Azt hiszem,jobban tettem volna,ha anyára hallgatok,mikor beütött az október és rám szólt,hogy vegyem fel a télikabátot.
Ahogy novemberhez érve már a lehullott,színesebbnél színesebb levelek is a földet borító tócsákat tarkították már csak és az eső minden második nap ellátogatott a városba,hogy bőrig ázva üdvözölhesd a telet,kezdett lehűlni az idő.Többször előfordult,hogy csurom vizesen értem haza,amit anya szúrós szemekkel fogadott és mindvégig azt kántálta,hogy ha beteg leszek,ő nem akarja hallgatni a sírásomat.
Ennek ellenére,ahogy az előző napi hasonló incidensem után szerdára olyan láz vert le,mint azelőtt még soha,édesanyám aggódó tekintettel ült le az ágy szélére,kisimítva a homlokomból a verejtéktől összeállt tincseimet.Emlékeztettem magam,hogy ha meggyógyulok,megköszönjem neki,hogy gondomat viselte.
Már a kabátja rajta volt,a vörös szövet,ami annyira jól áll neki,a haja pedig a kint szakadó eső ellenére is szögesre volt vasalva.Nem értem miért kényszerítette a szép loknijait,hogy egyenesen álljanak,ha ápolna őket,tökéletes beachy-stílusú frizurája lehetne.
-Nem akarlak dorgálni,de tényleg megmondtam drágám.-simított végig a hajamon.
Válaszul csak nyöszörögni kezdtem,a fejem hasogott a láztól,mégis reszkettem.Inkább anyu szavaira próbáltam koncentrálni,ahogy elhadarta gyorsan,mit,hol találok.A torkom nagyon kiszáradt,azonban semmi energiám nem volt felkelni,hogy igyak a teából,amit készített nekem,hisz még a mozgás gondolata is fájdalmas volt.
-A gyógyszereket megtalálod a konyhában,a sütő melletti fiókban,de maximum egy lázcsillapítót vegyél be.Igyál sok teát,csináltam neked egy kancsóval,csak újra kell melegíteni,a húgodért pedig majd elintézem,hogy elmenjen valaki.-hadarta szinte levegőt sem véve.-Ha baj van hívj fel és azonnal jövök.
-Anya.-állítottam le gyorsan,két köhögés között.-Nyugi,rendben leszek.Nem vagyok már öt éves.
Anya kételkedve nézett rám és tudtam,hogy figyelmen kívül hagyva,amit mondtam,most is azon gondolkozik,nem-e felejtett el valamit.Hála az égnek azonban apa pont akkor lépett be a szobába,mint egy igazi szuperhős,hogy kimentsen.Kár,hogy igazából rám se nézett,mindössze azért jött szólni,hogy indulna már.
-Jössz Adette?-köszörülte meg a torkát az ajtófélfának dőlve.
Anyám csak csendesen bólintott.Láttam,hogy kissé elment a kedve,ahogy egy nagy sóhajt hallatva felállt az ágyról.Lehajolva még adott egy gyors puszit a homlokomra,majd megígértette velem,hogy az ágyban maradok.Szófogadó lányként bólogattam,majd végignéztem,ahogy szónélkül elhaladt apám mellett és kiment.
Az utóbbi követve őt,még csak rám sem nézett,csak elmormogott egy kötelező sziát,bár az is lehet,hogy csak képzeltem,majd kiment.Azt gyanítottam,újabb veszekedést hagyhattunk ki tegnap este Amirával,mikor elmentünk a fiúkhoz,ugyanis tegnap reggeli közben még legalább egymáshoz szóltak.
Folyamatos veszekedés folyt a házban,azt hiszem nem is tudom mikor telt el úgy utoljára egy hét,hogy ne vitatkoztak volna.Gyerekként utáltam ezt,mára inkább csak beleuntam,habár mai napig túl gyenge vagyok kimenni és leállítani őket.Ezért inkább jó nagytestvérként behívom magamhoz Mirát,hogy ne egyedül kelljen ezt végighallgatnia,majd elindítok neki egy mesét,hogy ne halljon ezekből sokat;így próbálom megvédeni attól,amitől engem Marco mentett meg gyerekkorunkban.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben,mielőtt lehunytam a szememet,majd a láznak köszönhetően álomba szenderedtem.Abban reménykedtem,hogy legalább a lázam lemegy és jobban leszek,mikor felkelek.
Amira sikoltozó hangjára ébredtem,ezek szerint jó pár órával később.Ha ő már itthon van,az azt jelenti,három óra is elmúlt már.Nehezen feltápászkodva megpróbáltam felülni,azonban minden tagom sajgott.A teáért nyúlva,ami már régóta kihűlt,próbáltam enyhíteni a torkom szárazságát,kisebb-nagyobb sikerrel.Ahogy a gyomrom is korogni kezdett az egész napos koplalás után,inkább úgy döntöttem,hogy lemegyek enni valamit,aztán a teámat is fel tudom melegíteni.
Az óriási,méhecskés pizsamafelsőm volt rajtam,amit hónapokkal ezelőtt turiztam a városban,ez alatt pedig egy rövidnadrág.A hajam idegesítetf,ahogy a nyakamat csiklandozta,ezért gyorsan felkötve egy konytba,le is tudtam a "szépítkezést",hogy legalább emberien nézzek ki,majd lesétáltam a lépcsőn.
Amira a kanapén ülve nézte a Spongyabobot,mint általában mindig,mikor hazaér,ezért csak egy gyors sziát motyogtam neki,hogy ne zavarjam aztán a konyhába fordultam.Azonban az ajtóban megtorpanva furcsán néztem a konyhapult előtt sertepertélő fiút,aki teljesen elveszve ráncolt homlokkal nézte a receptes könyvem maga előtt.
-Hát te?-kérdeztem,kissé orr hangon a sok orrfújástól az éjszaka.
-Hola princesa.-köszönt vissza egy ezerwattos mosolyt villantva nekem,majd hozzám lépve odahajolt egy puszira.
-Ne,Marco,beteg leszel.-húzódtam el,azonban mit sem foglalkozva a ténnyel,hogy simán megfertőzhetem,egy nagy csókot nyomott a fejem búbjára.
-Nem nézel ki túl jól.
Én erre csak egy kínzott mosolyt villantva,némán megköszöntem a "bókot",majd közelebb lépve a pulthoz,megnéztem hol tart a zabkásakészítésben.
Két dolog van,amivel bármikor le lehet venni a lábamról.Az egyik az a csokis sütemény,a másik pedig az epres zabkása.Marco ezt pont tudta,éppen ezért egy doboz eper ott virított a mikró mellett,arra várva,hogy elkészüljön a zabkása.
-Te vagy a legjobb.-öleltem át futólag,majd nekiálltam elmagyarázni,mit hol talál,ugyanis az életem minden apró részletét ismeri,a konyhában mégsem találja meg a poharat sosem.
Míg ő elkészítette a zabkását,addig én a teámmal leheveredve Amira mellé,belebújtam egy takaróba és kortyolgattam a forró italt.Gyorsan kiszáradt a torkom,még ennyi beszédtől is,de a legfurcsább az volt,hogy újra álmosnak éreztem magam.Igazából csak a zabkásám tartott ébren,aminek az illatára egyből megkordult a gyomrom.
-Milyen volt az ovi?-fordultam a húgomhoz.
-Jó.
-Történt valami?
-Nem.-rázta meg a fejét hevesen.
Túl hevesen.
-Amira!
-Jó jó jó.-forgatta meg a szemeit,majd hozzám fordult.-Meghúztam az ovitársam haját mert elvette a babámat.
-Lux,ilyet nem csinálunk!-hívtam a második nevén,ahogy mindig szoktuk,mikor valami rosszat csinál.
Most is csúnyán nézett rám,azonban nem szólt semmit.
-Tudom én is na.-fonta össze maga előtt a karjait durcásan.-Csak az a kedvenc babám.
Felsóhajtottam.Állandóan abból volt a balhé a szülők és az óvónők között,hogy Mira és az az elkényeztetett kislány ölték egymást.Akárhányszor próbáltuk már neki elmagyarázni,hogy nem éri meg az ilyennel foglalkozni,a szavaink mindig süket fülekre találtak.
Hála az égnek Marco még azelőtt bejött,hogy belekezdhettem volna a kántálásba,mint általában ilyenkor.Amira épp ezért miután megkapta a zabkásáját,halkan megköszönve újra a tévének szentelte a figyelmét.
Marco felém nyújtva a tányért,aranyosan rám vigyorgott,mire én is elmosolyodtam.
-Köszönöm szépen.
Marco magához véve a saját zabkásáját,leült mellém a kanapére,majd a karját jobb oldalt a karfára fektette.Pár perc alatt befaltam a zabkását,még így melegen is,a sok kihagyott étkezés után az utóbbi huszonnégy órában.
A távirányítóért nyúlva átkapcsoltam a Netflixre,mire Amira csúnyán rámnézett,azonban ezután némán a combomra feküdt.Miközben játszottam a rövid,szőke tincseivel,aközben szétnéztem,hogy milyen filmet nézhetnénk.Marco a filmek háromnegyedére azt mondta,hogy szar,vagy nyálas,ezért azokat muszáj voltam eltekerni.Miután egyetlen egy új filmen nem tudtunk megállapodni,ezért elindítottam random egy mesét,hogy legalább Amirának jó legyen.A fiú ugyan először morgott miatta,végül ő is beadva a derekát hátradőlt,majd a bal karját felrakta a kanapé háttámlájára.
Nem telt bele öt percbe,Amira el is szundított a mesén,amin nem is csodálkoztam,a film unalmasságát tekintve.Arra azonban jó volt,hogy én és Marco is elvoltunk,csendben.Nem volt kínos,inkább az az idilli,mikor egyetlen erőltetett szónak sincs helye.
-Hogy ment a francia?-kérdeztem rá halkan a dolgozatára,amire annyit tanultunk.
Mikor elhúzta a száját,már tudtam,hogy a tanárnő nyilván jól megszívatta.Nem mondott azonban semmit,ezért bíztatóan megsimogattam a vállát,mire megkaptam a fiú leggyönyörűbb mosolyát.A fél karjával magához húzott egy ölelésre,azonban most nem engedett el rögtön.A vállának döntve a fejemet hagytam,hogy elvesszek az ölelésében és így néztük tovább a mesét.
A fáradtság pár percen belül rám tört,ahogy a melegnek és Marco ölelésének köszönhetően tökéletesen komfortossá vált a helyzet.Valahogy úgy a film felénél éreztem,hogy lecsukódik a szemem,majd kis időn belül mély álomba szenderültem.