Harmincadik

3K 228 20
                                    

18:00 Daniele:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

18:00 Daniele:

Bébi, megtisztelnél egy vacsorával? Lehetne ez a második hivatalos randink.

Mosogatás közben jelzett a telefonom, ezért megtöröltem a kezem, majd hevesen süllyedő mellkassal olvastam el Daniele üzenetét. Miért van az, hogy ez a férfi mindig elintézi azt, hogy mélyebbre és mélyebbre ássa magát a szívemben? Az aranyos üzenete után azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak rá és a finom ételekre tudtam gondolni. Azonnal vissza írtam, hogy boldoggá tenne vele. A válasz hamar érkezett. A vacsora Daniele lakásán lesz.

A lakásán...

Ma este...

Elpirulva lezártam a telefonomat, majd kezemmel a nyakláncomat kezdtem piszkálni. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem azt, hogy folyik a víz. Miután elzártam, ijedten vettem tudomásul a furcsa érzést, ami a gyomromban keletkezett. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben elhányhatom magam. Daniele iránt érzett füledt vágyam kezdett egy teljesen más dologra hasonlítani. Kicsit úgy éreztem, hogy nem csak a testem, de már a szívem is vágyik erre a férfira. Még nem tudtam róla mindent, talán még idegenek vagyunk egymásnak, de mégis úgy érzem, hogy minden egyes nappal közelebb kerül a szívemhez. És nem félek beismerni azt, hogy kezdi totálisan elcsavarni a fejem. Jött a gyönyörű, mély kék szemével, a tökéletes stílusával és az irányításmániás oldalával, majd belém kapaszkodott és teljesen magával rántott. Daniele személyiségét még nem tudtam hova sorolni. Ennek a férfinak két oldala van: a szerelmes, és az irányításmániás főnök. Ennél egyszerűbben ezt nem is lehetne megfogalmazni. Amikor szerelmes, akkor egy kisfiú jön ki belőle. Egy olyan gyerek, aki tele van szeretettel és önzetlenséggel. A másik oldala már problémásabb, de kifejezetten szexi és izgató is tud lenni egyben. Daniele...talán egy útvesztő, de mégis azt érzem, hogy mi ketten egymásra találtunk.

Este nyolc órakor megköszöntem a szomszéd lánynak, hogy vigyáz a lányomra, majd kiléptem a fülledt esti levegőre, és megpillantottam őt.

Daniele Morgan...

Az autójának támaszkodva várt rám. Fehér pólót és vékony, fekete öltönyt viselt. A sötétkék tekintete a legfrissebb gyémántnál is jobban csillogott. Apró borostája tökéletesen keretezte a szimmetrikus arcát és a puha, vékony ajkát. Az arca, a haja és a mosolya mind arról árulkodik, hogy ez a pasi egy főnyeremény. És én nyertem meg! - Olyan sármos vagy! - átkaroltam a nyakát, majd nyomtam egy puszit az ajkára. Válaszul nem eresztett, hanem két karját a fenekem fölé fonta, majd ajkával beharapta a számat.

- Te pedig gyönyörű vagy! - súgta két nyelves csók között. Az egész testem könyörgött érte, ezért akaratlanul is végig szántottam a mellkasát és a lapos hasát.

- Jó formában vagy! - tapogattam ki az izmait.

- Csak miattad járok edzőterembe - egy utolsó puszit nyomott az arcomra, majd kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem.

|Felejthetetlen Tánc|Where stories live. Discover now