-Annyira hangos a zene.-kezdtem azonnal nyávogni,mikor megérkeztünk.
-Még bent se vagyunk csajszi,ne nyivákolj már azonnal.-forgatta a szemét Sierra,miközben próbált valahol parkolóhelyet találni,ami elég lehetetlennek bizonyult.-Hihetetlen,hogy mindenki autóval jött.
-Tényleg,te most hogy fogsz inni?Ugye nem akarsz ittasan vezetni?-néztem rá viccesen,mire ő a szúrós tekintetével pásztázta az arcomat.
-Hülye vagy,te nő?Nem iszom az este,túlélem.Mit hittél,még amúgyis veszélyesen vezetek,azért valljuk be,részegen meg sem kockáztatnám.
Kuncogni kezdtem még a gondolatra is.
-Legalább tisztában vagy vele.-mondtam sokatmondó pillantással,mire felnevetett.
-Idióta azért nem vagyok,Lu.Komolyan.-vette komolyra a figurát.-Na gyere.
Azonnal összébb húztam a kabátomat,ahogy a hűvös levegő bekúszott az anyag alá ezzel elérve,hogy a hideg táncoljon végig a hátamon.Imádtam a telet az ünnepek miatt,de így,hogy lassan a végéhez közeledtünk,már jobb lett volna,ha újra érezhetném a meleg,tavaszi szellőt ehelyett az elviselhetetlen hideg helyett.
Miután Sierra is lezárta a kocsit,végre elindultunk a bejárat felé.Még kint is nagy volt a tömeg az időjárás ellenére is,bár szerintem a nagyjuk bagós volt.Ryan egy dolgot tiltott meg a bulijain,az pedig a bent dohányzás volt,ugyanis rettegett,hogy kiégetnek vele valamit.Erre azért eléggé figyeltek is az emberek,bár mindig akadt egy-két félnótás,aki megkísérelte a dolgot,ami aztán kitiltással járt,szóval az egész manőver nem ért annyit.
-Kérsz egyet?-nyújtotta felém Sierra a pattintós Marlboro cigarettáját.
Mérlegelve a dolgokat rájöttem,hogy attól,hogy nemet mondok,még nem menekülök meg a hidegtől,hiszen úgyis megvárnám,míg elszívja,így halkan megköszönve kihúztam egy szálat,minden mindegy alapon.Vártam,hogy meggyújtsa az enyémet is,ahogy azt mindig szokta a ritka alkalmakkor,mikor együtt rágyújtunk.Ő sem az a cigizős fajta,de bulikon mindkettőnknek jól esik egy-két szál.
Csendben szívtuk,miközben bentről hallgattuk a kiszűrődő zenét.Jól esett ez a pár perc,amit némán töltöttünk,mert ez legalább nem volt erőltetett.Ezt szerettem annyira Sierrában,hogy sosem erőltetett semmit,olyan volt,amilyen és nem játszotta meg feleslegesen magát.Azt mondják,ég és föld vagyunk így mi ketten,de még annál is jobban megértjük egymást.Ezért értékelem,hogy ő van nekem,a sok habiszti lány helyett,akik mindig csak Marco vagy a bandája miatt közeledtek felém.
-Nagyon gondolkodsz.-jegyezte meg engem figyelve,mire csak megvontam a vállam.
-Csak elbambultam.Na gyere.-mondtam elnyomva a cigimet.-Bulizzunk.
Bent akkora volt a tömeg,hogy esélyét sem láttam nagyon annak,hogy Daviddel összefussunk.Habár írt egy üzenetet,hogy nem indult még el,így csak később lesz jelentősége,de azért biztosítottam róla,hogy a konyhában leszünk,hogy meg tudjon találni minket.
Vicces,mert mikor utoljára itt jártam,még Adriannel együtt voltunk,legalábbis,még pár óráig.Két hónap telt el,azonban már úgy éreztem,semmi nem fűz a fiúhoz,ugyanis rájöttem,mennyire nem is ismertem igazából.Mármint,még azt sem vettem észre,hogy megcsalt és hazudott,hat hónap hosszúságú,bensőséges kapcsolat után.Valóban ismertem őt akkor?Hogy nem vettem észre,hogy más lányra vágyik?
Talán mert még magát is sikerült becsapnia,hogy jó vagyok neki én.A pótlék,míg Emma meggondolta magát.Nagyjából össze is jött.Nagyjából.A lány nyilván két hét után újból megunta és eldobta,mint valami szemetet,mégsem tudtam sajnálni.Hisz mindezt magának csinálta,miközben pont tudta,hogy megint csak addig érdekli Emmát,míg tiltólistán van a kapcsolata miatt.
-Vodkanarancs?-szakított ki a gondolataim közül a kedves barátosném.
-Jöhet.-bólintottam.
Hirtelen elhalkult a zene,mire mindenki a hangszórók irányába fordult.Ryan Johanson állt fel az egyik székre,hogy mindenkit üdvözöljön,aztán gyorsan elmondta,miért zavarta meg a bulit.Igaz,a társaság fele nem is figyelt rá,azonban a karaoke szóra mindenki újra felkapta a fejét és ujjongani,meg fütyülni kezdtek.
-Úristen Lu,énekelned kell.-nyomta a kezembe lelkesen Sierra a poharamat.
Belekóstolva az italba egyből elhúztam a számat,ugyanis túlságosan vodka íze volt.
-Van ebben egyáltalán narancs?-néztem gyötrődött arccal a lányra.-Várj,a színe miatt,megvan.
-Pontosan.De nyugi.-tette a kezét a vállamra.-Ez legalább ellazít kicsit.Tudod,nem leszel olyan görcsös.
-Tök jó.-motyogtam ironikusan a poharat újra a számhoz emelve.
Miután egye fene módon megittam a vodka narancsot,vagy nevezzük inkább narancsos vodkának,a barátnőm berángatott a táncoló tömegbe,hogy kihasználjuk a jó zenét,míg nem jön valami idétlen részeg állat,aki befoglalja a mikrofont.Az elején sláger számok mentek,majd volt,hogy youtubera feltöltött Pluviophile feldolgozásokat is lejátszottak a fiúk tiszteletére,mire azonnal elkezdtem elszontyolodni.Marco hangja bekúszott a bőröm alá,a részemmé vált és nem eresztett,ahogy az mindig történt.Nem tudtam szabadulni ettől az érzéstől,míg fel nem emésztett teljesen.Egyszerűen mintha beakadt volna a lemez,újra és újra az ő csatornájukról mentek a számok,habár én voltam körülbelül az egyetlen,aki szívesebben hallgatta volna az eredeti számokat,a többiek nagyon jól elvoltak.
-Touch my neck and I'll touch yours,you in those little high-waisted shorts,oh.-üvöltött a hangszórókból,mire lehunytam a szememet,hogy erőt vegyek magamon és kitöröljem a fejemből,mennyire szexi a rekedtes hangja,ahogy belesóhajt a mikrofonba és ez tisztán hallatszik a felvételen.
-Innom kell.-hagytam ott a barátnőmet viharosan,hogy valami alkoholt juttassak a szervezetembe és végre kitöröljem a fiú arcát az elmémből,legalább erre az estére.
Bárcsak ne hallatszódna mindenhol a rohadt zene!Már vagy negyed órája játszották az ő feldolgozásaikat és csak egyszer volt olyan szerencsém,hogy az egyik dal mellé Landon hangja csendült fel Marco hangja helyett.
Miközben újabb vodkanarancsot próbáltam készíteni magamnak,most normális mennyiségű alkohollal,aközben újból elhalkult a zene,mire mindenki egyesével hördült fel.Én velük ellentétben hálát adtam az égieknek és a megmentőmnek,aki történetesen a legjobb barátnőm volt,a kis raklapokból kreált "színpadon" állva a mikrofonnal a kezében.
Hát ez hihetetlen!Képes karaokezni,csakhogy ne kelljen őket hallgatnom tovább.
-Ezt srácok,a legeslegeslegesleges...na értitek barátnőmnek küldöm.-vigyorgott a többiekre,akik mostmár mosolyogva nézték őt,néhányan pedig még felém is fordultak,akik tudták,hogy rólam van szó.
Ahogy felcsendült a hangszórókból a Marina szám,amit mostanában hallgattunk közösen,persze a készülődés alatt is,egyből felsikoltottam,mint sok másik lány velem együtt,ahogy felismerték a számot.
Annyira illet a hozzá a zene,főleg,ahogy ahhoz mozgott a full fekete szerkójában,amit persze a fiúk egyáltalán nem bántak.Olyan Sierrás volt az egész,mintha csak erre született volna én pedig nagyon nagyon büszke voltam rá,mert tudtam,mennyire utál közönség előtt énekelni.
-I'll chew you up and I'll spit you out, 'cause that's what young love is all about.-énekeltem én is vele,amit aztán látva ő is elmosolyodott.
Elővéve a telefonomat felvettem,ami még maradt a zenéből.Igaz,nem sokat hallani Sierra hangjából a többiektől,akik kiabálták a szöveget lelkesen,de attól nagyon is jó lesz majd egyszer visszanézni.És talán Sierra még meg is engedi,hogy feltöltsük a youtube csatornára,amit nekem csinált.
Leállítva a videót vigyorogva vártam,hogy oda jöjjön hozzám,ahogy az utolsó sor is elhangzott és az emberek őrült tapsviharral ajándékozták.Sikoltozva ugrottam a nyakába,miközben halálra dicsértem,hogy milyen eszméletlen jó a hangja.
-Annyira jó a hangod,azta rohadt.-vigyorogtam az arcába,mire az ő arcára is mosoly szökött.
-Hát.-söpörte le a válláról a hosszú,szőke haját magabiztosan,mire egyszerre kezdtünk kuncogni.Aztán valami hirtelen elvonta a figyelmét.-Megjött a herceged.
Egyből Marco arca jelent meg előttem,azokkal a gyönyörű mélybarna whiskey árnyalatú szemekkel,de azonnal elszégyelltem magam,mikor helyettük egy kék szempárral találkozott a tekintetem.Azonnal mosolyra húzta az ajkait,ahogy megpillantott,mire nekem nagyot dobbant a szívem.Bárcsak,istenem,bárcsak képes volnék végre kiverni a Torres fiút a fejemből.
-Szép a mosolya.-olvasott Sierra a gondolataimban,mire némán bólintottam.
Nagyon is,tettem hozzá magamban.
-Helló,lányok.Szépségem.-fordult oda hozzám külön,hogy puszit adjon a homlokomra.-Nagyon jól néztek ki.
-Kösz.-biccentett Sierra,miközben én,mint egy paradicsom,olyan vörössé váltam a bóktól.
-Mit iszol?-támaszkodott meg mellettem a konyhapulton,hogy közelebb legyen hozzám,mire egy pillanatra elfelejtettem lélegezni.
A férfias kölnijének illata pillanatok alatt felkúszott az orromba.Kellemes volt ez a közelség,szinte éreztem a testéből áradó hőt.
-Vodkanarancs.Te mit innál?
-Oh,csak kólát,köszi.-mondta,ahogy meglátta,hogy elveszek neki egy poharat,azzal a szándékkal,hogy öntsek neki.-Vezetek.
-Rendben.
Sierra valahová eltűnt ezalatt az idő alatt,gyanítom azért,hogy kettesben maradjunk,azonban egyáltalán nem bántam.Talán az alkoholtól,de David szemei még szebben ragyogtak a szokásosnál,de még az ajkai is felkeltették a figyelmem,ahogy rám mosolygott.
-Gyönyörű vagy.-hajolt oda a fülemhez.
-Te sem festesz rosszul.-vigyorogtam rá,mostmár a harmadik vodkanarancs után kicsit bátrabban.
Nem hazudtam.Remekül festett a rövidujjú,fekete ingben,amit elől szétgombolt,így tökéletesen hanyagnak tűnt a megjelenése a kócos hajával együtt.Az arcát borosták fedték,amitől szívesen végigsimítottam volna rajta.
Észre sem vettem,mikor emeltem fel a kezem,egyszercsak már ott volt,az arcát simogattam,ő pedig meglepetten nézett rám.Jólesett,ahogy a szálak karcolták a bőröm gyengéden,de ahogy figyeltem,ő sem bánta annyira;vigyorogva nézett rám.
-Jaj.-jöttem rá végre,hogy mit csinálok,majd azonnal elkaptam a kezemet.
Csak halkan kinevetett,majd megragadta a karom és összekulcsolva az ujjainkat magához húzott.
-Tudod.-suttogta a fülembe,mire libabőr táncolt végig a karomon,ahogy a lehelete csiklandozni kezdte a nyakam.Az érintésével elérte,hogy egy pillanatra csak rá figyeljek.-Egész nap azt vártam,hogy táncolhassak veled.Akkor akár el is kezdhetnénk,nem?
Az arcáról le kellett volna törölni azt a pofátlanul édes mosolyt,amitől rögtön pír szökött az arcomra,ahogy elhúzódott tőlem.Pimasz tekintettel figyelte a reakciómat,ami természetesen csak növelte az egóját ezerrel.Huh,pasik.
-Legyen.-játszottam a nemtörődömséget,hogy azért ne bízza úgy el magát,ő persze csak kinevetett.
Hihetetlen,milyen szép a mosolya.Eddig hogy nem tűnt fel?
-Hát akkor menjünk.
A derekamra vezetve a kezét,lassan a tömeghez vezetett.Próbáltunk olyan helyre állni,ahol nem lökdöstek halálra minket,ami azonban elég nehéz feladatnak bizonyult ennyi ember között.Folyamatosan nekem jöttek,ezért David kihasználva a helyzetet szorosan magához húzott,így összeért a mellkasunk.A melleim hozzásimultak,ahogy kapkodni kezdtem a levegőt a hirtelen közelségtől,ő azonban csak engem figyelt a mélykék szemeivel,miközben lassan ringatni kezdett.
Kezdtem megnyugodni.
-Hosszú volt ám ez a nap nélküled.-hajolt a fülemhez,hogy jól halljam a hangos zene mellett.-Kezdtem hiányolni a társaságod.-húzta édes mosolyra az ajkait.
-Hát,valóban rég találkoztunk utoljára.-incselkedtem.
-Hosszú huszonnégy óra volt az biztos.
-Ne is mondd.-játszottam meg magam,mire nevetni kezdett.
-Nem is hiányoztam,igaz?-vonta fel a szemöldökét,mire játékosan megráztam a fejem.-Egy kicsit sem?
-Egy kicsit sem.-vontam meg a vállam,mire megjátszott csalódottsággal megrázta a fejét.
-Ez szomorú,mert...
-Igen?-szóltam közbe,azonban a torkomra forrtak a szavak,ahogy hirtelen megpörgetett,a derekamat átölelve pedig magához húzott engem.
A teste melegítette a hátam,ahogy újra a fülemhez hajolt,így még közelebb kerültünk egymáshoz.A lehelete csiklandozott,a fejem pedig vetekedhetett volna egy paradicsom színével,mikor suttogni kezdett,hogy csak én halljam,amit mond.
-Egész nap azok a szép ajkaid jártak a fejemben.
Nagyot nyeltem,a térdeim pedig kezdték felmondani a szolgálatot.Heves reakciókat váltott ki belőlem a viselkedése,fizikai vágyat éreztem,hogy megcsókoljon,valahogy mégsem tűnt helyesnek az egész.
-I-igen?-dadogtam össze-vissza,azonban a levegő bennem rekedt,ahogy félresöpörve a hajamat egy apró csókot nyomott a nyakamra.
Reszketni kezdtem a karjaiban a gyengéd érintésre.
-Ki sem tudlak verni a fejemből,Luna.-fordított meg,hogy a szemembe nézhessen és egy centit ugyan csak,de közelebb hajolt.
Miért azokat a barna szemeket képzeltem az övéi helyére?
-Gyönyörű vagy.-a torkomban nőni kezdett a gombóc,ahogy a fülem mögé simított egy kósza tincset.Ujjait felvezetve az arcomra végigsimította az alsóajkamat,pont úgy,ahogy Marco tette a szobámban hetekkel ezelőtt.
Azonnal megrohantak az emlékek és éreztem,hogy a szemem megtelt könnyekkel.Bűntudat mardosott,hogy még ilyenkor is képtelen vagyok kiverni őt a fejemből,azonban nem tudtam mit tenni,az érzések teljesen maguk alá temettek,így képtelen voltam gondolkodni.Sóvárogtam az érintésekért,de nem David volt az,akitől ezt akartam.Nem ő,hanem Marco,én pedig nem tehettem meg,hogy tovább eljátszom,hogy tudnám őt is szeretni,csak idő kéne.A fenéket,ezen semmilyen idő sem segíthet,mert túl sok mindent éreztem egyszerre.
-Várj,Luna,mi a baj?-fordult utánam,ahogy kiszakadva a karjaiból elindultam kifelé.-Luna,várj meg!
Próbáltam átférkőzni a többi ember között,miközben az arcomat folyamatosan végigszántották a könnyek.David nem adta fel,egészen a szobáig rohant utánam,ahol aztán felkapta mindkettőnk kabátját,majd így már együtt mentünk kifelé.Szükségem volt egy kis levegőre,hogy megszabaduljak a nyomástól,amit a mellkasomban éreztem.
David rám adta a kabátomat,majd csak azután nyitott nekem ajtót,hogy kiengedjen.Azt hittem,ott is hagy,de kijött velem,és kicsit arrébb húzva a dohányzóktól,gyengéden magához szorított és vigasztalni kezdett,anélkül,hogy megpróbálta volna megérteni,mi történt.Az ölelésében kezdtem végre megnyugodni,majd lassan a nyomás is eltűnt,ami addig kínzott a mellkasomban.Tudtam,hogy az alkohol miatt váltam ilyen hisztissé,mert ilyenkor mindig ez történik,minden butaságon sírni kezdek,mert az érzelmeim a tízszeresükre fokozódnak.A hülye vodka,az volt a hibás mindenért.
-Valami rosszat tettem?-kérdezte gyengéden eltolva magától,hogy rám nézhessen.Én csak némán megráztam a fejemet,válaszolni azonban nem tudtam,mert képtelen voltam megfogalmazni úgy egy normális mondatot,hogy a fejemben ekkora káosz volt.-Akkor mi a baj?
Nem válaszoltam.Csak csendesen újra a mellkasába temettem az arcomat,hogy ne kelljen rá néznem,mert féltem,hogy újra sírni kezdenék.A kék szemek olyan tanácstalanok voltak,hogy nem bírtam állni a tekintetét.Azt hitte,ő rontott el valamit,miközben ő tökéletes volt.Csak nem helyettesíthette a Torres fiút.
-Én...-kezdtem bele pár perc csend után,azonban újra csak egy sóhajra futotta.
Képtelen voltam kimondani,mit érzek,rettegtem,hogy megutál majd,miközben én már valahol mélyen elkezdtem kötődni hozzá.Csak nem úgy,ahogy azt ő szerette volna.
-Miért nem akartad,hogy megcsókoljalak?
Nagyot nyeltem,hogy visszatartsam a sírást.Tudtam,hogy nem halasztgathatom ennél tovább az igazságot,talán már ígyis túl messzire mentem a dologgal.
-Nem tudok...-újabb sóhaj hagyta el az ajkaimat.-Képtelen vagyok belekezdeni valami újba,mikor a régit még nem zártam le magamban teljesen.Ne haragudj.-mondtam el egy szuszra az egészet remegve,a reakcióját várva.
Olyan mindentudóan meredt rám és meg sem lepődött a kijelentésemen.
-Még mindig a Pluviophile gyerek miatt van?-nézett rám gyengéd tekintettel,mire csak némán bólintottam.Meg sem lepett,hogy tudta.-Luna,emiatt felesleges sírnod.Megértelek,hidd el.
-Tényleg?-vontam fel a szemöldököm meglepetten,ugyanis egyáltalán nem ilyen reakcióra számítottam.
Hisz,mégis csak "játszottam" vele valahol az utóbbi időben.
-Persze.Nem akarom,hogyha valami köztünk lesz,az erőltetett legyen.Főleg,mert nemsokára én is elhúzok innen és ez talán nem a legjobb befejezés lenne.
Tehát nem is akart összejönni velem?
-David Martin,te csak...?-kaptam fel azonnal a vizet,ahogy rájöttem,mire ment ki a játék és már emeltem a kezemet,hogy felképelhessem,de megállított.
Azt hittem,menten felrobbanok,mire ő csak nevetni kezdett.Rá csaptam egyet a vállára,mire elhallgatott,de a mosoly továbbra is ott bújkált az arcán.
-Nem,Luna,nem csak lefeküdni akartam veled.-mondta őszintén.-Persze nem lett volna ellenemre.-mondta pimaszul,mire elpirulva csak megforgattam a szemeim.-Megkedveltelek,megfogtál,mikor a díszítésben segédkeztél és ezért hívtalak el a bálra.
-De akkor miért hívtál randira?-értetlenkedtem.
-Azt gondoltam,adhatnék egy esélyt a dolognak.-mondta egyszerűen,amiből rájöttem,hogy csak én komplikáltam túl a dolgot,pedig ő csak úgy gondolt az egészre,mint egy lehetőség.-De úgy látom valaki beelőzött,ami a szívedet illeti.
Elpirultam,mire ő csak újból nevetni kezdett.Az édes félmosolya megnyugtató érzéseket keltett bennem.Jó volt végre nem azzal foglalkozni,hogy mit reagál majd,ha megtudja,hogy csak a barátja akarok lenni.
-Gyere ide.-zárt a karjaiba újból,mire én úgy tettem,ahogy kért.
A mellkasába fúrva a fejemet próbáltam elcsitítani a gondolataimat,így lassan sikerült mindent kizárnom és élveznem a pillanatot,míg fázni nem kezdtem.
-Bemenjünk?-olvasott a gondolataimban David,mire én csak bólintottam.
Újra belépve a nagy házba,végre megkönnyebbülten tudtam élvezni az estét a barátaimmal.David ugyanúgy velünk töltötte az időt,csak néha szívódott fel,hogy megkeresse a haverjait,azt leszámítva élvezte a mi társaságunkat.Hálás voltam,hogy nem romlott meg ezzel köztünk semmi és így végre felszabadultan kihasználhattam a vele töltött időt,anélkül,hogy azon gondolkodtam volna,mikor teszek olyasmit,amit félrérthetne valamilyen módon.
Egészen tízig tartott a gondtalanságom,míg Marco meg nem érkezett a bulira a banda többi tagjával az oldalán,magára vonva a tömeg figyelmét.