Ahogy az Sierrával már szokásunkká vált,a buli estéjén is együtt készülődtünk nálunk,és természetesen most is ő csinálta meg a sminkemet,míg én a hajamba laza loknikat varázsoltam,hogy a vörös ruha mellé elegánsabb legyen a frizurám is.Szerencsére most csak egy halvány piros szemhéjpúdert kent fel rám,kiegészítve egy kis rózsaszín highlighterrel,azonban a vörös rúzsom most sem maradhatott el,ami árnyalatában pont passzolt a ruha anyagának színéhez.
Sierra csodálatosan festett,mint mindig,a nem meglepő módon sötét árnyalatú szoknya amit viselt tökéletesen illett a lazított ujjú garbóhoz,ami szinte elegáns külsőt varázsolt neki.A haja gyönyörű,különböző fonatokban pompázott,amiktől egyszerre volt kifinomult és szívdöglesztő;szinte biztos voltam benne,hogy az összes pasi az iskolánkban bomlani fog érte.
-A legszörnyűbb az egész estében,hogy rá sem nézhetek a puncsos tálra.-célozgatott arra,hogy az őrült végzősök a hagyomány szerint valószínüleg most is teleborítják majd vodkával azt.
Az ilyen eddig mindig hányással végződött Sierra részéről,főleg tavaly,amikor megesküdött rá,hogy többet a közelébe sem megy annak a puncsos tálnak.
-Szerintem túl fogod élni.-válaszoltam cinikusan,mire ő csak megforgatta a szemét.
A sminkjének utolsó simításainál tartott,mikor már fél hét körül járt az idő,így maradt kereken harminc percünk David érkezéséig,amit úgy nagyjából telefonozással és Amira szépítgetésével töltöttünk,aki minket meglátva szintén sminket akart magára.Nevetve videóztam kettejüket,hogy egy emléket készítsek arról,ahogy Sierra egy kis csillogós szemhéjpúdert rakva a szemére teljesen boldoggá tette a húgomat,aki sikoltozva nézett tükörbe.Még a lány epres szájfényéből is kapott,amitől még a kelleténnél is jobban csillogott,ez pedig páratlan mosolyt varázsolt Amira arcára.
-Te jó ég lányok,mit csináltok?-fogta anyu a fejét,mintha már az agya nem volna több hülyeséget képes feldolgozni.
Megrökönyödve nézett ránk az ajtóból,hogy mégis mit művelünk a még csak négy éves lányával.
-Szép vagyok,anyu?-fordult felé azonnal ragyogó szemekkel,mire persze édesanyánk is megenyhült egy kicsit.
-A leggyönyörűbb a világon.-vette a karjaiba.
-Na de!-háborodtam fel azonnal gyerekes módon,hogy amúgy én is itt vagyok,az első lánya,mire Sierra nemes egyszerűséggel kiröhögött.
Válaszul szimplán löktem egyet a vállán,amitől a magassarkújának hála elvesztve az egyensúlyát az ágyamra zuhant.
Mind a négyünkből egyszerre tört ki a nevetés és egy pillanatra minden gondunk a háttérbe szorult,ami apát,vagy a többi nem normális férfi egyedet illeti.
Ahogy a csengő megszólalt,Amira ki is szaladt a szobából és hallani lehetett a meztelen talpának csattogását a lépcsőn,ahogy lerohant az ajtóhoz,hogy kinyissa.Sierra felkapva mindkettőnk táskáját,egy gyors puszival elköszönt anyától,majd én is hasonlóan tettem.Ő csak mosolyogva nézte mindkettőnket,majd kihessegetve minket a helységből bezárta a szobám ajtaját mögöttünk.
-Jó estét Mrs.Flores.-köszönt illedelmesen David,amint megpillantotta édesanyámat mögöttünk.-Sziasztok.
Vigyorogva néztem a mellette álló húgomat,ahogy furcsán méregette őt,ezzel elérve,hogy kényelmetlenül érezze magát.
-Szervusz,David.Örülök,hogy megismerhetlek.-nyújtotta ki a kezét anyu,amit ő azonnal elfogadott.
-Részemről a szerencse.
-Én Amira Flores vagyok.-utánozta őket rögtön a húgom,amin David édesen elmosolyodott.
-Én pedig David Martin.-zárta a kis kezét a tenyerébe rávigyorogva,mire Amira arcára pír ült ki és szégyenlősen anya mögé bújt.
-Tizenegyre legkésőbb érjetek haza drágám,rendben?-vette fel anyu a szigorú hangnemet a fiú jelenléte miatt.
Imádnivaló volt,ahogy próbálta játszani a szigorú szülőt mások előtt,mi csak a szemünket forgatva néztünk össze Sierrával.Ő is tudta nagyon jól,hogy anya csak színészkedik.
-Rendben.
-Természetesen,Mrs.Flores.
-Helyes.-bólintott,majd Amirával együtt eltűnt a konyhában.-Érezzétek jól magatokat!
-Nagyon csinos vagy.Jól áll a vörös.-hajolt oda egy röpke pillanatban hozzám David,mikor Sierra a telefonjával volt elfoglalva,mire azonnal elpirultam.
Az út az iskoláig kissé kellemetlenül telt.Egyikőnk sem tudott egy közös témát felhozni,így a rádió hangja oldotta a kínos csend okozta feszültséget.Én hol kifelé bámultam az ablakon,hol a fiút néztem,hogy elfoglaljam magam.
Egyébként David nagyon jól festett.A barna tincsei most tökéletesen be voltak állítva,mindössze egy hajtincs lógott dacosan a homlokába,ez azonban csak édesebbé varázsolta.Vörös hosszú ujjú inget viselt,ami a szövetkabáttal együtt elegáns külsőt varázsolt neki.A szokásosnál több időt fordított a kinézetére,hétköznapokon sosem állította így be a haját,és most még az arca is frissen borotvált volt,a levegőben pedig fűszeres arcszesz illata terjengett.
Mikor az iskola parkolójába befordultunk,a zene már majd-majd kivehető volt,a bulit akár kint is tarthatták volna az udvaron,olyan hangerővel dübörgött.Valami pop szám szólt a dallamokból ítélve.
Ahogy David leparkolta a kocsit,az oldalamra átrobogva kinyitotta nekem az ajtót,majd Sierrának is,aki mögöttem ült,engem pedig azonnal megcsapott a hűvös szellő.A varázslatos hó helyett mindössze latyak fedte az utakat,a csípős,csontig hatoló hideg ettől függetlenül megadta a téli hangulatot bőven.Egyből összébb húztam a kabátomat,ahogy beszökött a hideg az anyag alá és dideregni kezdtem.
Sierra is hasonlóan tett,pedig neki a felsője még egy fokkal melegebb is volt,a csipkés ujjai a ruhámnak semmi védelmet nem nyújtottak az időjárás ellen.David észrevéve,hogy fázom,azonnal közelebb húzott magához,azzal a céllal,hogy felmelegítsen,majd miután lezárta az autót,elindultunk a tornaterem bejáratához.
A tanár,aki a szervezésben segített nekünk,a bejáratnál elvette a kabátjainkat,meg a táskákat,így mostmár csak a telefonjainkkal léptünk be az épületbe,ahol a hangzavar egyszerűen elképesztő volt.
David zsebrevágta a telefonomat,hogy ne kelljen a kezemben tartanom azt,meg a kabátomhoz kapott cetlit is a sorszámmal,amit kifelé le kell adnunk majd.Sierra a kezemet fogva lépkedett mellettem,miközben próbáltunk hozzászokni a zene hangerejéhez.
-I'm watching your lips move,can't hear a word you're saying.-hallottam meg egy túl ismerős hangot,ahogy a hangfalakból Olly Murs Kiss me száma szólt,mire azonnal az általunk felállított színpad felé fordítottam a fejem.-Cause I want to do things,do things that drive you crazy.
-Ezt nem hiszem el.-motyogtam magamban.
Marco kicseszett Torres ott állt a színpadon az együttesével egyetemben,lehunyt szemekkel énekelve az egyik kedvenc számomat.Hirtelen nem tudtam,sírjak,vagy nevessek a nevetséges szituáció miatt,mindenesetre a szívem azonnal hevesen verni kezdett,ahogy a tanácstalanság egyből úrrá lett rajtam.
Haza akartam menni.
Egyből megfordultam volna,ha Sierra nem ragadja meg azonnal a karomat és vonszol el sűrű bocsánatkérések közepette a ma esti "randipartneremtől".Azonnal rájöttem,mire ment ki az egész és a legjobb barátnőm miért nem lepődött meg a fiú jelenlétén egyáltalán.A puncsos tálakhoz rángatva engem akarta ezt nekem elmagyarázni,azonban az esélyét sem adtam meg neki,a düh miatt egy szempillantás alatt könnyek szántották végig az arcomat és csalódottan néztem a lányra.
-Miért nem szóltál Sierra?-küzdöttem a könnyeimmel folyamatosan.
Eközben mindvégig a fiú hangja szólt a hangfalakból,ami nagyon nem könnyített a helyzetemen.Úgy éreztem,mindjárt megfulladok,és akárhogy próbáltam kizárni őt,képtelenség volt,egyszerűen a szívem minden sorba belesajdult,ami elhagyta az ajkait.
-Nem jöttél volna el.-jelentette ki egyszerűen.
-Hát persze,hogy nem!Hát nem érted miért nem?
Hitetlenül néztem rá,mintha nem az ő vállán sírtam volna végig az utóbbi heteket,mintha nem ő tudta volna a legjobban,hogy a poklot jártam meg emiatt a fiú miatt.Mintha elfelejtette volna teljesen,hogy hogy érzem magam a közelében.
-Haza megyek.-jelentettem ki,miután egy perc után sem kaptam választ,majd el is indultam David felé,hogy elkérjem a dolgaimat tőle.
-Ne,várj Lu.-fogta meg a karomat,hogy megállítson.-Nem kerülhetitek egymást örökké.Ennek semmi értelme.
-Nem tudom elviselni,hogy ilyen közel van érted?Nem akarom látni őt,ígyis elég szar.-öleltem át magamat,mert rettenetesen fázni kezdtem a rámtörő ürességtől,miközben a levegő rettenetesen fülledt volt.
-Pont ezért kell ezt megoldanunk.Másfél évig még el kell viseljétek egymást,ez pedig nem a legegyszerűbb módja.
Tudtam,hogy igaza van,hisz képtelenség az osztálytársadat elkerülni,mégha minden erődet beleölöd is.Én már csak tudom,hisz az utóbbi másfél hónapban sem jártam nagy sikerrel,tekintve,hogy francián például muszáj együtt ülnünk.
-Gyere.-nyújtotta felém a kezét kedvesen.-Még jól is érezhetjük magunkat.
Sóhajtva felnéztem a kis színpadra,a tekintetünk pedig egyből összekapcsolódott,mintha megérezte volna,hogy őt nézem.Most éppen Bruno Mars egyik számát játszották,a szemeit azonban nem vette le rólam,ami okán lassan egyre többen fordultak az irányunkba.Úgy rám tört a hiánya,hogy azt hittem,belehalok a fájdalomba,úgy,ahogy az utóbbi hetekben folyamatosan,ebből pedig rájöttem,Sierrának mennyire igaza van.Megszüntetve a szemkontaktust visszafordultam a legjobb barátnőm felé,mosolyt erőltetve az arcomra,majd megfogtam a felém nyújtott kezét.Igaza volt,nem hagyhatom,hogy elrontsa az egész estémet.
-Menjünk.
David kissé értetlen fejjel várt minket,mégsem kérdezett semmit,csak mosolyt varázsolva az arcára a derekamra vezette a kezét.Kellemes érzés öntött el,mintha hozzá tartoznék,mégsem állt közel sem Marco érintéseihez.Az ő keze égető kínzást hagyott maga után,amitől csak többre vágytam,míg David csak egy problémamentes biztonságérzetet nyújtott.A baj csak az volt,hogy én úgy akartam azt a problémát,ami Marcoval járt,hogy sajgó fájdalom töltött el még a gondolatra is,hogy vajon érezni fogom-e még valaha azt a kusza,mégis forró érzést,amit ő adott nekem.
Valószínűleg nem.
-Van kedved táncolni?-rántott vissza a valóságba David,ahogy közelebb hajolva megpróbálta túlkiabálni a hangzavart.
Megcsapott az illata és azon kaptam magam,hogy Marco illatát hiányolom.
-Persze.-próbáltam lelkesnek tűnni.
A táncoló párok között próbált helyet találni kettőnknek,ahol táncolhatnánk.Igyekeztem Davidre koncentrálni,aki olyan kétségbeesetten próbált kialakítani egy kellemes hangulatot,hogy már rossz társaságnak éreztem magam,azonban annyira Marcon járt az eszem,hogy csak csendesen bólogattam,ahogy a közeledő érettségiéről beszélt,mintha abszolúte figyelnék rá,ezzel sikeresen megbántva,akárhányszor nem tudtam megválaszolni valami kérdését.Megrázva a fejem igyekeztem kizárni a legjobb barátomat és inkább Davidre összpontosítani,ami lassacskán,de egyre jobban összejött.Már a díszítéssel töltött délutánokról beszélgettünk,amihez én is hozzá tudtam fűzni pár gondolatot,így a kínos csend megszűnt és nagyjából kezdtem élvezni a fiú társaságát.
Talán Sierrának igaza volt,lehet el kellene fogadnom,ami történt,hogy túl késő volt már kettőnk számára az a nap,mikor rájöttem,mit érzek Marco iránt.Még az is lehet,hogy így volt a legjobb,hiszen boldog most Olivia oldalán.
Azt hiszem legalábbis.
Pont mikor kezdtem elfáradni a sok ugrálástól a pörgősebb zenékre,Landonék otthagyva Marcot egyedül,lejöttek a színpadról,a lányok pedig sikoltozva várták őket.Sierra is ott volt a közelükben,ha jól láttam,Micahval beszélgettek az egyik sarokban,a fiú minden figyelmét neki szentelte,amit a többi lány duzzogva fogadott.Marco a kezébe véve egy akusztikus gitárt leült egy fekete székre,ami egyébként fogalmam sincs mikor került oda,majd tesztelésképp végigvitte a pengetőt a húrokon,mire mindenki elcsendesedett.
Lehunyt szemekkel,kapkodva a levegőt a sok tánctól,megpróbáltam kiélvezni ezt a röpke csendet,míg a lányok sikítozni nem kezdtek a dal miatt.
Az első akkordokból mindenki rájött,hogy most a lassúzás része jön,így az összes diák a teremben párt kezdett keresni magának,miközben Marco lejátszotta az Imagination bevezetőjét.Még a tanárok közül is csatlakoztak hozzánk páran,összefonódva.
Nem tudtam elhinni,hogy pont az egyetlen számot kellett kiválasztania,ami túlságosan leírta az érzéseimet felé,amivel semmi másra nem tudok gondolni rajta kívül.A szokásos sajgó érzés visszatért és a hangja úgy kúszott be a szívembe,hogy azonnal tudtam,ezt a dalt soha az életben nem fogom tudni kiverni a fejemből.
David kinyújtva a kezét felém várta,hogy elfogadjam a felkérését.Közelebb lépve hozzá,a karjaimat lassan a nyaka köré fontam,amitől közelebb kerültünk egymáshoz,mint azelőtt az este folyamán egyszeris.Annyira,de annyira próbáltam kizárni őt,de minden szava a dalnak betalált és éreztem,ahogy a gombóc a torkomban nő és nő,a mellkasomra pedig ránehezedik a fiú hiányának súlya,miközben azzal táncolok,aki iránt semmitsem érzek.
-I wanna tell you how beautiful you are from where I'm standing.You got me thinking what we could be 'cause...
Istenemre mondom,annyira de annyira gyűlöllek téged Marco Torres.Gyűlöllek,mert nem szerethetlek.
Sosem fogom tudni ezt a számot újra meghallgatni,hála neki,sajnálom Mendes.
A fejemet David mellkasára hajtva néztem fel a színpadra először,mióta lassúzni kezdtünk,mert nem akartam,hogy bármit is észrevegyen abból,ami köztem és Marco között folyt.A csokoládé árnyalatú szemekre találtam egyből,amikkel szüntelenül engem figyelt,nekem pedig ez túl sok volt egyszerre.Nem énekelhet nekem ilyet,nem úgy,hogy barátnője van,nem úgy,hogy ő utasított vissza enge és főleg nem úgy,hogy tudja,mit érzek iránta.
Beleremegtem a hangjába,gyűlöltem,hogy ilyen hatással van rám és egyszerűen semmit nem tehettem ez ellen.Annyira nem éreztem fairnek,hogy most próbálta az egészet úgy beállítani,mintha olyan bizonytalan volna,miközben három héttel korábban olyan magabiztosan utasított el egy másik lány miatt.Fogalma sem volt arról a tehetetlenségről és hiányról,amit most mutatott.Nem neki kellett végignéznie a rohadt életbe,hogy az,akit szeret mással van,nem neki.
-Maybe this will be the night that we kiss for the first time,or is that just me and my imagination?
-Sajnálom.-löktem el magam Davidtől.
Nem tudtam,mit tehetnék,csak meg akartam szabadulni ettől a folytogató érzéstől,ami a mellkasomon ült.Mindenhol ott volt ő,a hangja,képtelenség volt nem tudomást venni róla és a dal által kimondott szavairól,amik folyamatosan visszhangoztak a fejemben,mintha jelenthetnének valamit.
Még hallottam,ahogy egy pillanatra elbizonytalanodott éneklés közben és éreztem az égető tekintetét a hátamon,ahogy a kijárat felé igyekeztem.Nem érdekelt,hogy valószínűleg egy gyönyörű tüdőgyulladás fogja végigkísérni a karácsonyomat,csak el akartam tűnni onnan,hogy kiszellőztethessem a fejemet és ne fojtogasson úgy a sírás.Szükségem volt egy kis friss levegőre.
A hátsó bejáratnál nem volt egy lélek sem,így a falnak dőlve próbáltam lenyugtatni magamat és megállítani a folyamatosan potyogó könnyeimet.Fuldokló zokogás tört rám a túl sok inger és érzelem miatt ami elöntött és könyörögtem Istennek,hogy tépje ki a szívemet a helyéről,hogy ne fájhasson annyira.Nem akartam érezni többé,nem akartam azt az ürességet,ami kínzott,akárhányszor Olivia közelében volt a fiú.
-Istenem.-sóhajtottam fel,ahogy meghallottam,hogy kinyílt az ajtó,majd igyekeztem a lehető legjobban behúzódni az árnyékba,hogy ne lásson meg,bárki is legyen az.