Kora hajnalban mozgolódásra ébredtem. Nem voltam az a mélyen alvó típus, ezért az ágy szélen fekve, felemeltem a fejem. Láttam, hogy a hajnal fénye már besüt a modern sötétítő rései között, ezért megtámasztottam kezem a tarkóm alatt és a sötét szobában összehúzott szemekkel figyeltem őt, ahogy ép kereket old.
Tisztázzunk pár dolgot:
Nem az a fajta férfi vagyok, akit a nők csak úgy faképnél hagynak. Az esetek többségében ez fordítva szokott történni. Általában hamar lelépek és magam mögött hagyom a gyűrött lepedőt. Túlságosan nagyképű, öntelt és irányítás mániás vagyok ahhoz, hogy valakivel leálljak ismerkedni. Vannak saját szabályaim, amiket mindig betartok. És mikor nem tartottam be először? Természetesen az éjszaka, amikor megdugtam egy gyönyörű, de veszélyesen okos nőt. Az éjszaka történtek még mindig előttem voltak, ezért vártam, hogy kitisztuljon a fejem és tisztán lássak. Viszont enyhe csalódást éreztem akkor, amikor megpillantottam Katherine fedetlen, karcsú, mézre emlékeztető hátát. Az ágy szélén ült, ezért az arcát nem láthattam. Hosszú, selymes haját oldalra söpörte, miközben összekapcsolta a fekete melltartóját. Ennek a mozdulatnak köszönhetően megpillantottam egy pillangót ábrázoló tetoválást a fedetlen lapockáján.
Önelégült mosolyra húztam az ajkam, hátra túrtam a sötét hajam, majd megnyaltam az ajkam szélét. - Csodálatos tetkó! - mély hangomra félbeszakította az öltözködést, de a világ összes kincséért sem fordult volna felém. Talán ez volt benne a legizgalmasabb. Tudtam, hogy gyönyörű a teste, hogy a telt ajkához illenek a mocskos szavak, de nem tudtam, hogy milyen az arca valójában.
- A tiéd is nagyon szép!
- Szóval emlékszel rá? Biztos vagyok abban, hogy soha nem fogod tudni kiverni a fejedből - érintettem meg a csípőm vonalán található kártyalapokat. A fekete paklik egymás mellett voltak, körvonalait pedig egy tűz ölelte körbe.
- Egyébként a hangod alapján jó pasi vagy. Kár, hogy nem láthattam az arcodat! - magára húzta az arany színű ruháját, de én túlságosan kíváncsi voltam ahhoz, hogy elengedjem. Nem voltam az a ragaszkodó típus: ami könnyen jön, az könnyen megy. Mindig így láttam a dolgokat és beleértve a nőket is. Természetesen ha nem lennék megáldva azzal a külsővel, amivel...akkor nem lennék egy beképzelt idióta. Viszont tisztában voltam az adottságaimmal, a szemem színével és a hangommal is. Elég mosolyognom ahhoz, hogy megkapjak egy nőt éjszakára. Viszont Katherine-el töltött intenzív és erotikus éjszaka után megfordult a fejemben az, ami eddig még soha:
- Szeretnélek jobban megismerni! - bársony párnámat a fejem alá igazítottam, de a félhomályban ő csak visszafogottan kuncogott. Miután a keskeny testére húzta az arany színű ruhát, a dohányzóasztalhoz sétált és a kezébe vett egy tollat. - Remélem, hogy a számod tervezed megadni.
- Ez most nem talált be, nagyfiú - vágta rá, majd elfordította a fejét és kilépett a hotel szobám ajtaján. Nem maradt utána más, csak az összegyűrt lepedő és egy olyan emlék, amit talán soha nem leszek képes kiverni a fejemből.
- Mi történt itt? Csak nem orgiát tartottál az este?
Jól ismert hang zökkentett ki a mély álmomból, ezért zavattan kinyitottam a szemem, majd szembe találtam magam Mark haverommal, aki ledobta a kulcsát az asztalra, majd kihajtotta az ablakot és beleszippantott a friss levegőbe. Mark fekete bőrkabátot és szürke farmer nadrágot viselt. Pontosan úgy nézett ki, mint Luis Fonsi. Viszont nem tudtam sokat foglalkozni az észrevétellel, hiszen a fejem fájdalmasan hasogatott. Lassan felültem, megigazítottam a párnámat és azzal a lendülettel vissza is csúsztam. - Azt hiszem, hogy igen! - félmeztelen voltam, csupán az alsónadrágom és a nagy karórám volt rajtam. Lehunyt szemmel dörzsöltem meg a szemem, majd összeráncolt szemöldökkel pillantottam a fehér padlón heverő ruháimra és az arany színű álarcra. Mark követte a tekintetem, és amikor rájött arra, hogy mi is volt a szitu: hangosan fütyült és elnevette magát.
- Elmentél arra az istenverte álarcosbálba? - lehajolt, kezébe vette az arany színű álarcot, majd a teljes alakos tükör elé lépett és az arcához illesztette. - Tuti jobban áll rajtam, mint rajtad - fekete haját megigazította, majd felém dobta az álarcot. A fehér, puha takaró között hevert, majd váratlanul képek villantak be: egy csokoládészemű nőt láttam magam előtt. Bőre színe egy árnyalattal sötétebb volt, a haja pedig hullámos. Még mindig emlékszem a vörös telt ajkára és a mellére, amit a számmal kényeztettem. Ahogy az ágy szélére ültem, úgy villantak be az éjszaka emlékeim. Azt hiszem, hogy alaposan megkeféltem a nőt, hiszen minden porcikám sajgott a fájdalomtól. - De a fontos az, hogy kit hoztál haza? - érdeklődött összefont kezekkel.
- Nem emlékszem a nevére - két kézzel a barna hajamba túrtam, de az istenverte éjszaka emlékeit sehogy sem tudtam elfelejteni. Létezik az, hogy egy idegen nővel való szex, nem csak szex volt? Tegnap éjszaka úgy éreztem, hogy a lelkünk egymásra talál, hogy minket a sors is egymáshoz teremtett. Emlékszem a hangjára, a málnára emlékeztető illatára és arra a hosszú lábára, amit a csípőm köré szorított, miközben hangosan átment rajta az orgazmus. - Túl sokat ittam - ráncoltam a szemöldököm, majd egy pólót dobott felém. Magamra húztam és a konyhapult felé igyekeztem. A nőre visszatérve...
Hogy is hívták? Rebeka?
- Szóval lefeküdtél egy nővel, akinek a nevére azóta sem emlékszel - gondolkodott, de hirtelen a dohányzó asztalról felemelt egy kicsi cetlit. Amikor jobban megnézte, hangosan elnevette magát, majd felém mutatta. - "Örültem a találkozásnak" - olvasta le a mondatot, ami mellett egy rúzsfoltos puszi is a nyomát hagyta. - Merész! - röhögött.
Kikaptam a kezéből a cetlit, majd én is elolvastam. A szememet forgattam, hiszen valamilyen szinten pontosan ilyennek maradt meg az emlékezetemben: dögösnek és baromira nagyszájúnak. Viszont azt képtelen voltam elfelejteni, hogy lassú tánc közben egymásra hangolódtunk. Hogy minden mozdulatunk ritmikus volt, szenvedélyes és tökéletes. Pontosan olyan volt, mintha egy néma játékot űztűnk volna. A tánc és az ismerkedés is felejthetetlen volt. Úgy éreztem, hogy mi ketten összetartozunk, hogy a testünk csak egymást követelte. Olyan érzés volt, hogy nekünk össze kell forrni, hiszen csak úgy egészíthetjük ki egymást. A nő pedig egy igazi bombázó volt. De mégis, hogy volt mersze itt hagyni egy ilyen üzenetet?! - Bárcsak emlékeznék a nevére. Lemerném fogadni, hogy említette - összegyűrtem a cetlit, majd a fém kukába dobtam. Nem volt értelme rágódni rajta, hiszen ami megtörtént, az gyorsan el is múlt. Az este tökéletes és emlékezetes volt. Az éjszaka pedig egyenesen elképesztő. Az már más kérdés, hogy nem minden részletre emlékszem.
- Mindegy! A lényeg, hogy jó volt vele a szex?
- Háromszor biztos megdöntöttem - főztem le a Dolce Gusto kávékapszulát és öntöttem hozzá egy kevés cukrot is. - De mi van veled? Említetted, hogy megismerkedtél egy csajjal - emeltem ajkamhoz a kék színű bögrémet. Mark mesélni kezdte, hogy van egy Camille nevű nő, akit a Tinder nevű alkalmazáson ismert meg. Két hete beszélni kezdtek, tegnap pedig együtt ebédeltek. Elmesélte, hogy vörös és újságíróként dolgozik. Csak ennyi információ jutott el az agyamig, hiszen kávé kortyolás közben eszembe jutott, ahogy kezembe tekerem a barna hajú nő selymes haját és megállás nélkül mozogtam benne. Életem legintenzívebb szexe volt.
- Figyelsz te rám? - kérdezte a pult másik oldalán állva. - Ha ennyire rá vagy kattanva, akkor miért nem keresed meg a közösségi hálózaton?
Ezek szerint tudta, hogy a titokzatos nő körül forognak a gondolataim. Úgy éreztem, hogy leplezni sem tudnám azt, hogy hatással volt rám a közös tánc, a játékos ismerkedés, és Katherine gyönyörű mosolya... - A neve Katherine! Eszembe jutott! - helyeztem kávémat a konyhapultra.
- Nem mindennapi neve van! A teste is olyan szép, mint a neve? - érdeklődött a borostáját piszkálva. - Említettem, hogy Camille is egy bombázó? Tegnap csináltunk egy közös képet, mindjárt meg is mutatom! - miközben kezembe vettem az Iphone-t, addig Mark a frissen készült fényképeket mutogatta nekem. Camille valóban gyönyörű volt, de nem tudtam teljesen oda figyelni rá, hiszen azzal foglalkoztam, hogy megtaláljam gyönyörű Katherine-t a közösségi hálózaton.
- Mark, lassíts már egy kicsit!
Miután beírtam a nevét a keresőbe, mérgesen vettem tudomásul, hogy van száz ilyen nevű nő van a Facebookon. Ennyi név közül hogy fogom őt megtalálni? Egyáltalán miért akarom megtalálni? Talán azért, mert tánc közben éreztem valamit, ami közel hozta lelkét az enyémhez? Vagy azért, mert a tánc minden pillanatát élveztem vele? Nem is a szex, hanem a közös tánc? - Te hogy keresnéd meg? - emeltem fel a fejem. Mark megcsóválta a fejét.
- Egyéjszakás kalandok után nem szoktam vissza érdeklődni! Ami megtörtént, az el is múlt. Mi értelme lenne megkeresni? Lehet, hogy van valakije! Hm? - támaszkodott a pult szélére.
- Szerintem nincs senkije - válaszoltam, de hirtelen rezegni kezdett a kezemben található telefon. Összeráncolt szemöldökkel olvastam le anyát nevét. Anya nem szokott gyakran hívni, ezért kicsit feszülten helyeztem fülemhez a telefont. Az ablakhoz sétáltam, de megtorpantam, amikor meghallottam azt, hogy anyám sír. Mark szemébe néztem, aki lesütötte tekintetét és bólogatni kezdett. Ezek szerint hamarabb haza kell utaznom, mint amire számítottam!
Egész délelőtt a kék szemű idegen járt a fejemben. Másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mit csinált velem és a testemmel azon az éjszakán. Teljesen megbabonázott és elvarázsolt a tengerkék szemével. Képtelen voltam ellenállni neki, hiszen minden mozdulata, és az illata is felizgatott. Létezik az, hogy egy éjszaka megpecsételi az ember sorsát? Hogy a szex, nem csak szex volt? Szégyelltem magam, amikor magam mögött hagytam egy levelet, de nem volt más választásom. Nem voltam az egyéjszakás kalandok híve, de most úgy éreztem, hogy túlszárnyaltam önmagam. A kék szemű férfi egész éjszaka uralta a testem, és olyan volt, mintha minket egymásnak teremtettek volna. A mozdulataink, az érintéseink és a tekintetünk is egy hullámhosszon volt. Létezik, hogy pár óra alatt kiderül, hogy két ember egymásnak van teremtve? Hogy minden megváltozik, miután együtt átélik a gyönyört?
A történtek óta nem tudtam tisztán gondolkodni. Rá gondoltam kávé főzés közben, a zuhany alatt és a kávézóban is, ahol a legjobb barátnőmmel találkoztam. Camille lázas mesélésben volt, hiszen megismerkedett egy nagyon jóképű, különleges férfival. A hallottak alapján Mark hozzá való és a kedves, udvarias férfiak táborát erősíti. Normális körülmények között vissza kérdeztem volna, de a gondolataim kilencvenkilenc százalékát lekötötték a kék szemek és a markáns, faragott áll. Pontosan olyan áll szerkezete volt, mint a Szürke ötven árnyalata című filmben, Christian Greynek. Kínzott a gondolat, hogy talán soha többé nem láthatom a kék szemű férfit, aki megajándékozott azzal a felejthetetlen tánccal. Mégis, hogy bukkanhatnék a nyomára? Vagy talán el kéne engednem őt? Akkor is, ha úgy érzem, hogy a kettőnk története még közel sem ért véget? - Te egyáltalán nem figyelsz rám! - lökte meg a kezem Camille, ezért a kávé váratlanul az asztalra folyt. Mérgesen kezembe vettem egy szalvétát és gyorsan letöröltem a barna italt.
- Ne haragudj! Csak a tegnap estén járt az eszem - sóhajtottam, miközben összeráncolt szemöldökkel a kezébe vette a telefonját. - Úgy érzem, hogy meg kell keresnem őt - suttogtam magam elé. - Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, amikor táncoltunk. Nem csak egymásra voltunk hangolódva, de úgy éreztem, hogy a lelkem megtalálta a párját. Fura az egész - megtámasztottam arcomat a kezemen, de Camille értetlen arckifejezése miatt felvontam a szemöldököm. - És mi a helyzet a lovagoddal? Mark, igaz? - biccentettem a telefonja felé. Camille a füle mögé tűrte a vörös színű haját, majd feszülten felsóhajtott.
- Mark lemondta a mai randinkat! - telefonját képernyővel lefele az asztalra csapta, ezért mérgesen meg csóváltam a fejem.
- Azt írta, hogy miért? - kérdésemet, két messenger jelzés kísérte, ezért Camille a telefonra pillantott, de váratlanul feltette a kezét.
- Nem! Még nem nézem meg! Hadd várjon csak - nevetett.
- Pontosan! - adtam neki igazat.
- Szóval mesélj. Mi a helyzet ezzel a kék szemű idegennel? - kérdezte. Úgy éreztem, hogy egyszerre mondanék el neki mindent, és igazából semmit sem. Egyszerre jelentett sokat, de semmit sem. Történt valami, ami gyönyörű és emlékezetes volt. Aztán hirtelen vége lett és minden folytatódott a normális kerékvágásban.
- Igazából nem fontos. A lényeg, hogy jó volt az ágyban - erőltettem ki egy nevetést, de végül Camille megnézte a telefonját, majd a szája elé tette a kezét. - Mi történt? - az asztal fölött közelebb hajoltam hozzá.
- Mark haverjának meghalt az édesapja, ezért ki kíséri őt a repülőtérre. Ezért nem tud ideérni a randinkra - biggyesztette le az ajkát, mire szomorúan bólintottam.
A gyász mindig szomorú dolog.