Luna
Sierra mindig is gyönyörű lány volt,az aranyszőke tincseivel és a kék szemeivel mindenkiben egy angyal hatását keltette.Ennek ellenére pont a szöges ellentéte volt annak és ez mindig meg is mutatkozott,ha nem az öltözékén,akkor a stílusában,de mindig hű volt önmagához.
Ahogy a huszonegyedik szülinapi bulijának napján is az lett volna,mikor fogalma sem volt,mi készült a háttérben és mindössze annyi infót kapott,hogy öltözzön csinosan.
Mire ő felvett egy fekete miniruhát egy térdig érő bakanccsal.
-Nagyon bombán nézel ki,komolyan.-kezdtem inkább egy bókkal a szettjének kritizálását,mert ő még nem tudta,hogy épp az eljegyzésére készül.-De mi van ha étterembe visz?
Kedves barátnőm erre csak felkacagva legyintett,hogy neki aztán mindegy és folytatta füstös sminkjének az elkészítését.
-Miért nem veszed fel inkább ezt?
Ha már ennyire sötétbe akart öltözni,feketét választottam,de egy fokkal elegánsabb darabot.A háta kivágott volt a ruhának és hosszú,csipkés ujjai,a szoknya része pedig furcsa mód leért majdnem a térdéig,de ami még annál is furcsább,tetszett neki az opció.
-Na jó,legyen.-vonta meg a vállát,majd kibújt az orbitálisan nagy bakancsából és félredobta azt.
Semmi gond nem lett volna a maga által választott szettjével,ha nem tudtam volna,hogy Landon a város egyik legpuccosabb éttermébe viszi,ahol lehet kicsit megcsodálkozták volna a bakancsát.Meg a ruhája hosszát is valószínűleg.
-Csinos vagy nagyon.-mosolyogtam rá,mikor a magassarkú csizmáját is felhúzva,mostmár a teljes szettjében állt.
-Köszke.-vigyorgott rám,majd vissza leült a sminkasztalhoz.
Hatra jött érte Landon,ezért nekiálltam a hajának,hogy időben végezzünk.A hosszú hajából loknikat varázsoltam hajgöndörítővel,majd azért hűen Sierra stílusához,két oldalt kócos csavarba feltűztem az első tincseket.A fekete szemfesték gyönyörűen kiemelte a tengerkék szemeit,így pontban tizenhét ötvenhatkor készen állt a születésnapi vacsorájára.
Látszott rajta az izgalom,de nem szólt egy szót sem.Nem is kellett,hiszen elég ideje ismertem már ahhoz,hogy tisztában legyek vele,Sierra ritkán mutat ki erős érzelmeket,így csak megelégedtem az apró dolgokkal.
Olyan szívesen gratuláltam volna neki az eljegyzéshez,az első akartam lenni,miközben tudtam,hogy erre semmi esélyem sincs.Ennek ellenére nagyon lelkizős hangulatba kerültem már csak a gondolattól is,hogy a legjobb barátnőm mennyasszony lesz és csak azt sajnáltam,hogy nem láthatom az arcát,mikor igent mond Landonnek.
Mert úgyis igent fog mondani.
-Biztos megleszel?-kérdezte meg a délután folyamán mostmár vagy hetedjére,mire hevesen bólogatni kezdtem.-Szívesen lemondom,nemsokára mész vissza.
Bűntudata volt,mert mindössze két nap maradt a Burlingtonben töltött időnkből,de gyorsan kivertem a fejéből az egészet.Ő úgysem tudja,hogy egyáltalán nem leszek ma este egyedül.
-Dehogy mondod le,ne hülyéskedj!-forgattam meg a szemeimet,mire elmosolyodott.-Na tűnés,Sierra,hess-hess!
-Megyek már na,nézd meg,kirak a saját házamból.-nevetett fel én pedig vele együtt nevettem,miközben kikísértem az ajtóhoz.
-Jó szórakozást!-integettem az ajtóból,mikor már az autóhoz sétált.
Sierra egy gyors mosoly erejéig visszanézett,majd eltűnt az autóban.
Nem akartam a lányt sürgetni,de már ígyis késésben voltam.Előtte nem kezdhettem el készülődni,mert mégis mivel magyaráztam volna meg,hogy ennyire kicsinosítom magam,ezért maradtam a biztos verziónál és pizsamában szépen megvártam,míg elment.A csúszás miatt viszont muszáj voltam Davidet megkérni,hogy menjen el egyedül a tortáért,mert nekem már nem lett volna időm elkísérni,majd elkezdtem összeszedni magamat.
Legalább zuhanyozni tudtam,mert az nem volt gyanús,így tisztán léptem a bőröndömhöz,kivéve az egyetlen csinosabb ruhát,amit hoztam magammal.
Felkapva a szűk anyagú miniruhát,gyorsan megigazítottam a pántjait,hogy azok keresztezése a hátamon ne össze-vissza legyenek.A ruha ujjai hosszúak voltak,így nem aggodalmaskodtam,hogy fáznék esetleg,habár a dekoltázs része elég nyitott volt,ezzel jó látást nyújtva még a vesémre is.
Sebaj,ha nincs mit mutogatni,akkor úgysem számít.
A hajamat gyors mozdulatokkal begöndörítettem,hogy legalább egy kis alakja legyen,aztán feltettem egy kevés sminket is és egy hasonló vörösre festettem az ajkaimat,mint amilyen a ruha volt.
Kész vagyok.Mikor érsz ide?
David válasza gyorsan megérkezett,miszerint úton van már a cukrásztól és hamarosan itt lesz,hogy felvegyen engem és Sierra szüleit.Írtam egy gyors oké-t,majd leszaladtam szólni a Taylor házaspárnak,hogy nemsokára indulhatunk.
Mire David autója megállt a felhajtón,készen is állt mindenki,így együtt szaladtunk a fűtött kocsihoz.Én beültem mellé,a szülők hátulra,majd el is indultunk Landonékhez,ugyanis úgy döntöttek,hogy legyen ott a lány születésnapja megtartva.
Davidet figyeltem vezetés közben,felfedezve az arcán az apróbb változásokat.Sokat férfiasodott,mióta utoljára láttam és a haja is megnőtt,de egyáltalán nem állt neki rosszul ez a hossz sem.A kék szemek mosolyogva néztek vissza rám,de zavarba jött a bámulásomtól,így inkább a házakat nézve,amik elsuhantak mellettünk vártam,hogy megérkezzünk.
Halk zene szűrődött ki a garázsból,gyanítottam,hogy próbálnak a fiúk,ezért nem zargattam őket,hogy segítsenek kipakolni.Sierra szülei,Dean és Clara rengeteg kaját készítettek az estére nekünk,azokat nem győztük pakolni,a tortával együtt,amit David elhozott.
Ahogy beléptem a most kivételesen lezárt garázsba,kezemben a tortával,a fiúk is végeztek az aktuális számmal,így nekiálltak behordani a cuccokat.Marco tekintetét éreztem magamon,de nem mertem ránézni,rettegtem,hogy mágnesként vonzom majd a bajt magamra a legutóbbi veszekedésünk után.Ugyanis azóta megint egy szót nem beszéltünk.
-A lufikat hova tegyük?-megijedtem,ahogy megéreztem David hideg kezét a derekamon,ahol nyitott volt a ruha,így a csupasz bőrömet érte.
Éppen válaszolni szerettem volna,mikor egy nagy csattanást hallottunk,de aztán rájöttem,hogy csak Marco ejtette le az egyik dobozt,amit éppen arrébb pakolt,hogy több helyünk legyen.
Égő tekintete az enyémekre talált,mire nekem a térdeim elgyengültek,de nem sokáig maradt ez így,szemeit lassan levezette a derekamat fogó kézre.Elhúzódtam óvatosan Davidtől,de Marco már rég elfordult,így csak a hátával találtam szemben magam.Fekete ing volt rajta,hasonlóan sötét nadrággal és most még a fürtjeit is beállította úgyahogy,így nem kócosan álltak mindenfelé.
-Seggfej.-nevetett fel mellettem a fiú,mire csúnyán néztem rá.-Mi van?Féltékeny,meg is érdemli.Egy barom.
-Most miért kellett ezt csinálni?-célozgattam az előző mutatványára,amit sosem csinált azelőtt.
Egyértelmű volt,hogy az egészet direkt csinálta.
-Ahj,Luna.-forgatta meg a szemeit.-Vak vagy.Komolyan.
-De most mi...-nem tudtam befejezni a mondatot,mert otthagyott.
Istenem.
Hagytam inkább az egész dolgot és igyekeztem arra fókuszálni,hogy minden rendben legyen a díszítéssel és a pakolással.Az egyetlen igazi segítségem Clara volt és Willow,akit szintén meghívtunk Sierra bulijára a volt osztályunk tagjaként.Ő jelentkezett egyedül a nemes feladatra,hogy segítsen nekünk pakolni.
-Ezt jó,ha felteszem a polcokra?-hozott oda hozzám egy füzért Clara.
-Persze,meg szerintem tegyünk majd a kisszínpad elejére is.
Willow éppen lufikat fújt,míg én igyekeztem kipakolni a kajákat,hogy már készen várjuk a vendégeket,de azért ne száradjon ki semmi.Közben a fiúk mostmár teljes mértékben a próbára fókuszáltak és igyekeztem kizárni Marco hangját,hogy koncentrálni tudjak.
Ami rohadtul nehéz feladatnak bizonyult,főleg,mert a számok nagyja vagy szerelemről,vagy kínlódásról szólt,teljesen passzolva a jelenlegi helyzetünkhöz.
Fél nyolc körül járt már az idő,mikor végeztünk mindennel és már csak a vendégeket és Landonéket vártuk.Én addig dokumentáltam mindent a kamerámmal,amit magammal hoztam,mert úgy döntöttem,ideje feltöltenem valamit.Sierra bulija ugyan más volt,mint egy feldolgozást feltölteni,de jó alkalomnak találtam,hogy a nézőim is láthassák,hogy képes vagyok mások előtt is énekelni és le tudom győzni a lámpalázamat.Ami nevetséges,mert több milliós megtekintéseim vannak,de valahogy mégis más.
Marco beleszólt a mikrofonba,kirántva a gondolataim közül és a gyomrom görcsbe állt azonnal,hogy most akarja elpróbálni a dalt.Hirtelen ez a tíz ember is túl nagy közönségnek tűnt,nemhogy harminc ember előtt énekeljek és ez rá lehetett írva az arcomra,mert a fiúk bátorító mosollyal figyeltek.
-Luna,gyere kérlek fel a színpadra.-mondta Marco kicsit siettetve.
Lassan elindultam feléjük,de éreztem a többiek tekintetét,ahogy az égette a hátamat.Senki nem tudta rajtunk kívül,hogy én is fel fogok lépni,még Deanék sem,ezért mindegyikőjüknek meglepettség ült ki az arcára.
David megfogva az alkaromat finoman megállított.
-Erről miért nem szóltál?-nézett rám furcsán.
Nem értettem a számonkérést ezért csak néztem rá.Miről kellett volna szólnom?Úgy figyelte minden lépésemet az utóbbi napokban,mintha mindenről jelentést kellene írnom,nehogy megtudja,hogy Marcoval találkozom.
-Nem hiszem,hogy ez a legjobb ötlet.-finomított a stílusán az együtt éneklésünkreu utalva.
Nem nagyon tudtam,mit válaszoljak.Alapvetően nem volt köze a döntéseimhez és értettem,hogy meg akart óvni a fiútól,de nem ez volt a megfelelő módja ennek.Ráadásul Sierra szülinapjáról van szó,ha Landon szerint örülne a gesztusnak,akkor szívesen megteszem,ebbe aztán tényleg semmi beleszólása nem volt.
-Minden rendben lesz.-nyugtattam meg egy erőltetett mosollyal inkább,kerülve a drámázást,majd elfogadva Jack felém nyújtott kezét,felléptem a fiúk által alkotott színpadra.
Tehetetlenül álltam a tekintetek kereszttüzében.Nagy csend szállt a helységre,ezért Marco éppen mit sem törődve a haragjával gyengéden magához húzott,hogy megnyugtasson.Igyekeztem nem elájulni az illatától és a közelségétől,mert nehezen tudtam volna koncentrálni a szavaira,ha éppen a karjaiba omlok eszméletlenül.A mélybarna szemeit felvezette az enyémekhez egy pillanatra,de el is kapta a tekintetét azonnal és a fülemhez hajolva próbált semmiségeket suttogva a fülembe megnyugtatni.
-Ne aggódj,hermosa.Gondolj az egészre úgy,mintha csak videót vennél fel.
Próbáltam megfogadni a tanácsát,remélve,hogy sikerül is majd,habár csak még idegesebb lettem a közelségétől.Teljesen összezavart a viselkedésével,hisz négy napig nem beszéltünk,most pedig már becézett is,mintha az egész sértődöttsége semmissé vált volna.Tudtam,hogy valamivel megbánthattam,de ha eddig annyira komoly volt,hogy nem keresett miatta négy teljes napig,akkor most hogyan tudta csak így félretenni az egészet?
Úgy,ahogy azt náluk is megbeszéltük,mindent aszerint csináltunk végig;a jelekkel,a tátogásokkal és szemkontaktusokkal.Minden rendben ment,így még a kis közönségünket is ki tudtam zárni,a remegésem viszont a dal végéig elkísért.Reszkettem az adrenalintól,amit a lámpalázam legyőzésének izgalma okozott.Ha nem volt bennem elég alkohol,képtelen voltam mások előtt énekelni,most viszont még eszem ágában sem állt inni,főleg nem Sierra szülei előtt.
-Amúgy a videók át se adják,milyen a hangod élőben.-mosolygott rám David,leemelve a színpadról a derekamnál fogva.Mintha kicserélték volna,teljesen máshogy viselkedett,mint az éneklésem előtt.-Pedig mindet megnéztem.
-Köszönöm.-pirultam el a bók hallatán,ugyanis nem igazán tudtam mit kezdeni a szép szavakkal.
A próba után pár perccel megkaptam az üzenetet Landontől,hogy elindultak.Mindenkinek szóltam,hogy igyekezzen a helyére,a vendégeket,akik ezekben a percekben érkeztek,egyből a hátsórészhez intettem,mindenféle magyarázat nélkül,mert nem volt idő rá.Szerintem maguktól is rájöttek,hogy mi a helyzet.
Mindenki elcsendesedett valami mögé elbújva és óriási csendben figyeltük a neszeket,némán,nehogy lebukjunk.Amint meghallottuk Sierra nevetését és az ajtó kinyitódott,mindenki előugrott,halálra rémisztve szerencsétlen lányt.
-Meglepetés!
Sierra arcára a rémület után egy nagy mosoly ült ki,mire gyorsan a nyakába ugrottam,kihasználva a legjobb barátnő előnyömet,mielőtt elrabolják tőlem.Erősen megszorongatott,miközben folyamatosan kuncogott a fiúkon a hátam mögött,akik hülyeségeket beszéltek neki.
-Szép volt Sierra,elvesztettük a haverunkat.-mondta tettett szomorúsággal Jack,utalva az eljegyzésükre.
Sikoltozva néztem az egyszerű gyűrűt,amivel megkérte Landon a kezét.Olyan kis visszafogott stílusa volt,mégis teljesen hozzáillő,másmilyet el sem tudtam volna képzelni rajta.Egyszerű fehérarany volt,rajta egy kör alakú kővel,viszont Sierra vigyorogva levette és megmutatta a legjobb részét az egésznek.
Bele volt vésve a nevük kezdőbetűje.
-Ez gyönyörű.-mondtam halkan,teljesen meghatódva a különleges alkalom miatt.-Gratulálok.
-Leszel a tanúm,ugye?-nézett rám reménykedő arccal,én meg mindenféle hezitálás nélkül,boldogan rábólintottam a kérésére.
Ezután elrabolták a szülei,majd később mások és így eltelt fél óra puszta beszélgetéssel és gratulációkkal.Én az egész időt Daviddel töltöttem,meg Willowal,aki a munkájáról mesélt nekem a tánciskolában.
Miután végre úgy tűnt,hogy lecsillapodott az izgalom,Clara segítségével behoztuk a gyertyát,amin egy huszonegyes állt csillagszórókkal.A kedvencét csináltattuk,azt,amit minden évben,triplacsokis mousse tortát.De még huszonegy év után is felcsillant a szeme az édesség láttán.
Kínosan végigállta,hogy együtt elénekeltük neki a Boldog szülinapot,majd Sierra Landon és az én segítségemmel felvágta a tortát és adott mindenkinek egy-egy szeletet belőle.Nem tartott sokáig a kajálás,a torta hihetetlen sebességgel fogyott,így elérkeztünk a buli részéhez,ahol a fiúk zenélni fognak,mi meg piálunk,amíg csak bírunk.Persze csak a meglepetésem után,nem mertem megkockáztatni azelőtt.
Marco és a fiúk a tipikus Pluviophile feldolgozással kezdtek,ami elterjedt az évek alatt,így majdnem mindenki kívülről tudta a szöveget a városban.Itt még Landon is csatlakozott,míg Sierra és én a lelkünket is kiénekeltük,követve Marcot.A Sweater Weather egy erős okból tartozott a kedvenceim közé,a The Neighbourhood dalai retteneteden passzoltak a fiú hangjához,ezzel lehetetlenné téve,hogy az ember ne vesszen el a zenében.Főleg,ha a refrént énekelte,miközben lehunyva a szemét beleélte magát a zenélésbe.
A gitárszólójánál egy pillanatra összekapcsolódott a tekintetünk,ahogy végigpillantott a közönségükön.Elpirulva fordultam el,megszakítva a szemkontaktust.
-Cause it's too cold for you here.-énekelte Sierra mellettem.