Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hogy mi?! Szó szerint randevúra hívott? - Camille hangosan sikított a pult mögött ácsorogva, ezért zavartan a szájára tapasztottam a tenyerem. A történtek óta még mindig a rózsaszín felhőket láttam, ezért sem tudtam, hogy mit gondoljak erről a hirtelen jött változásról. Amikor Daniele-re gondolok, hevesebben zakatol a szívem, és kipirul az arcom. Egyértelmű, hogy van köztünk valami, ami mindennél erősebb- Létezik köztünk egy kötelék, egy vonzerő, amit ha megpiszkálunk, robban akár egy atombomba. - És ma reggel felbukkant a kertedben?! Álom ez a pasi... - sóhajtva támaszkodott a pultra, ezért kicsiket pislogva megcsóváltam a fejem.
- Egyenlőre nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről - műkörmömet piszkáltam, miközben Camille váratlanul megpöccintette a homlokomat.
- Vedd már észre azt, hogy odáig van érted az a pasi!
- Hm... - sóhajtottam. - Akkor sem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről! - pillantottam Mark szemébe, aki vigyorogva hallgatta végig a történteket. Természetesen elmeséltem a legjobb haveromnak azt, hogy tegnap éjszaka letámadtam Katherine-t. Még mindig emlékszem a telt ajka érintésére és az illatára ami kihozta belőlem a fenevadat. Legszívesebben ott a fal mellett tettem volna magamévá.
- És miért nem tetted meg? - szakított félbe Mark, ezért a tollamat piszkálva elszakítottam tekintetem a magas felhőkarcolók látványáról, majd felé fordultam. - Ott volt a lehetőség, hogy megfektesd!
- Hogy miért nem tettem meg? - kérdeztem vissza, majd a papírok és a dossziék fölött előre hajolva, megrántottam a vállamat. - Azt hiszem, hogy többet akarok tőle - mondtam elkerekedett szemekkel. Mark összehúzott szemekkel az arcomat fürkészte. Hosszú másodpercekig nem mondott semmit, csak keresett bennem valamit.
- Akkor miért nem tudod, hogy mit gondolsz erről az egészről? - kérdése hallatán mélyen felsóhajtottam, hiszen van itt valami, amit képtelen vagyok elfelejteni, vagy figyelmenkivül hagyni.
- Azért, mert ő az alkalmazottam!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
