...
A hűvösből újra a fűtött szobába érve az áthűlt testemet megcsapták a meleg áramlatok a radiátorok felől. Magam mögött becsuktam az üvegajtót és a fehér selymes függönyt elé húztam. A telefonomat felvettem az ágyról ami ekkor már rég elsötétült a fiú képével együtt így az éjjeli szekrényre helyeztem a készüléket.
Az utolsó egyedül töltött perceimet élveztem és gondolkodtam, vajon mi fog történni este? Mi fog törénni holnap? Mi fog történni ez után? Persze mind ezek a kérdések egy ideig még megválaszolatlanok maradtak.
3 gyors kopogás érkezett az ajtóm felől, miközben éppen ágyaztam volna meg magamnak a földön.
Az ajtómhoz rohantam majd kinyitottam azt. Na azt ami akkor elémtárult, soha nem fogom elfelejteni. Lando egy halvány kék mackós pulcsiban állt az ajtóm előtt egy párnát szorongatva a kezében. A fiú láttán próbáltam parancsolni az előtörő érzelmeimnek, de valahogy most nem sikerült. Hangos kacaj tört ki belőlem a hotel folyosója kellős közepén. A Britt erre csak megforgatta a szemeit majd besétált a szobámba miközen én még mindig az ajtófélfának dőlve nevettem és törölgettem a könyeimet amik a nagy röhögés közepette eleredtek. A fiú csak ennyit ordított vissza felém.
- Ana ez nem vicces!!
- Dehogynem Norris, látnád magadat kívülről. közben már majdnem megfulladtam a nevetésben.
Miután kinevettem magamból még a szusszt is, követtem a fiút a szobám felé. A Britt csak állt a francia ágy felett és értetlenül nézett.
- Baj van? Kérdeztem Landot.
- Itt most, ke-ketten? Dadogta a srác.
- Óh Norris! Alszok én a földön, oké? Mosolyogtam rá.
- Dehogy alszol te a földön. KIjelentése közben kitépte a kezemből a paplant amit éppen terítettem volna le a földre.
- De Lando! Ordítottam az arcába.
- Semmi Lando! Senki sem halt még bele egy éjszakába, nem? Vágott a szavamba feldúltan.
- Csak egybe? Kérdeztem tőle, mire a fiú felém sandított egy furcsa pillantással majd a tekintete újra a francia ágyon kötött ki, miközben én egyfolytában az arca vonásait tanulmányoztam.
- Azt még meglátjuk. Még fel sem fogtam mit mondott, de a fiú egy hirtelenn mozdulattal a fehér párnák közé vetette magát.
- Ez az ágy miért kényelmesebb, mint az enyém? Bosszankodott miközben befúrta magát a takaró alá.
- Biztos tudták, hogy ez az én szobám lesz és nem a tiéd. Feleltem a fiúnak fölényesen.
- Persze, persze! Képzelődj csak. Mondta.
Egy ravasz pillantást még vettem a fiúra, de egy pillanattal sem vártam többet így én is behelyezkedtem Lando mellé és lekapcsoltuk az összes villanyt kivétel egy kislámpát Lando kérésére. Nem volt nagy a lámpa fénye így nem is zavarta egyikőnket sem. Viszont ami igazán zavart az csak ez után következett.
Heyyy! Part 12!!! Vajon mi történhetett Anaval és Landoval? Jövő héten kioderül drága pulyáim! Addig is csók!!!
X Kate B. <3