lassan az ajtóhoz mentem és becsuktam magam után. Hallottam, hogy az asztalra csap és azt is, hogy hevesen káromkodni kezd.
Összeszorult a szívem, mert nem láttam még ennyire a padlón.
-Mi a helyzet?-biccentett a fejével Noah az emeletre.
-Düh, düh és düh. Na meg egy kis pánikroham még mellé. Annyira elegem van ebből. Mikor lesz jobban?-akadtam ki teljesen.-Nem azzal van a baj, amit csinál, hanem azzal, hogy ezek után már másban is kárt tehet vagy inkább magában. És azt nagyon nem szeretném.
-Hát az mi sem Rose. Elhiheted!-vakarta meg a fejét Troy.
-Látod? Most is megint kit akart elkapni? Engem. Ennyire utál?-tettetett sértettséggel elkezdett forogni a bárszékkel, megállás nélkül. Seon-Gyeom csak hallgatta az eseményeket, nem nagyon tudott hozzászólni, mert ő nem látta még ilyennek Dylan-t.
*****
A kanapén aludtam.. jó ez túlzás, csak próbáltam aludni. Dylan labilis állapota miatt inkább nem mentem fel az éjjel. Viszont már délután kettő óra és nem jött még le. A fiúk elvitték Seon-t a pályára, mert mindig is kíváncsi volt az amerikai focira élőben is. Így csak magunk maradtunk.
-Dylan én tudom, hogy valami nagyon felzaklatott, de légyszíves ne tedd tönkre magad azzal, hogy magadba zárkózol, holott tudod, hogy velem vagy velünk mindent meg tudsz beszélni.-be volt fordulva az ágyon, de tudtam, hogy ébren van. Behoztam neki az kaját, amit összedobtam, mert nem evett ma még semmit.
-Kimegyek, de ezt itthagyom, hogy egyél. Szeretlek.
Talán egy óra telhetett el, amikor megszomjaztam, így a konyhába indultam és le akartam venni a poharat, viszont mióta a srácok itt laknak mindent direkt a felső polcokra tesznek, hogy ne érjem el.
Felsóhajtva kezdtem el nyújtózkodni, de nem értem el. Ekkor viszont Dylan egyik meleg karja átfonta a derekamat, a másik pedig a pohárért nyúlt.
-Köszönöm!-megfordultam és szembe találtam magam a tengerkék szemeivel, amik kis idő múlva a számra tévedtek.
Megtámasztotta a két kezét a pulton, így olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy az orrunk összeért.
-Na? Külön kérvényt kell benyújtani?-néztem vissza a szemeibe és végre egy nap után újra láttam előbukkanni azt a kisebb huncut mosolyát, majd puha csókot adott. Izmos karjaira, majd a nyakára simítottam, majd mikor közrefogta a derekamat, beletúrtam fekete hajába. Megemelt, megfordult és letett a pult tetejére. Még egy kis ideig csókolt, de amikor a pólója aljához nyúltam ő leállt.
A vállamra hajtotta a fejét miután erősen a hajába túrt.
-Dylan most mi van?-eltoltam a karjánál fogva, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Én csak nem akarom, hogy azt hidd, hogy azért vagyok itt, mert már nem bírtam szex nélkül.-combjaimat kezdte simogatni, amit most nem azért tett, hogy beindítson -bár azt is sikerült.
-Ez egyáltalán eszembe sem jutott. Bár valljuk be félig igaz.-felkuncogtam magamon, és úgy láttam, hogy ő is elmosolyodott. Átkarolt én pedig visszaöleltem és a fülébe súgtam;
-Nagyon szeretném, hogy jobban legyél!-ekkor berontottak a fiúk, Dylan pedig rájuk sem nézett, illetve el sem engedett, így csak a fejemet tudtam arra fordítani. Lefolytattunk egy egész beszélgetést a tekintetünkkel, majd egy grimasz után szétszéledtek.
-Dylan, nem megyünk inkább fel?-kezdett kényelmetlenné válni ez a pozíció, hogy egy 80 kilós focista rajtam van, és még a pult is nyomta a combjaimat, ahogy rajtuk támaszkodott.
Nem szólt semmit még egy jódarabig, aztán egyszer csak felvett megint és a kanapéig jutottunk, ahol megint én kerültem a legjobb helyzetbe, mivel Dylan rámfeküdt és úgy ölelte tovább a derekamat egy kicsit szorosan, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetnék. Arra lettem figyelmes, hogy fél óra után elaludt, miközben a haját piszkáltam. Seon-Gyeom jött le az emeletről és leült a kanapé másik felére.
-Mi van vele? Rá sem ismerek.-súgta oda.
-Fogalmam sincs, de valami nagyon nem okés Seon...