Elmúlt karácsonyok

Karácsonyi visszaszámlálás 2.

Sziasztok. Meg is érkezünk a következő részhez, ahol benézünk egy másik házba is. 
Remélem tetszeni fog ez is. És nagyon szépen köszönöm mindenkinek a szavazatokat. ❤❤

6 nap karácsonyig

- Bébi, meg van minden ajándék? – kiáltott ki a konyhából Vicky, ahogy lépteket hallott maga mögül. Azt hitte, hogy BJ már végzett a leltározással, ezét is lepődött meg annyira, amikor meghallotta Wendy hangját.

- Tudom, elég sok becenévvel illettük és tiszteltük meg egymást, azt együtt töltött évek alatt, de ha lehet, ezt ne vegyük fel a megtartandók listájára – lépett be a legjobb barátnőjéhez a konyhába, hátha tud neki segíteni valamit.

- Mit keresel itt? – fordult a divattervező olyan gyorsan, ahogy csak tudott.

- Nyilvánvalóan nem az uramat, mert ő már eltűnt BJ mögött a hálóban.

- Akkor a héten már nem látjuk őket – sóhajtott Vicky.

- Új PS játékot kapott?

- Elvileg az a karácsonyi ajándéka, gyakorlatilag meg három napja nem csinál mást csak azzal játszik szabadidejében.

- Végül is érthető, hiszen karácsonykor nem lesz itthon, hogy megint hajnalokig a tv előtt üljön.

- És ez feljogosítja arra, hogy csak játsszon?

- Most van rá ideje. És te is mindig ezt csinálod, valahányszor új könyved lesz, amíg el nem olvasod, addig megszűnsz létezni mások számára.

- Jó, ebben van valami. Itt vacsoráztok? – érdeklődött Vicky, mert sejtette, hogy a fiúkat jó ideig nem lehet még kirobbantani a játék világából.

- Ha így haladnak, még itt is alszunk – kezdett el nevetni Wendy. – Egy cigi? – nézett a fiatalabbra, aki beállította a sütő időzítőjét, hogy ne égjen oda a vacsorájuk.

- Akár kettő is – ment a hűtőhöz, hogy elővegye a bort, mert sejtette, hogy komoly témákról fognak még ma este beszélgetni.

Amikor Wendy meglátta a palackot a fiatalabb kezében, biccentett és megemelte a hangját, hogy a fiúk is hallják a szobában.

- Szívem, hazafelé te vezetsz!

- Miért? – csatlakoztak a színészek a párjaikhoz a konyhában a göndör hajú hangját hallva.

- Mert nekem innom kell róla?

- Miről is? – ráncolta a szemöldökét Feiyu.

- Az ünnepi terveinkről. De ha inni akarsz, akkor vezethetek én – ajánlotta fel a lány, hiszen nem semmire nem akarta kényszeríteni az idősebbet.

- Vagy, akár itt is alhattok – vont vállat BJ, aki a beszélgetés alatt Vicky-hez sunnyogott és magához ölelte.

- Kösz BJ, de szerintem hazamegyünk. Igyál nyugodtan cica, igazán rád fér – nyomott egy puszit a lány szájára, mire a fiatalabb durcásan csücsörített, és némán fejezte ki tiltakozását a történtek ellen.

Feiyu mosolyogva csóválta meg a fejét – pedig ő is gyakran veti be ezt a módszert a párja ellen –, átkarolta Wendy derekát és megcsókolta úgy, ahogyan mindketten vágytak rá.

A göndör hajú elmosolyodott és behunyta a szemeit, a kettejük közé szorult kezeivel pedig a férfi pólójába markolt, hogy eszébe ne jusson idő előtt elhúzódni tőle.

- Akkor mehetünk is – rángatta ki a legfiatalabb a göndör hajút a színész karjai közül, mielőtt túlságosan belemelegedhettek volna a dolgokba, mert tudta, akkor soha nem beszélnek egymással, már pedig látszott Wendy-n, hogy nagyon nagy szüksége lenne rá.