Valamikor hajnalban
Valakinek a karjaiban vagyok,azt hiszem.Megmosolyogtat a meleg,ami körbeölel és a kellemes érzéstől felnyögök,azonban a szemeimet nem bírom kinyitni.Mindössze az érintéseket fogom fel,valamit hallok,de nem értem a szavakat,mintha teljesen összefolynának a hangok,nem értem.Nem angol,inkább spanyol csengése van a mondatoknak,de az agyam túlságosan le van zsibbadva ahhoz,hogy egy értelmes mondatot is kinyögjek.Ajkaim elnyílnak egymástól,mondani akarok valamit,de a testem belesüpped valamibe,és mintha csak a felhőkön pihennék,a testem teljesen elernyed.
Azonban a melegség megszűnik,mire nyöszörögni kezdek és érzem,ahogy a szívem összeszorul a hiánytól.Sírásra görbül a szám,pár másodperccel később pedig érzem,ahogy az első könny utat tör magának,hűvösséget hagyva maga után a hirtelen rám törő magánytól.
Érzem a forró ajkakat,ahogy a bőrömre tapadnak,ezzel megszűntetve a didergést,ami végigszántott azelőtt a testemen.Elakad a lélegzetem,többre vágyok,ezért próbálom megformálni a szavakat,amíg az álmosság úrrá nem lesz rajtam.Szólásra nyitom a szám,azonban mindössze egy sóhajra futja tőlem,mielőtt újra elhallgatok.
-Dime mi amor.-hallom meg a bizsergető,mély hangot,elmosolyodok a becenév hallatán.
Melegség fut végig rajtam az előző érintéstől,amit kaptam tőle,azonban túl fáradt vagyok,hogy válaszoljak,ezért csak hümmögni kezdek,miközben az agyamban lassan forognak a kerekek.Mindössze pár szó jut eszembe,amik gondolkodás nélkül hagyják el az ajkamat.
-Dame más, por favor.-suttogom az éjszakába a folytatásért könyörögve,mintha kínzó hiányt élnék meg,azonban választ nem kapok.
Talán túl sokat vártam,túl sokáig formáltam a szavakat,hogy megadjam a választ,vagy mindössze csak egy álom volt,túl gyorsan szűnt meg.Az időérzékem felhagyott,nem tudom percek,vagy másodpercek telnek el.
A szívem azonban repesni kezd,ahogy a forró ajkak most a szám szélét simítják.Kínzó az érzés,mintha mindössze egy csepp vizet nyelhetnék a nagy forróságban,a testem életre kelve többet akar,azonban nem panaszkodom,a testem ígyis túl intenzíven reagál az érintésre;teljesen megijedek.
Óriási vágy lesz úrrá rajtam,ahogy a kemény bőrfelület az alsóajkamon végigsimít,azonban csak mosoly húzodik az ajkaimra és hallgatok.Hallom az édes,öblös nevetést,amivel a férfi megajándékoz,de közben távolinak tűnik,mintha sosem hallottam volna még azelőtt,egyáltalán nem volt ismerős.
-Este acento que tienes me vuelve loco.-suttogja az ajkaimra,hogy megbolondítja az akcentusom,mire felkuncogok.-Qué sexy,dios mío.
Érzem,ahogy elpirulok a ból hallatán,azonban azt egyből egy ásítás követi.A rám törő álmosság győz,érzem,ahogy lassan álomba szenderülök.Hevesen dobogni kezd a szívem,ahogy besüpped mellettem az ágy,azonban megérzem a fűszeres parfüm illatot,így megnyugszom.Mielőtt végleg elnyom az álom,még épphogy elkapom az utolsó szavakat,amiket a fülembe súg.
-Duerme bien mi bebé.
Két dolog: egy pohár víz és egy doboz fájdalomcsillapító,mindössze ennyire volt szükségem,ahogy szombat reggel az ágyamban felébredtem.A felüléstől azonnal körbefordult velem a szoba,egyből sajogni kezdett a fejem,miközben próbáltam rájönni,hogy mennyi az idő és egyáltalán,hogy hogy hívnak.Az egész szoba sötét volt,valaki lehúzta a redőnyömet,így a nap csak apró foltokban sütött át a rácsokon.
Felálltam,hogy kivánszorogjak a fürdőbe,mert már kezdtem úgy érezni,hogy a hólyagom lassan felmondja a szolgálatot,ezért nem maradhattam tovább az ágyban.Magammal hozva egy nagy pólót és egy alsóneműt,magamra parancsoltam,hogy lezuhanyozzak.
A hajam óriási szénakazalként díszelgett a fejemen,így kínlódva konstatáltam,hogy muszáj leszek hajat is mosni;szóval két nyűglődés között felkaptam az eper illatú samponomat.Éreztem,hogy a forró zuhany jó hatással van a fejfájásomra,jól esett a melegség,így mostmár kiszállni a zuhany alól nem volt kedvem.A számat húzva zártam el a vizet egy negyed órás fürdés után,majd magam köré tekerve a törölközőmet,kiléptem a szőnyegre.
Felhúztam a bugyit és a pólót,miközben azon gondolkodtam,hogyan lehetek ennyire rosszul,mikor nem is rémlik,hogy berúgtam volna.Emlékképek rohamoztak folyamatosan a partiról,azonban az én még soha játék után,mintha homály fedett volna mindent.Az álmomra emlékszem már csak,arra is csak foltokban,a spanyol beszélgetésre és arra az apró csókra,mindössze ennyi maradt meg.
A hajamat befújva egy kis kókuszolajas ápolóval,gyorsan kifésültem és hagytam kiengedve megszáradni.Nincs az az isten,hogy most fél órát töltsek a szárítgatással,soha semmi nem tudott volna rávenni.
Ahogy végeztem,örömmel nyúltam a fogkefémért,hogy végre megszabaduljak a szörnyű alkohol íztől a számban és legalább kétszer kellett megsikálnom őket,hogy legalább a vodka ízét ne érezzem olyan intenzíven.
Újra frissen,még egy kis fejfájással azonban,de már legalább emberi kinézettel ballagtam le a konyhába,hogy reggelizzek.
Amira ott ült a magasított székében a konyhapultnál,az oreos gabonapelyhet,amit annyira szeret,majszolva.Tele szájjal vigyorgott rám,ahogy megpillantott,majd apró kezével intett egyet.
-Jó reggelt,Lux.-nyomtam egy puszit a homlokára,hogy ne öljön meg,amiért a második nevén szólítottam.
-Neked is.-mosolygott továbbra is,amit egy sikernek könyveltem el.
Lefőzve egy adag kávét,kivettem az átlátszó bögrémet a szekrényből és körbelocsoltam egy kis karamellaöntettel,miközben a turmixgépbe beledobáltam pár jégkockát.A lefőtt kávéból kimérve a felét felöntöttem tejjel,majd azt is átöntve a turmixgépbe,gyorsan csináltam egy jegeskávét.Amira csillogó szemekkel figyelte,ahogy azt a bögrébe öntve,tejszínhabbal és egy újabb adag karamellöntettel díszítettem.
-Nem ihatsz kávét,kicsi vagy.-válaszoltam a kimondatlan kérésére,mire durcás fejjel nézett rám.
Levéve egy kis tálkát a szekrényből,kinyomtam egy adag tejszínhabot neki,majd csorgattam rá egy jó nagy adag karamellöntetet.Kuncogva néztem,ahogy kikapva a kiskanalat a kezemből,rögtön lapátolni kezdte,mint aki még életében nem kapott édességet.
-Luna,megkértelek már,hogy ne adj neki ennyi cukrot korán reggel.-nézett anya rögtön a csupa tejszínhabos arcú lányra nagyokat sóhajtva.-Felpörög tőle.
-Ugyan már.-legyintettem a szememet forgatva,majd nagyot kortyoltam a jegeskávémból.
-Még még még.-tartotta oda nekem a tányért Amira hangosan kiabálva,mire sóhajtva anyura néztem.
-Én megmondtam.
Mindössze ennyit mondott,majd vigyorogva kisétált a konyhából.
A konyhapulthoz fordulva kinyomtam egy újabb adag tejszínhabot a húgomnak,közben pedig bekapcsoltam a wifit a telefonomon,ami azonnal zúgni kezdett a sok értesítéstől.Sierra legalább húsz üzenetet hagyott,az utolsót hajnali háromkor küldte,miszerint mennyire szeret engem;azóta aludt,legalábbis így ítéltem meg,miután több órája nem volt elérhető.A fejemet fogva néztem a képeket,amiket a hajnalban készített csoportba küldtek a tegnap estéről.A szörnyűnél is szörnyűbb kinézetemen olyan tíz óra körül már semmi nem javíthatott,egyedül egyetlen képet találtam ami nekem igazán tetszett,amin a fecskefészek hajam és a szétfolyt sminkem ellenére is elmosolyodtam.Marco a hátam mögött állva hátulról átölelt,erre a pillanatra még emlékeztem is úgy nagyjából,ahogy nekem támaszkodva a piától teljesen belassult fiú magához szorított.A képen is éppen mosolygok,a kezemben egy üveg vodkát tartva,ekkor már mindenféle kísérő nélkül.Furcsán festettünk egymás mellett,ahogy a törpe termetemmel elvesztem az ölelésében.
-Jó reggelt.-hallottam meg egy hangot a hátam mögül,mire összerezzenve majdnem kiejtettem a telefont a kezemből.-Bocsi.-mondta Marco nagyokat ásítva,majd a fejét a vállamra fektette.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá,miközben ő a karjait a derekam köré fonva újra lehunyta a szemeit.
Furcsa érzés volt,mintha valami megváltozott volna,de nem tudtam pontosan micsoda.Marco olyan egyszerűséggel szorított magához,mintha ez mindennél természetesebb volna a világon,még a megszokottnál is közelebb bújva hozzám.Nem tudtam hirtelen hova tenni a viselkedését,azt hittem csak fáradt talán,így megsimítva a kézfejét,ami a hasamon pihent,hagytam,hadd ébredjen fel kicsit.
-Kérsz kávét?-kérdeztem pár perccel később,mire hümmögve válaszolt.
Próbáltam a konyhapulthoz lépni,hogy a kávéadag másik felét kiönthessem neki,azonban Marco szinte a teljes testsúlyával rám nehezedett,nem engedve,hogy megmozduljak.
-Így nem tudom megcsinálni.-kuncogtam fel,mire ő csak morogva valamit a nyakamba fúrta az arcát.
Csiklandozott a borostája és a lehelete,amitől végigfutott a karomon a hideg,mégis olyan aranyosan motyogott a bőrömhöz nyomva az arcát,hogy képtelen lettem volna eltolni magamtól.
Ő azonban fél perccel később elengedett,majd beletörődve a helyzetébe inkább a konyhapultra döntötte a fejét,mire Amira piszkálni kezdte.Apró ujjait belevezette a fiú sötét fürtjeibe,ezért cserébe pedig egy édes mosolyt kapott tőle,meg egy nyálas puszit a homlokára.
-Fúj.-nevetett fel Amira és a kézfejével próbálta letörölni a nedvességet a homlokáról.
Marco is vele nevetett,majd egy egyszerű mozdulattal összeborzolta a búzaszőke tincseit,hogy tovább idegesítse.
-Marco!-sikított fel az apró termetéhez képest nagy erővel,amire anya is berobogott a konyhába,mert rátört a frász.
Miután mindegyikőnk megkapta a kiosztását,hogy elege van belőlünk,(miközben én egyebként semmit sem csináltam!) otthagyott minket újból,így folytathattam a kávé elkészítését.
Amikor Marco is jobban lett a koffein hatására,otthagyva Amirát felmentünk a szobámba,hogy nézzünk valami filmet.Örültem,hogy feldobta az ötletet,hogy itt marad velem,mert tudtam,hogy délután háromtól úgysem látom megint hétfőig a fellépés miatt.
Letelepedve mellém az ágyra,a kezembe nyomta a távirányítót,hogy keressek valamit,míg ő elhelyezkedett.A kócos tincsei tökéletes párt alkottak a nyúzott melegítővel,igazi hétvégi szettben volt,mint én.Ahogy a szobába felértünk,felvettem egy rövid nadrágot,hisz annak ellenére,hogy egymással medencéztünk gyerekekként és kicikizte az első melltartómat,amit megtalált a fiókomban két napra rá,hogy megvettük,nem szerettem volna feltárni előtte a csipkés bugyimat is.Kényelmesebb is volt így eldőlni,hogy legalább a fenekemet takarta valami.
Marco újra közelebb húzódva a vállamra hajtotta a fejét,így nézte a filmet,amit random elindítottam a netflixen,hátha jó lesz.Nem nagyon tudtam figyelni azonban a cselekményekre,jobban foglalkoztattak a fiú ujjai,amik az enyémeket cirógatták folyamatosan.
Éreztem,hogy valami megváltozott,hisz régen nem volt ennyi testi kontaktus közöttünk,mégha előfordult is egy-két alkalommal,hogy párként viselkedtünk teljesen akaratlanul,voltak határok,amiket nem léptünk át és mindig megálltunk a bújásnál és az ölelésnél.
Épp ezért akadt el a lélegzetem,ahogy Marco a hüvelykujjával végigsimított a hasamon,ahol felcsúszott a pólóm,teljesen szokatlan módon.
-Mi a baj?-kérdezte,ahogy felülve kicsit távolabb húzódtam tőle.