-Meglepetés!
Nevetve kaptam a számhoz a kezemet meglepődöttségemben,miközben Sierra a nyakamon csüngött szorosan ölelve.A lányt sosem hallottam még ezelőtt így sikítani,azonban a legnagyobb meglepetés a színes ruhája miatt ért;epres rövid nyári ruha bújt a bőrdzsekije alatt.
Anya ott mosolygott a tömeg közepén,Amirával a karjában,aki vigyorogva nézett engem.Ekkor esett le,hogy ő mindenről tudott,ezért elhatároztam magamban,hogy ma este büntiből biztosan szétcsiklandozom.Apát kerestem a szemeimmel,hátha itt van valahol,azonban mikor újra anyáékra néztem,a keserű mosolyából rájöttem,hogy most is a munkahelyén van.
Mielőtt azonban elszontyolodhattam volna,az unokahúgom,Violet felvillanyozott arca jelent meg előttem,a kék szemei mosolyogva vizslattak engem,mielőtt átölelve boldog születésnapot kívánt.Megnőtt a haja,mióta utoljára láttam,még a kék tincsei is eltűntek,amiket tavaly nyáron csináltatott itt magának,az édesanyja engedélye nélkül.
Emlékszem,még én sem szólhattam anyunak,hogy mire készül,mert megígértette velem,mindenkit meg akart lepni vele,ami azonban szívrohammá alakult,ahogy a nénikém otthon rájött,mit csinált a kislánya.Sokáig haragudott mindkettőnkre,rám azért,mert nem szóltam Violet mire készül,mégsem bánta egyikőnk sem;rohadt jól állt neki ez a frizura.
-Nálunk lesztek egy darabig?-kérdeztem tőle egy pozitív választ várva és majdnem sikongatva ugrálni kezdtem,mikor bólintott.-Úristen,annyira örülök neki.
Egy újabb ölelés után a lány elszakadt mellőlem,helyette felváltotta őt az édesanyja,Eliza.Heves mozdulattal a karjaiba zárt,mintha évek óta nem látott volna,úgy dícsért,milyen szép vagyok.Viszonoztam a bókját,hisz a nő teljesen úgy nézett ki,mintha inkább fiatalodna,öregedés helyett,barna szemei körül egy ránc nem volt és olyan jól tartotta magát,mint egy kortársa sem.
-Boldog szülinapot,drágám.-simított végig a hajamon.-A huszonegyediken berúgunk.-kacsintott rám,mire én felkacagtam.
Minden évben megígérte ezt nekem,amióta csak a tizenötöt betöltöttem.Azóta visszaszámol,hány év van még hátra.
-Eliza,ugye rosszul hallottam?-csatlakozott hozzánk édesanyám is az orrnyergét masszírozva.
Eliza csak helyeselve bólogatott,amit én vigyorogva figyeltem.Anya nem reagált semmit a cinkostárs szintű összenézésünkre,gyanítottam,hogy valószínűleg újra migrénje lehet,hisz az arca jóval sápadtabb volt a szokásosnál.Most vettem csak észre,eddig azt hittem a letörtsége apának köszönhető,azonban a kelleténél jobban el volt merengve.
-Anya,minden rendben?-simítottam meg a karját óvatosan és igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust.
-Persze drágám,semmi gond.-mosolygott rám erőltetetten,majd egy igazi anyai ölelésbe zárt.-Boldog születésnapot kincsem.
-Köszönöm.-válaszoltam neki halkan és az összes szeretetem beleölve,azt is,amiből apa sosem kér,magamhoz szorítottam őt.
Amira csak gyorsan elmotyogott egy jókívánságot,majd megölelve ott is hagyott minket.Eliza újra csatlakozott a lányához,aki épp Sierrával beszélgetett az asztalnál,ahol megannyi finomság sorakozott,így csak én és anya maradtunk.
Kellemetlen volt a csend,anya szégyellte apa viselkedését,én pedig azt,hogy anya érez szégyent apám helyett.Arra nem volt képes,hogy a születésnapom miatt félretegye a munkáját egy kis időre,azonban nem akartam anya bűntudatát fokozni,ezért elengedtem a témát.
Barna szemei vérben úsztak a fáradtságtól,többször említette a héten,mennyi gond akadt a szerkesztőségnél,mégis eljött.Szomorúan néztem a fáradt nőt,aki mindenre vágyott,csak pár sikoltozó tinédzserre nem,ezért bíztatóan átölelve megkértem,hogy menjen haza.
-Jól vagyok Luna,ez csak a fáradtság,komolyan.-dacolt újabb hamis mosolyt magára öltve,mire szigorúan rá néztem.-Komolyan.
-Anya,mikor aludtál utoljára hat óránál többet?
-Kedden.-mondta büszkén,mire hitetlenkedve néztem rá.-Na jó,talán vasárnap.
-Anya,megkérem Landont,hogy vigyen téged haza.-jelentettem ki jelezve,hogy nem fogadok el nemleges választ,azonban anyám sosem tartozott azok közé a nők közé,akik feladják.
-De Amira...
-Amira jól van.-vágtam közbe.-Ha fáradt lesz,haza megy Elizáékkal.
-Na jó,de...-hezitált továbbra is.
-Anya!
Fújtatva nézett rám szúrós szemekkel,én pedig kezdtem megnyugodni,hogy végre feladta.Biztosítottam róla,hogy majd a családdal mindenképpen bepótoljuk az ünneplést,így kifújva a levegőt,leengedte az álarcot és fáradtan ugyan,de legalább végre őszintén rám mosolygott.
Landon szónélkül elindult a kocsi felé,mikor elmeséltem,mi a helyzet,anyu pedig utoljára boldog szülinapot kívánt és követni kezdte a fiút.Némán figyeltem,ahogy a kék Audi kikanyarodik a földútról,majd megkönnyebbülve,hogy anya mostmár pihenni fog,odamentem köszönni mindenkinek.
-Szia.-léptem oda Marcohoz,aki már vigyorogva várt engem.
Fülig pirultam,ahogy kávé színű íriszeit végigfuttatta a szettemen,ezzel teljesen zavarba hozva.Nem tudtam semmiféle reakciót leolvasni az arcáról,ugyanolyan mosolyt villantott felém,mint mindig.Azonban nem sokáig gondolkodtam ezen,mert magához húzva megemelt,a derekamat szorosan átölelve, és háromszor megpörgetett a levegőben.Hangosan kuncogtam a fülébe,azt hittem megsüketül,mire letett végre,én pedig kellemes szédelgést éreztem,ahogy a talpam újra a földet érintette.
-Boldog szülinapot,princesa.-nyomott egy gyengéd csókot a homlokomra,mire én szorosan hozzábújva megköszöntem.
Ahogy kibújtam az öleléséből,a karja még mindig a derekamon pihent,azonban teljesen természetes volt az érzés;mintha egymáshoz tartoznánk,úgy kapaszkodtam a fiúba és ami a legfurcsább,senki mégcsak meg sem jegyezte.Marco először akkor engedett el,mikor Landon visszatértével a másik két fiú is odajött hozzánk minden jót kívánni a születésnapom alkalmából.Landon egy hosszú ölelés után megnyugtatott,hogy anya épségben hazaért,így mostmár teljesen nyugodtan tudtam a többiek társaságát élvezni.
A fiú hiánya rögtön megcsapott,azonban többé már nem volt esélyem közelebb kerülni hozzá úgy este kilencig.Ahogy besötétedett,a szülők egyesével köszöntek el,azzal az érvvel,hogy élvezzük ki a bulit,ők már öregek ehhez.Adrianaval is mindössze pár szót tudtam váltani,hogy meg tudjam köszönni neki a sok finomságot,amit a bulira készített nekünk,mire ő szorosan átölelve csak boldog szülinapot kívánt.
-Ez csak természetes,mi querida.-simított végig a hajamon,kislány korom óta mindig ilyen szeretettel bánt velem.
Olyan voltam neki,mint a lánya,akit sosem kaphatott meg,miután Marco édesapja,Alejandro meghalt,akkor szentül megfogadta,hogy sosem fog többé egy férfit sem szeretni.Így ki volt zárva,hogy több gyermeke lehessen,azonban nekem mindig azt mondta,elég neki az,hogy mi itt vagyunk,mi vagyunk számára a család.Van egy csodálatos fia és egy fogadott lánya,én pedig mindig második anyámként szerettem őt.
Miután ő is elment,már csak mi maradtunk,fiatalok,a négy fiú,Sierra,Violet és Micah jelenlegi barátnője,aki még be sem mutatkozott.Azóta is csak a fiú nyakán lógott,míg mi leülve a tábortűzhöz,elkezdtünk beszélgetni és iszogatni,miközben majszoltuk a csokikrémes tortát,amit Marco rendelt nekem.Isteni finom volt a krém benne,de a sok ízetlen vodka után még jobban esett,így elégedett mosollyal dőltem Marco vállának,ahogy lenyeltem az utolsó falatot is és egy takarót magam köré fontam.
-Na mi újság,muñeca?-ölelt magához babának szólítva,amitől kellemes bizsergés futott végig a hátamon.
Az illata felkúszott az orromba,ami teljesen megbódítva kezdett elálmosítani.Az ölelésében nem fáztam;még a tűz sem simogatta ilyen melegséggel a bőröm,mint az ő érintése,így csak hümmögve a nyakába fúrtam az arcomat.
-Értem.-nevetett fel,majd szorosabban magához húzott.
Sierra szerintem már kétszer annyi vodkát bevedelt,mint én,ami őt még alapból is hamarabb kiüti,így úgy pattogott,mint egy gumilabda,miközben visítozott mindenkinek,hogy csináljunk valamit,mert unatkozik.
A fiúk ugyan sorra lehurrogták,mi azonban Violettel jó barátnőként az álmosságunk ellenére is kihúztuk magunkat,hogy felpörgessük kicsit a többieket.
-Felelsz vagy mersz?-dobta fel Micah barátnője az ötletet,mire mindenki a száját húzva oltogatni kezdte.
-Utoljára általánosban játszottam talán.-gondolkodott el Jack hangosan,mire mindannyian,kivéve persze a megszeppent lányt,hangosan nevetni kezdtünk.
Sierra sóhajtva felállt a tűz mellől,hogy a faasztalhoz sétáljon,majd megragadva két üveg vodkát,feldobta,hogy játszuk az "én még soha" ivós verzióját.
-Én vezetek,bubbly.-húzta ki magát Landon azonnal,mire a fiúk hurrogni kezdtek.
Én voltam az egyetlen,aki azonnal a fiú védelmére kelt,ugyanis valakinek haza kellett vinnie mindenkit.És ha már ő bevállalta a feladatot,inkább legyünk hálásak,hogy tartja magát az ígéretéhez,miszerint vigyáz mindegyikőnkre.
Landon így maradt a kólánál,míg nekünk egyesével kiöntött Sierra egy-egy adag vodkanarancsot a műanyag poharakba.Violet egy kisebb adagot kapott,hiszen nem akartuk,hogy bajba kerüljön és a döntését is tiszteletben tartottuk.
Az alap kérdések úgy tíz perc alatt lementek,a fiúknak rendszerint több pia ment le a torkukon,miután rengeteg baromságon voltak már túl életükben.Hozzájuk hasonlóan Sierra és Mia,Micah barátnője is elég gyakran emelte meg a poharat,míg mi Violettel minden ötödik alkalommal kortyoltunk az italokból.
Marco mellettem lassacskán kótyagossá vált,fél órával később már homály fedte sötét íriszeit,ennek ellenére meleg mosollyal nézett rám.Kezdtem lassacskán fázni,ahogy tíz óra körül még jobban lehűlt az idő,és azt hiszem mindössze a tábortűznek köszönhettük,hogy nem fagytunk meg teljesen.Szorosan a fiúhoz bújtam,a teste melege felfűtött,így kevésbé dideregtem,ahogy már a tűz is kevésnek bizonyult.
-Na jó,én jövök.-vigyorodott el Sierra,majd egy amolyan mindentudó mosollyal a szemembe nézett,mielőtt megemelte a poharát.-Én még sosem éreztem valamit egy barátom iránt a társaságunkból.
Kikerekedett szemekkel néztem végig,ahogy Landon után Sierra,majd Micah is megemeli a poharat.A testem megfeszült,ahogy hirtelen Sierra hangosan felkacagott,ezzel rám hozva a frászt teljesen,hiszen egyáltalán nem értem,mit talált ilyen viccesnek.Sierra azonban kék szemeivel valaki mást vizslatott,az én tekintetemet teljesen kerülve.
Ugyanabba az irányba fordítva a fejem,meglepetten néztem végig,ahogy folyamatosan tartva a lánnyal a szemkontaktust,Marco vigyorogva lehúzza a pohár egész tartalmát,mire ő sikítozva felugrott.Mindenki egyszerre fogta be a fülét,miközben a lány önfeledten kacagott.