Ana Benson
A halvány fényben egymással háttal feküdtünk. Egyikőnk sem fordult meg és a szememet egy pillantásra sem csuktam be. Egyszerűen képtelen voltam a fiú jelenlétében aludni. Olyan volt színte mint egy hang ami egyfolytában beszél hozzád és nem tudod sehogy sem elhalgattatni. Nem tudtam hova rakni az érzéseket amik bennem kavarogtak aznap este.
Valahogy vonzott, hogy őt nézzem, hogy érezzem az illatát, hogy hozzámérjen és , hogy elmélyedjek a szemeiben újra, meg újra.
Egyikőnk sem moccant, feszülten feküdtünk mintha idegenek lennénk. Fáradt voltam, de még is vágytam a tekintetére. A gondolatmenetemből egy halk mozgolódás zökkentett ki az ágy túlsó feléből. A fiú helyezkedett, de még igy sem vette rá egyikőnk sem arra magát, hogy a másikunk felé forduljon. Megelégeltem ezt a szörnyen kényelmetlen és iszonyú szituációt és lassacskán beletörődtem. Az újabb gondolatok közeppette észre sem vettem, hogy a Britt újra és újra közelebb került hozzám, éppen ezért szép lassan arra eszméltem, hogy egy kar óvatosan átöleli a derekamat.
Az arcom lángokban égett, a vörösség gyenge szó arra ahogy abban a pllanatban az arcom kinézett. A libabőr kirázott ahogy Lando szuszogását éreztem a tarkómon.
Így is elég tökéletes volt már az estém, de látni akartam a fiút. Látni akartam ahogy alszik és azt amikor nem zavarja senki és semmi.
Megfordultam Lando kezei között és az arcára terelődött a tekintetem. Egyszerűen olyan nyugodt volt az egész lénye. Bambultam a fiú arca összes pontját, minden pillanatot élveztem amit vele tölthettem. Mikor már az én szemeim is csukódtak volna le, a fiú szemei hirtelen erősséggel kipattantak és a levegőt is zihálva vette. A derekamon lévő kezével pedig olyan közel húzott magához, hogy már levegőt sem tudtam venni.
- Egyszerűen zuantam. Mondta a Britt remegő hanggal.
- Tudom Lando. Válaszoltam neki és próbáltam lenyugtatni. A kezemmel óvatosan a göndör tincseibe túrtam, de láttam rajra, hogy ez nem segített, így vettem a bátorságot és a saját takarómat lerugtam magamról és Lando takarója alá bújtam. Ahogy a forró teste az enyémhez ért, a szívem erősen kezdett dobogni. Zavarodottan néztem Landora aki megfogta a kezemet majd a melkasára helyezte azt. A férfi szíve is épp oly hevesen dobogott mint az enyém.
- Ezt meg tudnám szokni. Suttogta a fiú a fülembe, miközben kisimíott egy tincset ami az arcomba lógott.
- Talán lehet róla szó. Mondtam a Brittnek egy huncut mosollyal ar arcomon, amire Lando arca is vörösségbe borult.
- Próbálj meg aludni Norris, korán lesz a reggel. Szólaltam meg utoljára az este folyamán.
- Jó éjt Ana!
Az egész estét összebújva töltöttük, színte fel sem tudtam fogni, hogy mi történik, míg nem jött a reggel...
Hey yall'! Az igazat megvallva ennél, amit ti láttok sokkal jobbat írtam vázlatba, de nem mertem kitenni EGYÉB OKOK MIATT. Szóval úgy döntöttem, hogy inkább átírom, hogy ne legyen olyan durva. Tehát mint látjátok megszületett EZ. Remélem azért így is teccett!
X Kate B.