Az éjszakám kifejezetten pocsékul telt. A hugom este kilenc órakor döntött úgy, hogy elmegy otthonról. Kilenc óta mást sem csinálok, csak fél óránként próbáltam hívogatni, de a végeredmény nem változott: a hugom minden hívásomat kinyomta. Miután megérkezik, az lesz az első, hogy jól leszidom és beolvasok neki arról, hogy mit szabad, és mit nem. - Itt Daniele! Hatvanadszorra hívlak, ezért legyél oly kedves és vedd fel azt a kurva telefont, különben vissza küldelek Olaszországba! Nagyon szeretlek! - éjfél is elmúlt, amikor a kanapén görnyedve levágtam telefonomat az üvegasztalra és a lámpa halvány fényében próbáltam összeszedni magam. Érdekes, hogy a testvéri szeretet néha mire képes. Szeretjük piszkálni a testvérünket, de amikor távol van tőlünk, úgy érezzük, hogy hiányzik. Én is pontosan ugyan így éreztem akkor, amikor megelégeltem a várakozást és éjfél után egy fekete bőrdzsekit húztam magamra. Fehér cipőmet felhúztam, kocsikulcsot a kezembe vettem és fáradtan újra küldtem egy üzenetet a hugomnak. - Most lett elegem! Bárhol is vagy, imádkozz mert levadászlak! És miután megtaláltalak, komolyan mondom, hogy szobafogságra ítéllek majd - az üzenet elküldése után felhívtam a legjobb haveromat és a hugom felől érdeklődtem.
- Nagyon sajnálom Daniele, de nem tudom, hogy hol lehet - Mark fáradtan ásított a telefonba, miközben beszálltam az autóba és elindítottam. Vállammal szorítottam a készüléket a fülemhez, ezért gondterhelten felsóhajtottam.
- Nem értem hogy lehet ennyire felelőtlen! - csaptam a kormányra. - Ideges vagyok!
- Miért nem hívod fel Katherine-t?
Kérdése hallatán görcsbe rándult a gyomrom, majd megemelkedett a pulzusom. Hirtelen annyira zavarban éreztem magam, hogy köpni nyelni nem tudtam. Katherine említése miatt kisebb szívrohamot kaptam. Le kell álljak ezzel! - Miért hívnám fel őt?
- Mert ő az egyetlen, akit a húgod közel engedett magához - szinte láttam magam előtt, hogy egy vállrándítással nyomatékosította az álláspontját. Rá kellett jönnöm arra, hogy Mark szavainak van igazság alapja, de akkor sem hívhatom fel Katherine-t az éjszaka közepén a felelőtlen hugom miatt. - Lehet, hogy nála van. Legalábbis meg van rá az esély - tette hozzá nyugodtan, miközben a vonal túlsó végén hallottam a barátnője fáradt hangját. A késő éjszakán a kormányra szorítottam az ujjaimat. Még magam is meglepődtem azon, hogy mennyire görcsösen tartottam a telefont.
- Jól van - adtam neki igazat. - Elküldöd Katherine lakcímét?
Öt percen belül rezgett a telefonom, ezért megnyitottam rajta a térkép alkalmazást. Azonnal elindítottam, és kihajtottam az útra. Minden eltelt másodperc és perc után egyre jobban éreztem azt, hogy illetlenség és ostobaság éjszaka bekopogni hozzá, ezért reménykedtem abban, hogy Lorenza valóban nála van.
A Bexley kerülethez érve, lassítottam és a sötét utcán figyelmesen hajtottam. Szinte elvesztem a tipikus, vörös színű házak, és a rövidre vágott gyepek között. Minden modern ház előtt egyforma járda szegély tarkított. Az utcában nem volt szemét, szemeteskuka vagy oda nem illő dolog. Katherine lakásához érve, leparkoltam a ház előtt, majd leállítottam az autót. A ház felé pillantottam. - Mintha égne egy villany - fürkésztem a sötét ablakokat. - Vagy csak beképzeled, te idióta - csaptam a kormányra, majd úgy döntöttem, hogy ha már itt vagyok...akkor bekopogok. Mi baj történhetne?
Arra riadtam fel, hogy a lányom beugrott az ágyamba és gyorsan magára húzta a takarót. Annyira megijedtem, hogy hátra túrtam a fekete hajam, majd hunyorogva felkapcsoltam az éjjeli lámpát. - Rosszat álmodtál? - ásítás közben a szám elé tettem a kezem, de a lányom hevesen csóválni kezdte a fejét.
- Ijesztő hangokat hallottam, anya - suttogta és arcát kicsúsztatta a paplan alól. - Olyan mintha egy betörő lenne - kicsi kezével a folyosó felé bökött, ezért gyorsan kiszálltam az ágyból, majd a testemre tekertem egy köntöst. A pulzusom azonnal az egekbe szökött, hiszen jól ismertem ezt a környéket. Nálunk nem kizárás opció a rablás vagy a betörés, ezért szememet összehúzva felkötöttem a fekete hajam.
- Maradj itt, kicsim! Anyu megnézi, rendben?
- A bejárati ajtó felől jöttek a hangok!
- Ez a kurva szemetes kuka! Minek kell az út közepére tenni? - a félre rúgott kuka fedőt próbáltam megkeresni, miközben a járdása esett szemeteket szedtem össze. - Maga nagyon rendetlen, Katherine - morogtam a bajszom alatt. Sötét volt, ezért bekapcsoltam telefonom a lámpát, miközben bíztam abban, hogy a hagzavarral nem zavartam meg őket. Miután megtaláltam a kuka tetejét, úgy döntöttem, hogy az egészet máshova teszem. Megfogtam a fülét és húzni kezdtem, de a fém elég ijesztő hangot adott ki. - A picsába! - megemeltem, majd egyenesen a fűre tettem.
Valaki a kukámat szeretné ellopni! Ebben biztos voltam! Egy vagyont fizettem érte, ezért nem hagyhattam, hogy a tolvaj magával vigye. Hallottam, hogy húzni kezdte, ezért eldöntöttem, hogy mit teszek. Zihálva kerestem egy konyhai eszközt, amivel leüthetem a tolvajt. - Nyújtófa, fakanál, palacsinta fordító.... - a félhomályban csak kerestem és kerestem, miközben a hátborzongató hangokat csak jobban hallottam. A hideg végig cikázott a hátamon és minden figyelmemet elrabolta. - Egy fém tányér! Jó lesz ez is - jobb kezembe vettem, majd a bejárati ajtóhoz léptem. Kint vaksötét uralkodott, ezért esélyem sem volt eltalálni, ezért elhatároztam, hogy a fülemre fogok hagyatkozni. Tízig számoltam, majd mély levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Sötét ólálkodott, ezért megszeppenve léptem ki a hűvös gránit lapra. Még csak papucs sem volt rajtam! Láttam, hogy a kukám nem volt a helyén. - Büdös tolvaj! - ujjaimmal a lábast szorítottam, majd elindultam a hangok irányába. - Úgy kiütlek, hogy csillagokat fogsz látni!
- Nem is égnek a villanyok! - a ház mentén található apró gránit járdán sétáltam, miközben próbáltam rájönni arra, hogy Katherine ébren van még. Egyre jobban érezhető volt az, hogy feleslegesen jöttem ide, hiszen a házban vak sötét volt. - Ezt is jól megcsináltad! Mégis mit művelsz egy alkalmazottad kertjében? - a hátsó ajtó előtt állva gyorsan megfordultam, de arra nem számítottam, hogy valaki áll mögöttem. Minden olyan gyorsan történt, ezért nem éreztem mást, csak az arcomat eltaláló, hideg, tompa ütéseket.
- Mégis mit képzelsz? Ez a tizedik kukám a hónapban! Azt gondoltad, hogy ezt is elviszed, te rohadék?! - Katherine hangjára eszméltem fel, ezért szemöldökömet ráncolna megkerestem a csuklóját, ujjaimat a bőrére fontam, majd másik kezemmel felkapcsoltam a telefonomon található lámpát. Amikor a szemembe nézett, hirtelen ugrott egyet és eldobta a...foggalmam sem volt, hogy mit. Katherine annyira meglepődött, hogy zihálva fürkészte az arcomat és próbálta felfogni azt, hogy előtte állok.
- Maga mégis mit csinált?! - ujjaimat a sajgó bőrömre helyeztem, hiszen biztos voltam abban, hogy ennek nyoma lesz. - Komolyan leütött? - sziszegtem, de ő csak megszeppenve pislogott. Telefonnal rá világítottam, majd végig néztem rajta. - Miért van mezitláb? - suttogtam a sötétben.
- Én ezt szörnyen sajnálom! Azt hittem, hogy egy betörő - a kis lámpát felkapcsolta, majd tanácsolta, hogy üljek le a kanapéra. Egy óra is elmult, ezért kifejezetten kimerülten vettem tudomásul, hogy az arcom állapota nos,....kritikán aluli. Katherine azonnal hozott egy zacskó fagyasztott borsót, majd leült mellém. - Nagyon fáj? - suttogta nagyokat pislogva.
- Bevallom, nem kellemes - suttogtam magam elé, miközben találkozott a tekintetünk. Másik kezét az arcom másik felére helyezte, ezért felvont szemöldökkel érzékeltem minden érintését. - Mégis mit gondolt?
- Az elnézését kérem - motyogta elpirulva. - Egyébként mit keresett itt?
- Azt hittem, hogy magánál van a hugom. Arra gondoltam, hogy talán ide jött - enyhén szétnéztem a nappaliban, de hamar tudatosult bennem, hogy ebben a dologban nagyot tévedtem.
- Miért, nincs otthon? - suttogta ijedten. Mélyen a szemébe néztem, miközben ő is így tett. Tekintetem az ajkára, majd a szemére vándorolt. Nem tudtam, hogy mit akarok tenni, hogy mi következik ezután. Azt viszont éreztem, hogy a kémia le fog győzni. És milyen igazam is volt!
_______________________
Hali! Ne haragudjatok, hogy ekkora nagy kihagyással tudtam hozni a folytatást, de sajnos a munka miatt nagyon kevés energiám marad az írásra. Igyekszek ezen változtatni és köszönöm a megértéseteket!