- Csókolj meg - suttogtam épp elég hangosan ahhoz, hogy meghallja.
- Hogy mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét meghökkenve.
- Csókolj meg! - emeltem fel egy kicsit a hangomat.
Sebastian értetlenül nézett rám, majd leesett neki.
- Ez nem volt benne a megállapodásunkban. - ellenkezett.
- Csókról szó nem volt a megállapodásunkban. Tehát lehet. - próbáltam meggyőzni - Abban egyeztünk meg, hogy nem fekszünk le. A csók pedig még elég messze van attól...
Sebastian felvont szemöldökkel nézett rám. Látszólag nem tetszett neki az ötletem, de tudtam, hogy már rájött miért kérem erre.
- Az átlagember agyában talán messze van a kettő, de ahogyan téged ismerlek...
Lefagyott a mosoly az arcomról, és egy pillanatra bűntudatom lett. De szerencsére csak egy pillanat volt, majd már újra vissza is tért a rendes énem.
- Ha ezt gondolod rólam, akkor nem ismersz - ráztam meg a fejem, igyekezve, hogy a hangom minél ridegebbnek hangozzon. - Ezeket csak hallottad.
- És nem igazak?
A napszemüvegét már feltolta a feje tetejére, így a szemébe tudtam nézni. Mogyoróbarna szempár nézett vissza rám, egy-két apróbb zöldessárga folttal. Már tükröződött egy kis megbánás a szemeiben, de inkább a kínáncsiság.
- Attól, hogy igazak, még nem jelenti azt, hogy ismersz is. - ráztam meg a fejem.
- Most azt fogod mondani, hogy megváltoztál? Mert nem igazán lenne hihető...
- Nem változtam meg. Soha nem is fogok - nevettem fel kínosan. - Nem tudom miért egyeztél bele a hazugságomba, de hogyha azért, mert azt gondolod, hogy megváltoztathatsz, akkor el kell hogy keserítselek. Nem fog sikerülni. Sokan próbálták már meg és mint láthatod, feladták, mert rájöttek, hogy lehetetlen.
Nem szólt semmit, csak az arcomat tanulmányozta. Mintha keresett volna rajta valamit, de nem sikerült megtalálnia.
- Szóval, - szólaltam meg újra, ezúttal egy apró mosollyal az arcomon - hogyha továbbra is szeretnél segíteni, akkor nagyon örülnék annak a csóknak. Annak a teljesen érzelemmentes, megjátszott csóknak. Elvégre színész vagy, gondold azt, hogy ez is csak egy filmbe kell.
Gyorsan átgondolta a dolgokat, majd csak megforgatta a szemét, és az egyik kezével átkarolta a derekamat.
Bizsergető érzés futott végig a hátamon, mint amikor nyáron a hőségben jeges vízbe ugrok. Ugyanakkor kellemes is volt, megnyugtató, mintha a keze pont oda, pont a derekamnak arra a pontjára tartozna.
- Nem kell a sok körítés - néztem fel a szemébe, és próbáltam a megszokott tempóban venni a levegőt.
- Azt akarod, hogy hihető legyen, nem? - kérdezett vissza, egy fokkal mélyebb hangon, mint amilyenen alapból beszél, miközben a másik kezével a hajamat simította ki az arcomból. Óvatosan bólintottam, mire folytatta - Akkor tényleg úgy kell tennünk, mintha szerelmesek lennénk. Elvégre apád már sok filmes csókot láthatott, pontosan tudhatja, mikor igazi.
Ezzel egyett kellett értenem. Emlékeztem egy olyan alkalomra, amikor még évekkel ezelőtt apámmal filmet néztünk, és meg tudta mondani mindegyik csókról, hogy közben a színészek éreztek-e valamit egymás iránt. Még indokolni is tudta...
- Kulcsold össze a kezeidet a tarkómnál - suttogta azon a kellemes mély hangján, amely szinte a lelkemig hatolt.
Már nem volt sok köztünk ahogyan a derekamnál fogva húzott magához.
Úgy tettem, ahogy mondta, és a kezeimet felemelve, lágyan érintve a nyakát, összekulcsoltam az ujjaimat a tarkójánál. Így még közelebb kerültünk egymáshoz, de a tekintetemet még mindig nem szakítottam el a mogyoróbarna szemeitől, amelyek szintén engem pásztáztak.
Most teljesen mást tükröztek a szemei, mint pár perccel korábban. Nem volt értetlen, pontosan tisztában volt azzal, amit csinált.
- Tudom, hogy hogyan kell megcsókolni valakit - haraptam be az alsó ajkamat. Nem tudtam megállni, hogy közbeszóljak, ezzel egy pillanatra kirántva Sebastiant a helyzetből.
Hitetlenül megrázta a fejét, majd elmosolyodott.
- Ha ennyire tudod a dolgokat, akkor miért nem csinálod? - vonta fel a szemöldökét.
Megforgattam a szemem, de éltem az alkalommal, és lábujjhegyre állva lehúztam őt a tartójánál fogva.
Nem lepődött meg, elvégre ő ajánlotta fel, hogy kezdeményezzek én, és szerencsére nem is ellenkezett.
Messze nem ez volt az első csókom, de egy ideje az első aminek nem voltak további szándékai, így más volt, mint amihez hozzá voltam szokva.
Igyekeztem minél inkább úgy tenni, mintha nem színjáték lenne, és meglepően könnyen ment. Alig néhány msodperc múlva az ujjaim már Sebastian hajába túrtak, méginkább közelebb tartva magamhoz. Ajkaink lágyan érintkeztek, és még kissé éreztem a nemrégiben elfogyasztott csokoládé aromáját. Vagy azt lehet hogy csak képzeltem...
Talán a megszokás, vagy a megszokott életem hiánya okozta, de hirtelen késztetést éreztem arra, hogy ne álljunk meg a csókolózásnál. Az agyam már magától elképzelte az este lehetséges kimeneteleit, amelyekből egytől-egyig mind ugyanúgy ért véget. Kettőnkkel egy ágyban, teljesen meztelenül a takaró alatt, miközben a megállapodásunknál kicsit intimebben élvezzük egymás társaságát.
Forróság öntötte el a testemet, ahogyan Sebastian keze a derekamról feljebb, a hátam közepére csúszott. A szemeimet becsuktam, miközben a kelleténél jobban élveztem az amúgy érzelemmentesnek szánt csókot.
És abban a pillanatban esett le, hogy miért is kellett volna a megállapodásunkba belerakni a Ne Csókolózzt!
Mert ezután egyáltalán nem lesz olyan a kapcsolatunk mint előtte.
Váratlanul toltam el magamtól, kezemet a mellkasára téve, és látszott a tekintetében az értetlenség. Megráztam a fejem és igyekeztem kiűzni a fantáziadús képeket az agyamból. Vagy legalább elraktározni őket a legmélyebb zugba, hogy többet ne is lássam.
Sebastian éppen készült megszólalni, amikor a hátam mögött kivágódott a bejárati ajtó, majd apám lépett ki rajta. Róla meg is feledkeztem...
Mindketten felé fordultunk, nem értve, hogy miért is trappol éppen felénk. Az arcán nem tükröződött harag vagy egyéb feszültség, ami jobban megrémített, mintha mérges lett volna. Ilyenkor készült valamire.
- Maya, örülök, hogy végre hazaértél - nézett rám nyájasan és már biztos voltam benne, hogy terve van. Ezután a mellettem álló felé fordult. - Sebastian, nem gondoltam volna, hogy még ma találkozunk.
- Én sem Mr Dawson - mosolyodott el illedelmesen.
- Pont jókor érkeztetek, a vacsora éppen elkészült - folytatta apám, meg sem szakítva a szemkontaktust, amit velem folytatott.
Sejtett valamit, de nem tudta összerakni a képet. Biztos voltam benne, hogy látta a csókunkat, és csak emiatt szivatott most minket.
- Nekem mennem kell, holnap korán kezdek - szólalt meg Sebastian, és már indult is vissza az autója felé. Utána fordultam, keresve a tekintetét, mintha szavak nélkül próbálnánk tisztázni az eseményeket.
Apámnak azonban más tervei voltak. És ezeket hamar ismertette is.
- Ugyan, ragaszkodom hozzá, hogy maradj, legalább a vacsora erejéig - emelte fel a hangját apám, és a hangszínében volt valami amit se visszautasítani, se megkérdőjelezni nem lehetett.
Sebastian rám nézett, mintha megerősítést várna, de mivel engem is annyira meglepett apám felajánlásnak nem nevezhető megnyilvánulása, így nem tudtam reagálni. Mélyet sóhajtott, majd megpróbált mosolyogni és elindult felénk.
- Köszönöm a meghívást - szólalt meg amikor mellém ért, majd éreztem ahogyan átkarolja a derekamat.
Apám az ajtó felé vette az irányt, velünk mögötte.
- Te meg mit csinálsz? - sziszegtem a lehető leghalkabban Sebastian felé.
- Szerinted? Próbálom megoldani a helyzetet... - suttogott vissza.
- Elég érdekesen csinálod - forgattam meg a szemem.
- Tudod én arra számítok, hogy legalább egy órán keresztül kell megjátszanunk a szerelmespárt, így lehet bele kéne rázódnod - szorított rá a derekamra és közelebb húzott magához, majd a szülemhez hajolt, hogy biztosan csak én halljam - Mindenkivel így csókolózol, vagy csak azokkal akikkel megjátszott kapcsolatod van?
Nem hagytam magam elvörösödni, elvégre gondolhattam volna, hogy mire megy ki ez az egész. Persze, hogy ő is azt akarta, hogy különleges legyen nekem. Pedig nem tudta, hogy már korábban az lett.
Beértünk a házba, és rögtön az előszobában az öcsém, Logan várt minket. Nem látszott meglepettnek, és el tudtam képzelni, ahogyan pár perccel korábban apám az ablakból kommentálja az eseményeket.
- Szépen összehoztad - suttogta halkan, amikor elmentem mellette, mire csak egy szúrós pillantást kapott.
Az igazság az volt, hogy most minden eddiginél jobban izgultam. Elvégre megjátszani valamit úgy, hogy a beszédet nem hallja a közönség, hanem csak lát valamit, úgy egyszerű. De úgy, hogy figyelnem kell minden kimondott szóra, a hangszínekre és egyebekre, így sokkal nehezebb lesz elhitetni a családommal, hogy Sebastian és én járunk.
- Készen állsz egy rettenetesen kínos vacsorára? - pillantottam utoljára Sebastianra mielőtt beléptünk volna az ebédlőbe.
- Csak ha te is - nézett vissza rám, mire csak megforgattam a szemem - Ugye tisztában vagy az improvizálás alapjaival? - kérdezte, én pedig bólintottam. Ennek ellenére gyorsan elhadarta. - Bármit mond a másik, nem kérdőjelezzük meg, és ott folytatjuk, ahol abba lett hagyva.
- Akkor jelenet indul - suttogtam leginkább magamnak, miközben leültem a megszokott helyemre.
Az első tíz perc meglepően kellemesen telt, csak néhány beszélgetésfoszlány hangzott el, és akkor még senkit sem érdekelt részletesebben a kapcsolatunk. Aztán eljött a vacsorának az a része is, amikor legszívesebben lesüllyedtem volna a pokolba és soha többé nem jöttem volna vissza. Talán oda is tartozok ezzel a sok hazugsággal.
- Maya, nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól ki fogsz jönni a színészeimmel - kezdett bele apám, nekem pedig a torkomon akadt a falat.
- É-én sem - krákogtam, miközben próbáltam lenyelni a falatot, és nem megfulladni.
- Mondd csak, milyen is pontosan a kapcsolatotok? - folyatta, én pedig egyre inkább kívántam magam a föld alá.
- APA! - szóltunk rá egyszerre Logannal.
- Edward! - fordult felé Brianna is elképedve. Úgy tűnik szerinte is messzire ment apa a kérdéssel.
- Semmi baj - rázta meg a fejét mellettem Sebastian, aki úgy gondolhatta, hogy ideje egy kicsit oldani a feszültséget. - Mr Dawson egy teljesen jogos kérdést tett fel.
Azt hittem kiesnek a szemeim, olyan pillantással illettem. Nem hogy jogos kérdés volt, de még illetlen is, erre ő helyesli? Mégis mi üthetett belé?
- És hogy válaszoljak a kérdésre, érdekesnek találom a lánya személyiségét, már az első találkozásunkkor annak tartottam, és ha jól értelmeztem a jeleit, akkor sem tart átlagosnak engem. - A hanglejtéssel amivel mondta, illetve hogy végig egyenesen apám szemébe nézett, még én is elhittem volna neki. - Így elkezdtünk több időt együtt tölteni, de igyekeztünk mindent titokban tartani, tekintve mindekettőnk múltját és a sajtó pletykálását.
Logan és Brianna is érdeklődve hallgatták Sebastian monológját, mindkettőjük kezében megállt a villa, és egyre kíváncsibbak lettek a végkifejletre. Mintha valami sorozatot néztek volna.
- Természetesen megértem, hogyha ellenére van a kapcsolatunk, de a lánya lenyűgöző ember, és nem kis örömömre szolgálna, hogyha továbbra is folytathatnánk a találkozgatást. - fúrta tekintetét apáméba, a lehető legmagabiztosabb mosollyal az arcán.
- Geneviève már nem kiskorú, ezt igazán nem tőlem kellene megkérdezned - fordult el Sebastian felől apa, egyenesen az én irányomba, mire elmosolyodtam.
És abban a pillanatban tudtam, hogy sikerült. Apa végre bevette. Mostmár csak fennt kell tartani az álcát pár hétig vagy hónapig, és utána meg is vagyunk. Karácsonyra újra a régi önmagam leszek - gondoltam akkor. Persze, karácsonyra réges-rég nem voltam ugyanaz.