Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szívem hevesen dobogott, a tenyerem izzadt és zihálva vettem a levegőt, miután beléptem az orvosom szobájának az ajtaján és leültem a legközelebb található fehér székre. Azonnal jött a szokásos "hogy van?", "köszönöm, és ön?", kérdezz-felelek, de aztán rátértünk a komolyabb részletekre. Dr. Hepburn először felvont szemöldökkel vizslatott a szemüvege lencséi mögül, majd tekintete a mögöttem ácsorgó barátnőmre tévedt, aki le sem vette vállamról a kezét. Az orvos arcán láttam, hogy kérdései merültek fel, de én csak legyintettem és fogaim között sziszegtem. - A legjobb barátnőm, tudja! Mindent együtt csinálunk - magyaráztam vörös arccal.
- MINDENT! - Camille előre hajolt, majd a homlokát ráncolta. - Szóval ha megpróbál elválasztani minket akkor...
- Kérem, foglaljon helyet - mutatott egy másik székre, ezért Camille angyali mosollyal az arcán biccentett és szorosan mellettem helyet foglalt. Láttam, hogy Dr. Hepburn jót szórakozik rajtunk, de ez ne javított a kedvemen. Kifejezetten féltem és stresszes voltam. Újra rám tört a pánik és émelyegni is kezdtem. - Akkor térjünk a lényegre - összefonta maga előtt a kezét, majd elmosolyodott. - Úgy gondolja, hogy állapotos? - mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan tovább folytatta. - Mikor volt utoljára nemi aktusban része?
- Kicsivel több, mint egy hónapja - motyogtam remegve. Ő csak bólintott, majd a plafon felé nézett és felsóhajtott.
- És szedte a fogamzásgátló tabblettát amit annak idején felírtam önnek?
Úgy csinált, mint aki tökéletesen tudja, hogy erre milyen választ fogok adni. Szinte láttam a tekintetében, hogy azon morfondírozik, hogy mennyire felelőtlen voltam, hogy nem szedtem. próbáltam megvédeni magam, ezért enyhén előre csúsztam a széken. - Ez bonyolult, tudja! Két hónapja szakítottam a volt párommal, mert megcsalt egy Bianca nevű nővel. Tudni illik, hogy ez a Bianca egy húsz éves gyakornok, aki a párom asszisztense lett. Igazából így visszagondolva, nem is értem, hogy mit evett azon a mócsingon, hiszen festett szőke és akkora nyaka van mint egy zsiráfnak...
- Ha jön az özönvíz, akkor hasznát veszi, érti... - viccelődött Camille, de én gyorsan folytattam.
- A lényeg, hogy a párom irodájában csinálták. Úgy jöttem rá, hogy egyszer megleptem a vőlegényem, és benyitottam az irodájába. Akkor láttam meg, hogy ez a dromedár előtte térdel! Nagyon rosszul esett, hogy megcsalt, ezért hetekkel később ellátogattam egy álarcosbálba, ahol találkoztam egy kék szemű herceggel. A viccet félretéve: tényleg úgy nézett ki mint egy herceg. Érti, olyan karizmatikus volt, magas, tökéletes és a hangja...
- És táncoltak is - magyarázta utánam Camille. - Aztán lefeküdtek egymással, Katherine pedig hagyott neki egy búcsú üzenetet. Na! Most már érti, hogy miért olyan bonyolult ez az egész, igaz? - Camille és én egyszerre pislogtunk és mosolyogtunk, de az orvosnak a szeme sem rebbent. Rezzenéstelen arccal fürkészett minket, szinte olyan volt, mint aki nem vesz levegőt. Biztosra veszem, hogy nem volt kíváncsi a részletekre, de azt hiszem, hogy ez már ki kívánkozott belőlem.
