.
- Nagyon kellemetlen? - gyönyörű, borosta fedte arcához illesztettem a zacskó borsót, miközben le sem tudtam róla venni a szemem. Milliószor lepergett a szemem előtt az, hogy egymásnak esünk és nem bírunk a cikázó érzelmeinkkel. Egymás után játszódott le előttem az, hogy testemet a falnak löki, és nyers, vadállatokhoz illő módon megcsókol. És, hogy haragszok magamra a titkolt gondolataim miatt? Nem is tudom. Nem tudom, hogy a vágy, vagy az önbecsülésem erősebb. Kiábrándít, hogy vágyok rá, de közben tudom azt, hogy ki ő nekem. Számtalan olyan dolog van, ami miatt megálljt kell parancsolnom magamra. Akkor miért nem teszem? Talán azért, mert tekintete, válaszol az enyémre. Talán azért, mert erős illata és a belőle áradó férfiasság annyira rabul ejt, hogy képtelen vagyok higgadtan gondolkozni. - Holnap biztos jobban fog látszódni - köszörültem meg a torkomat.
- Jelen pillanatban nem érdekel a sebem - fejét enyhén megcsóválta, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy lassan a hajamhoz ér, majd a fülem mögé tűri. - Milliószor lejátszódott már a fejemben az, hogy az ujjaimra csavarom - mondata közben, lépésről-lépésre csavarta fel kezére a hajam, és ezzel közelebb, és közelebb vont magához. A légzése felgyorsult, az ajkát résnyire kinyitotta. Próbáltam küzdeni ellene, de minden eltelt perccel csak jobban éheztem rá. Éheztem a férfira, a nyers ösztönére és a védelmezésére.
- Akkor jobb lesz, ha otthon folytatja tovább a borogatást - szabad kezemmel az ajtó felé intettem, hiszen jobb előbb megfontoltan választani. Vagy gyenge leszek és engedem, hogy itt maradjon, vagy gondolok a jövőmre és a lányomra. Nem csinálhatom ezt a főnökömmel!
- Biztos szeretné, hogy elmenjek? - félhomályban az ajkamra, majd a szemembe pillantott. Éreztem, hogy forrni kezd bennem az adrenalin és görcsbe rándult a gyomrom. Istenem...túlságosan gyenge leszek elengedni őt.
- Én csak... - haraptam be az ajkam szélét, de ezzel csak azt értem el, hogy közelebb hajolt hozzám. - Túlságosan közel van hozzám - nyeltem egyet.
- És ez akkora nagy baj? - súgta, majd farkasszemet néztünk. A következő pillanatban sem gondolkoztam, csak engedtem, hogy a gondolataim és az érzelmeim irányítsanak. Amikor legközelebb feleszméltem, már az ölében ültem, mélyen a sötét hajába szántottam és éhező sóhajjal nyugtáztam, hogy csók közben az ajkamba harapott. Nem tudtam, hogy mit csinálunk, hogy milyen messzire megyünk el...ezért nem is érdekelt. Egy mozdulattal kikötöttem a nyakkendőjét és a kanapéra dobtam. Egy szexi mosollyal ajándékozott meg, majd lehunyt szemmel megcsókolt. Egy erős mozdulattal emelt fel, és tartott meg teljesen. Nyelvünk szinkronban mozgott, akkor sem lepődtem meg, amikor hátamat a falnak döntötte.
- A kurva életbe.... - hátra hajtottam a fejem és hangosan felsóhajtottam, miközben Daniele a nyakamat csókolta. A meleg, puha ajka rezgést váltott ki az egész testemben. Levegő után ziháltam és próbáltam összekaparni magam, de ő teljesen legyőzött. - Isteni a csókod! - tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd az ajkát ízelgettem. Puha, meleg és kellemes testrésze hűségesen viszonozta minden csókomat.
- Félek, hogy nem fogok tudni leállni - puha kezét egy gyors mozdulattal a selyem köntösöm alá vezette. Tenyere érintése miatt kalapált a szívem, és kiszáradt a szám. A köntösöm a padlóra esett, ezért kevesebb ruha választott el tőle. - De istenre mondom, hogy ezt semmiért sem hagynám abba! - ismételten nyakamra tapasztotta az ajkát, közben az ingét gombolta végig. Biztos mindenki látott már olyan jelenetet, mint amikor a szexi férfi végig gombolja az ingét, és a kamerák előtt megmutatja a kockás, feszes és izmos felsőtestét. Daniele és a testéből áradó hő teljesen felül kerekedett rajtam, ezért hangosan felnyögtem, amikor anyagon keresztül a mellemre markolt. Minden olyan intenzív, tökéletes és fülledt volt.
Minden olyan....
- Anyu? - Chloe vékony hangja szakította meg a csendet, ezért elkerekedett szemekkel toltam el magamtól Daniele-t, aki levegő után kapkodva hátra fordult, majd megállt. - Őőő.... - Chloe a szája elé tette az ujját, majd zavartan lesütötte a szemét.
- Én most.... - Daniele nem tudta befejezni, hiszen a padlón található inget felemeltem, majd a hasához nyomtam. - Köszönöm - pillantott a szemembe, miközben tudatosult bennem az, hogy nagy bajt csináltunk. Zavartan tettem számra az ujjamat, miközben ő felhúzta az inget és szapora mozdulatokkal begombolta azt.
- Őőő....kitalálsz? - túrtam hátra a hajam.
- Őőő...persze! Hogyne! - torkát köszörülte, majd zavartan biccentett, és kiviharzott az ajtón. Még mindig a fal mellett álltam, kezemet védekezően összefontam magam előtt, miközben próbáltam a lányom tekintetét kerülni.
Reggel felnyitottam a garázs ajtaját, de amikor a garázsba akartam lépni, valaki a csípőm köré fonta a karját, majd behúzott a garázsba. Nem érzékeltem mást, csak egy puha ajkat, ami tökéletesen illeszkedett a számra. Daniele édes illata azonnal az orromba szökött, ezért eldobtam a táskámat, nyaka köré fontam a kezem, és viszonoztam a finom csókjait. - Mit csinálsz? - csókunkba nevettem, ezért erőt kellett vennem magamon, hogy eltoljam magamtól. - Jézusom, hogy néz ki az arcod?! - nevettem hangosan.
- Mondtam, hogy nem érdekel az arcom. Az éjszaka egy percet sem tudtam aludni - fejem mellett megtámasztotta a falat, ezért ajkamba haraptam, majd kezem köré tekertem a nyakkendőjét.
- Én sem tudtam sokat aludni. Kavarogtak a gondolataim - vallottam be zavartan. Igaz volt. Egész éjszaka forgolódtam, és próbáltam rájönni arra, hogy mit érzek. Azt tudtam, hogy mit érzek. Talán abban nem voltam biztos, hogy kockáztassak, vagy csak a munkámra koncentráljak. - Ami köztünk történik, az több mint hihetetlen - motyogtam ijedten.
- Ezt én is így jellemezném - fürkészte az arcomat, majd a fülem mögé tűrte egy tincsemet. - Gyere el velem randevúra!
- Te azt mondtad, hogy randevú? - nevettem, majd a falhoz nyomtam a lapockámat. - Ritka az olyan férfi, aki nyíltan ki meri mondani az "r" betűs szót.
- Akkor én pont a ritka férfiak közé tartozom. Hm...imádom az illatod - nyakamhoz hajolt, és lehunytam a szemem. Erőt kellett vennem magamon, hiszen eszembe jutott, hogy el fogok késni.
- El kell vinnem a lányomat az iskolába - nyomtam egy puszit a szájára. - Az irodában találkozunk, Daniele!
- Rendben, de semmit sem mondtál a meghívásomra - lépett hátra, majd zsebre helyezte a kezét. - Szeretnél jobban megismerni?
- Valamiért úgy érzem, hogy ezer éve ismerlek, de... - haraptam be az ajkam. - Nem hagynék ki egy ilyen lehetőséget - vigyorogtam, mint egy idióta. A kék tekintete csillogott, a puha ajkát visszafogott mosolyra húzta, ezért legyintettem egyet. - Túlságosan jól nézel ki! Na menj! - biccentettem a kapu felé. - Menj, különben Chloe hamarabb ér ide - figyelmeztettem az ujjamat felrakva.
- Szerintem hamar elnyerném a lányod bizalmát - fordult a nap felé. - Meggyőző tudok lenni - kacsintott, majd puszit küldött, és szapora léptekkel a kapu felé igyekezett.
- A picsába - támaszkodtam neki az autónak. - Ez az ember kikészít!
- Remélem, hogy szép napod lesz, kicsikém! - mondtam, miközben leparkoltam az iskola előtt, majd szemöldökömet ráncolva figyeltem, hogy a lányom szó nélkül kilép az ajtón. - Hé! - kiabáltam utána, mire ő megfordult és fejét lógatva az ablakhoz lépett. - Mi a baj?
- Semmi, anyu - suttogta maga elé.
- Megbántottalak valamivel? - kérdeztem, hiszen Chloe nem szokott lehangolta viselkedni. Talán köze van ahhoz, amit tegnap éjszaka látott? Talán csalódott bennem? Haragszik rám? Chloe rám emelte a tengerkék tekintetét, összeszorította az ajkát, majd intett. Szó nélkül futott be az iskolába, ezért tátott szájjal figyeltem utána.
Lehet, hogy mégis csak haragszik rám...