2020, Olaszország (Április)
Egy hónappal ezelőtt:
- Nagyon vigyáz magadra Londonban! - Lorenza könnyes szemmel ölelt magához, miközben a hatalmas kőfal mellett várakozott rám a sárga taxi. A bajszos férfi morogva dobta bőröndömet a csomagtartóba és karóráját fürkészve tárta szét a kezét.
- Meddig várjak még signor? A végén még lekéssük a repülőgépet! - fehér ingbe rejtett pocakjára ütött, ezért a nap felé pillantva puszit nyomtam a kishúgom homlokára. Miután minden teendőmet és kötelezettségemet elintéztem, azonnal váltottam egy repülő jegyet, ami ma délre szólt. Ezt pontosan így terveztem: apánk friss halála után támogattam a húgomat, a bátyám nevére írattam a birtokot és elvégeztünk pár felújítást rajta. A családom birtoka végre újult erővel élvezheti a meleget, fagyot és a tavaszt is. Nem létezik olyan csapadék ami tönkre tenné a tetőt, vagy beáztatná a falakat.
- Mennem kell, kicsim - toltam el magamtól, de ő ragaszkodóan a kockás pólómba markolt. A homokos útról szinte megállás nélkül szállt fel a por, hiszen csapadék nem sok esett a héten. A forró nap égette a bőrömet és új színt varázsolt nekem. Imádtam ezt az országot! Szerettem a dombos utakat, a hegyes tujákat és a citrus fákat. De számomra ez csak egy darabka mennyország az igazi álmom mellett. - Ígérd meg nekem, hogy gondját viseled anyánknak - simogattam Lorenza haját.
- Nem mehetnék inkább veled? - motyogta szomorúan. A vas kerítés túlsó oldalán megpillantottam a bátyámat, aki barna bőr nadrágban és túlméretezett fehér matróz ingben szívta a szivarkát. Tekintete semmi jóról nem árulkodott, ezért jobb ötletnek éreztem a mihamarabbi távozást.
- Ne viselkedj így! Neked itthon a helyed, Lorenza! - csóváltam a fejem. - Itt van anyánk és az önfejű bátyánk - böktem a sötét hajú férfi felé. - És ez itt az otthonod - pillantottam a gyönyörű, macskaköves út mögött rejtőzködő kőépületre.
- Apánk halála miatt hét évre jöttél haza! Már el is felejtetted, hogy van egy másik nő, aki még nálam is jobban szeret téged? - tekintetemet kereste, de fejben én már a repülőn ültem. Miután apám haláláról szörnyű hírt kaptam, azonnal haza repültem és családom mellett voltam. És ez alatt a hét év alatt megismertem egy nőt, ami egyszerre áldás és óriási nagy hiba is volt. Angela a szomszéd birtokra költözött. Eredetileg egy hosszabb kikapcsolódásra költözött Olaszországba, de egy napon megismerkedtünk. A gyász fájdalmai és a bátyámtól származó teher miatt sok meggondolatlanságot tettem. Éjszakánként összejártunk, megismertük egymást, aztán tudja az isten, hogy miért...de feleségül vettem őt. A világ egyik legszebb nője! Komolyan gyönyörű, intelligens és ravasz. Az ég színétől talán a tekintete és a mosolya volt ragyogóbb. De szerelemről szó sem volt. Csak akartam valakit, aki elfeledteti velem apámat és a fájdalmat, amit az itthon töltött hét év alatt kaptam. - Itt akarod hagyni Angela-t? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
- Az utóbbi időben Angela és köztem elromlottak a dolgok. Te vagy az egyetlen aki jól tudja azt, hogy nem szerelemből kértem meg a kezét - helyeztem szememre a napszemüveget.
- De Angela azóta is szeret téged! Apánk halála napján senki nem számított arra, hogy hét évre költözöl haza. Ez alatt a hét év alatt összekapartad a családot, felújítottad a birtokot és feleségül vetted Angela-t is. És most elmész anélkül, hogy szólnál neki? - kérdezte szégyenkezve. - Hét év hosszú idő, Daniele!
- De nekem nem itt van a feladatom - tártam szét a kezem. - A lankás dombok, a citrus fák, a bárányok és a szőlő...ez itt mind a bátyám élete! Az én életem az eső, a marketing, a hatalmas épületeket és a drága éttermek! Nem maradhatok itt tovább! Apánk temetése után megbeszéltük, hogy maradok egy darabig - tettem fel a kezem. - Viszont eddig tartott az én utazásom.
- Signor! - üvöltötte a taxi sofőr. - Jöjjön, vagy maga nélkül megyek el! - gyors mozdulattal szállt be az autóba, ezért utoljára magához öleltem a könnyes szemű húgomat. Nehezen beszívtam az illatát, majd összetört szívvel elengedtem őt.
- A nevemben is kérj elnézést tőle - léptem hátra egy lépést.
- És ha Angela utánad megy Londonba? Mit fogsz csinálni, ha egy nap megjelenik a cégednél, hogy bosszút álljon az miatt, mert elhagytad? - szikrázó napfényben széttárta a kezét, ezért tanácstalanul megrántottam a vállamat.
- Azt csak az isten tudja - intettem neki, majd beszálltam a taxiba.
- Te mit művelsz itt?! - idegesen megragadtam Angela kezét, aki csillogó tekintetével szinte megölt. Egy hirtelen mozdulattal rántotta ki kezét a szorításomból, majd mellkasomnál fogva hátra lökött engem. - Nem kérdezem még egyszer! - tettem fel a mutatóujjamat. - Mit csinálsz Londonban?
- Kérdések és kérdések - magas tűsarkúban hátra sétált, majd alaposan körbe nézett a modern irodámban. - "Mit művelsz itt?!" "Mit csinálsz Londonban?" - összefonta maga előtt a karját, majd harsányan elnevette magát. - Istenem, hogy mennyire szeretem a nyers énedet is - nézett végig rajtam. - Egyébként jól nézel ki! Úgy tűnik, jót tesz neked a londoni szennyezett levegő - elegáns mozdulattal leült a bőr kanapémra, majd két karját a támlájára fektette. Úgy viselkedett mintha övé lenne a hely. Mintha mindennap járt volna itt. Értetlenül meredtem felé, hiszen még mindig nem akartam elhinni azt, hogy utánam jött. De miért most tette? A dolgaim kezdtek jól alakulni: a munka, Katherine és a kapcsolatunk...minden olyan szépen alakult.
- És mit akarsz tőlem? - tértem a lényegre, hiszen nagyon késésben voltam. A karórám szerint már húsz percet késtem a vacsoráról. A kurva életbe! Katherine ezt soha nem fogja megbocsátani nekem. - Válaszolj, ha kérdezlek! - elé léptem, megfogtam az állát, majd ujjaimat a bőrére szorítottam. Ő pontosan úgy nézett rám, mint én rá: gyilkos ösztönnel megáldva.
- Én csak látni akartalak! - fejét elrántotta, majd alaposan végig nézett rajtam. - Bár tudnád, hogy most mihez van kedvem...szerintem neked is tetszene - mosollyal az arcán felállt, majd megsimította az arcélemet. - Még mindig gyönyörű férfi vagy! - csóválta a fejét. - Okos, céltudatos és domináns. Talán ez miatt szerettem beléd - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ne játszadozz velem! - löktem el óvatosan. - Mond el, hogy miért jöttél! Ha nem így teszel, akkor takarodj az irodámból - böktem az ajtó felé. Angela széttárta a kezét, majd felsóhajtott.
- Én már mondtam - pislogott ártatlanul. - Látni szerettelek volna!
- Akkor majd én megyek el! - az ajándéktáskákat fogva az ajtóhoz viharoztam és a kilincsre helyeztem a kezem. Képtelen voltam több időt ezzel a nővel tölteni, ezért mihamarabb szabadulni akartam ebből a pokolból.
- Daniele! - hirtelen megtorpantam, hiszen olyan hangosan szólt utánam, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Elkerekedett szemekkel pillantottam hátra, hiszen tudtam, hogy mi történik akkor, amikor ilyen mérgesen szól utánam. Angela pontosan olyan mint egy mérges kígyó. Felméri az ellenfelét, közel férkőzik hozzá, majd a megfelelő időben támad. Amikor farkasszemet néztem vele, közelebb lépett, majd ujjára csavarta az egyik szőke hajtincsét.
- Mindennek ára van, Daniele - súgta halkan. - Ára van annak is, hogy elhagytál - bólintással nyomatékosította az állítását. - Ismersz engem, igaz? - biccentette oldalra a fejét. - Az a fajta nő vagyok, akit nem szabad csak úgy magára hagyni!
- Fenyegetsz? - léptem közelebb hozzá. - Ha igen, akkor játssz nyílt lapokkal! - bólintottam szigorúan.
- Ha fenyegetnélek az ennél sokkal durvább lenne - tette hátra a kezét. - De valamit jól jegyez meg - folytatta határozottan. - Megfizetsz azért, mert elhagytál engem! Én magam fogok gondoskodni arról, hogy mai naptól kezdve egy nyugodt napod se legyen! Mert mit add isten... - tárta szét a kezét. - Londonba költöztem!
- Az ördög vinne el! - kiabáltam.
- Rossz idők jönnek, Daniele! Nagyon rossz idők - megsimította az arcélemet, majd lassan elsétált mellettem és becsapta maga után az ajtót. A kibaszott kurva életbe!