2013, London (Április)
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az én történetem olyan gyönyörű lesz, mint amilyet Shakespeare írt annak idején. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy rám talál a szerelem, aztán minden nap ott lesz a nyomomban és a távolból figyel le rám. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a felejthetetlen, kék szemű férfi nem lép ki az életemből. Viszont nagyon jól gondolod, hogy évek múlva újra találkozni fogok az idegennel, akivel életem legerotikusabb éjszakáját töltöttem...
Szabályok szerint élem az életem. Mindig is voltak íratlan szabályok, olyan döntések és terveim amiket soha nem szegtem meg. Nem cselekedtem másképp: mindig mindent a saját terveim szerint csináltam. Viszont minden szabályt megszegtem azon az estén: Tilos egy álarcos bálon táncolni egy kifejezetten jóképű, kék szemű férfival! Ezt megszegtem. Tilos engedni, hogy mögém álljon és lassú tánc közben simogasson! Ezt is megszegtem. Szigorúan tilos, olyan romantikus dolgokról beszélni, mint a Rómeó és Júlia! Természetesen megszegtem. A legnagyobb szabályszegésem mégis az volt, amikor éjfél környékén engedtem, hogy felvigyen a hotel szobájába és azt csináljon a testemmel amit ő akar. Emlékezetes éjszaka volt? Igen! Láttam őt utána? Nem! De évekkel később a sors úgy döntött, hogy beleszól az életembe, hiszen akiket egyszer összehozott, másodszor is sikerülni fog. A változás csak az volt, hogy azóta született egy gyönyörű lányom, aki hátborzongatóan hasonlított a férfira, aki szintén ismerős volt...valahonnan. De, hogy mi történt mindezek előtt?
Minden egy álarcos bállal kezdődött...
Színes álarcot és hosszú ruhát viselő hölgyek egymás után léptek be a reneszánsz stílust követő bálterem, boltíves ajtaján. Az öltönybe öltözött férfiak udvariasan kísérték őket. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az aranyozott, csillogó padlón mindenki megtalálja a helyét és a lassú zenére táncolni kezdjenek. A visszafogott zenét hegedűvel és lassú zongora szóval kísérték. Színes ruhák, fekete öltönyök voltak mindenhol. A ruhák egyszerre forogtak, ahogy a hölgyeket megtáncoltatták a férfiak. Mindenhol csupa selyem, fodrok és mély dekoltázsok voltak jelen. Nem számítottam arra, hogy a huszonegyedik század egyszer visszahozza a régi idők báljait. A sötét, bordó és csillámokkal tarkított álarcok nem fedték fel az emberek kilétét. Csak a tekintetek találkoztak egymással. Ez kifejezetten tetszett, hiszen senki nem láthat az álarcok alá. A bál előtti órákban sokat gondolkodtam, hogy milyen álarcot vásároljak. Végül egy arany színű mellett döntöttem, amit ezüst gyöngyök és hófehér tollak díszítettek. Az üzletben azt mondták, hogy minden álarcnak van egy másik párja. Kíváncsi voltam, hogy az én álarcomhoz passzoló maszk tulajdonosa ki lehet.
A bálterem ajtaján belépve azonnal a pult felé igyekeztem, hiszen a lassú zene és a táncoló embereknek köszönhetően majdnem, hogy üres volt. Ezaz! Egy jó erős alkoholra lesz szükségem! Testhez simuló, arany színű ruhában és ezüst színű tűsarkúban igyekeztem a kivilágított italok felé. A zene hangosan szólt, ezért a pult fölé hajolva kicsit hangosabban kértem az italt. Nem lepődtem meg, hogy a pultos először a melleim közé, majd csak utána pillantott az arcomra. - A szemembe nézzen, legyen szíves! - mutatóujjammal az arcom felé intettem, majd mélyen felsóhajtottam. Remek! Talán nem kellett volna egy ilyen mély dekoltázzsal rendelkező, ruhát választanom. De akkor is olyan gyönyörű volt! Sajnáltam volna az üzletben hagyni. Arany színű álarc és hozzá passzoló, testhez simuló ruha? Életem legjobb választása volt!
- Ne hibáztassa szegény pultos fiút! A vak is észrevenné a mély dekoltázsát - egy mély, kifejezetten férfias hang csapta meg a fülem, ezért lassan oldalra pillantottam, majd megláttam őt. A mély dekoltázsom szó szerint elbújhat a férfi, ragyogóan kék tekintete mellett. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy pontosan olyan színű álarcot viselt mint én, csak éppen férfi változatban. Elvarázsolt, ahogy az arany színű, sötét álarc széle tökéletesen illeszkedett és követte a faragott, vonzó arcát. Az orrára tökéletesen illeszkedett, csak a puha ajka és a markáns, négyszögletes álla látszott ki, az elegáns álarc takarása alól. Viszont ritkán látni ilyen sötétkék, vonzó tekintetet. Tipikusan olyan kisugárzása volt, ami tökéletesen a nő tudtára adta azt, hogy ki az alfahím, és ki az áldozat. Vadászösztönnel méregetett: szemét összehúzta, szinte láttam benne az erotikus gondolatokat, amiket a mellem mustrálása közben alkotott.
- Magának is szól a figyelmeztetésem! - egy szalvétán nyújtották át az alkoholt, ezért ujjaim közé húztam a poharat, és a táncoló emberek felé fordultam volna, de a kék szemű idegen úgy gondolta, hogy tovább boncolgatja a témát.
- Elnézést kell kérnem, de a maga mellei olyanok nekem, mint a Ferrarim lámpája. Nagyok és akaratlanul vonzza a tekintetem. Mit lehet ez ellen tenni? - széttárta a kezét, de a mozdulat közben megcsapott a karamellás, édeskés illata. Legszívesebben befogtam volna az orrom, hiszen éreztem, hogy a jóképű idegennel való beszélgetés még bajt hozhat a fejemre.
- Látja? A férfiakat két dolog érdekli: a cicik, és az autók! - szúrtam neki oda, majd lehúztam az italomat és intettem a pultosnak, hogy következőt kérek. Időközben az idegen is úgy döntött, hogy italt rendel magának, ezért öt perccel később, alkohol kortyolgatás közben vitattuk meg a témát.
- A nőket pedig két dolog érdekli: az orgazmus és a rohadt macskájuk - bólintott és ez elég volt ahhoz, hogy teljesen felhúzza az agyam. Zavart, hogy félisten módjára viselkedett, aki épp hogy beállított egy bálra de elővette a jól begyakorolt csajozós szövegét. Ideje, hogy helyre tegyem ezt a kék szemű fél istent!
- Tapasztalatból mondja? Nagyon sajnálom, minden bizonnyal unalmas kapcsolatban élhet! - fordultam a táncoló tömeg felé, de ő követte a mozdulatomat.
- A maga élete sem lehet izgalmasabb - a szemöldökét felvonta, miközben jobban szemügyre vettem a tökéletesen megcsinált barna haját, és végig pásztáztam a borotvált, selymes arcát. - Ne értse félre, de már egy ideje rabul ejtette a tekintetem. Eljött egy különleges bálba, ahol azonnal célba veszi az italokat. Ez vagy egy szakításról árulkodik, vagy csak rég dugták meg magát de úgy igazán!
Felé pillantottam, végignéztem rajta, majd meg csóváltam a fejem és elnevettem magam. - Tudja mit? - hörpintettem le a maradék italt, majd szórakozottan feltettem a mutatóujjam. - Magán kívül bármelyik szembe jövő pasival szívesen táncolnék! A lényeg az, hogy ne maga legyen! - vágtam oda mérgesen, majd ellöktem magam a barna színű pulttól és úgy gondoltam, hogy egyenesen átvágok a táncoló emberek között. Szükségem van egy erkélyre, vagy egy női mosdóra, hogy lehiggadjak. Ez az otromba, mégis lehengerlő férfi öt perc alatt felidegesített. Mindig is kerültem az ilyen alakokat, hiszen jól ismertem a fajtájukat. Tipikus jóképű férfiak, tökéletes arc szerkezettel, méretes farokkal és olyan hanggal, amit csak a filmekben lehet hallani. Nem volt szükségem egy következőre, hiszen csak pár órája dobott a régi pasim. Szóval, Mr. Kékszemű idegen megérzése mégsem volt annyira téves. A táncoló emberek között igyekeztem, a ruhám szélét kicsit felemeltem, de mielőtt a női mosdó elé értem volna, a zene közben, valaki megragadta a derekam, átfogta és lassan megpörgetett a tengelyem körül. Az egész bálterem velem együtt forgott, ezért csak édes karamella illatot éreztem. És ez pontosan elég volt ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy ki csípet nyakon.
- Táncoljon velem!
Kettőt pislogtam, de már a férfiak és a nők között táncoltam egy olyan gyönyörű zenére, amire álmomban sem gondoltam, hogy létezik. A kellemes hegedűk, a zongora és a mély férfihang elrabolta a szívem. Annyira a zene és a tánc hatása alatt voltam, hogy közben észre sem vettem a kék szemű férfit, aki határozottan vont magához.
- Szerintem ez nagyon nem jó ötlet - suttogtam közvetlen előtte, miközben a markáns keze, a derekamról a fenekem felé araszolt.
- Ugyan miért nem? - a kezemet fogta, lassan a fejem fölé emelte, gyorsan megforgatott, majd egyszerre táncoltunk a lassú, hangos zenére.
- Először is azért, mert taperolni próbál! - puha kézfejére szorítottam a kezem, majd lelöktem a fenekemről. - Másodszor is számtalan okom van arra, hogy miért nem jó ötlet magával táncolnom - akaratlanul is a vállára simítottam a kezem, hiszen elég furán jött volna ki, ha a kezem a testem mellett lógott volna. - Mindkettőnknek az lenne a legjobb, ha elenged!
- Szerintem pedig az lenne a legjobb, ha ma éjszaka megdugnám és maga engedné! - közel hajolt hozzám, az orra óvatosan érintette a nyakam és a fülem közti területet. Szinte éreztem a testéből áradó meleget, ezért akaratlanul is libabőrös lett a testem. - Kegyed nagyon vonzó illattal rendelkezik - éreztem, hogy kezét a nyakam felé vezeti, majd megérinti a felfogott hajam és óvatosan az ujja közé teker egy sötétbarna tincset.
- Elárulná, hogy miért nem hagy magamra? - vontam fel a szemöldököm. Az arcát takaró, arany színű álarc kifejezetten kiemelte a kék színű tekintetét és a markáns, éles arcát. - Engedjen elmenni! - szorítottam a kezére, de ő ismételten megpörgetett és így szólt:
- Lassan: megbotlik az, aki rohan!
- Most tényleg a Rómeó és Júliából idézet? - fúrtam tekintetem az övébe. A tánc közben az következett, hogy táncpartnert váltottunk, hiszen a Akövetkező pillanatban egy másik férfi tovább pörgetett, de az én kék szemű, álarcot viselő partnerem azonnal követett és elegáns mozdulattal újra megfogta a kezem.
- Kegyed is ismeri? Talán olvasta? - mögém lépett, állát az arcom mellé, tökéletesen a fülemhez emelte. Ez elég volt ahhoz, hogy a hülye hormonjaim kiabálva követelni kezdjék az érintését. Éreztem, hogy majd megveszek attól, hogy mögém lépett és hozzám simította a testét. Lehet ez ennél jobb? Erősen kétlem! - Milyen érdekes, hogy Rómeó első pillantásból érezte, hogy Júliát őneki teremtették! Véletlenül nem ismerős az érzés? - kezét óvatosan a derekamra simította, majd előre vándorolt a hasamra. Mintha a pokol tüzén égtem volna. Zihálva és libabőrrel érzékeltem, hogy végig simít és egyenesen megmarkolja a két mellem. - Jöjjön fel hozzám! - ajka a fülemet érintette, ezért próbáltam kizökkeni és visszazuhanni a valóságba, de nem nagyon tudtam. Mögöttem állt és férfiasan birtokolt. Pontosan úgy viselkedett, mint aki tökéletesen tudta, hogy megadom magam neki. - Legyen az enyém, csak egyetlen éjszakára - táncolás közben a nyakamra tapasztotta a puha ajkát, ezért akaratlanul is a tarkójára simítottam ujjaimat.
Az erős illata...
A teste melege...
birtokló hangja...
A mély kék szeme és az arany színű álarca...
És már tudtam, hogy túlságosan gyenge leszek ahhoz, hogy nemet mondjak neki.