Elmúlt karácsonyok

Karácsonyi visszaszámlálás 1.

7 nap karácsonyig

- Cica, mit csináltál már megint? – lépett be a dolgozóba Feiyu a homlokát dörzsölve. Mosolygott, így a lány tudta, hogy nem mérges, mégis nagyon elcsigázottnak látszott. Bár ennek sokkal több köze lehetett ahhoz, hogy reggeltől estig a kamerák előtt játszotta a szerepét.

- Semmit... - mondta Wendy, mire az idősebb felhúzta a szemöldökét. A göndör hajú elmosolyodott, megpróbálta felvidítani a párját. – Vagyis csináltam, csak azt nem tudom, hogy te most melyikre gondolsz – kacsintott a színészre, mire a szemeit forgatva ült le a lány mellé és ölelte magához.

- Anyám tajtékozva hívott az előbb, hogy kiabáltál vele, amikor elmondta a karácsonyi terveit.

- Fei, ez két napja volt, még csak most hívott fel? – csodálkozott azon, amit a párja mondott, de annyira nem lepte meg, hogy az anyósjelöltje megint kivárt, hogy eltúlozhassa a dolgokat.

- Szóval, mi is történt igazából?

- Küldött egy emailt nekem, igazából azt se tudom, honnan van meg neki a munkahelyi mail címem, de ezen még elég gyorsan túl is léptem. Nos, amit írt az sok mindennek nevezhető, de szívélyes invitálásnak nehezen. Konkrétan közölte, hogy 24-étől majdnem egy hétig nála leszünk, mert nem is tudom, milyen hatalmas ünnepséget rendez.

- És erre te? – Feiyu-t bármennyire is elszomorította, hogy az édesanyja és a szerelme nem jönnek ki jól - bár az igazat megvallva, csak az anyja fújt Wendy-re, a göndör hajú általában figyelembe se vette az asszony próbálkozásait –, nem tudott nem mosolyogni azon, vajon mit csinált már megint a fiatalabb, amitől az idősebb nő ennyire kiborult.

- Felhívtam – vont vállat a fiatalabb még mindig a színészhez bújva.

- És? - Érdeklődött tovább a színész, akit egyre inkább megnyugodott attól, hogy nem veszekednek, nem kiabálnak, hanem csak szépen, kellemesen beszélgetnek egy hosszú nap után. 

- Megmondtam neki, hogy ha azt szeretné, hogy velük legyünk karácsonykor, akkor ne egy héttel előtte közölje velem a terveit, mert akkor úgy jár, mint most, mert már van programunk, de ha szeretné, akkor 26-án vagy a két ünnep között átugrunk hozzájuk.

- Ennyitől még csak nem borult ki.

- Nem, erre felhozta a szilvesztert és az új évet, mire megjegyeztem, hogy azt a szüleimnél töltjük Amerikában, mire elkezdett üvöltözni. Őszintén, meg is fájdult tőle a fejem.

- Miket mondott? – kezdett el aggódni a színész, aki már túlságosan is jól ismerte az anyja szeszélyeit.

- Semmi olyat, ami ne lenne 100%-ig igaz.

- Például?

- Hogy teljesen megszédítettelek, már nem is jársz haza, ami szintén az én hibám és hogy ez az első karácsony, amit nem otthon töltesz a szoknyáján ülve és tudod, ez kinek a hibája?

- Nyilvánvalóan a tiéd.

- Úgy van – kiáltott fel boldogan Wendy.

- És az nem is zavar, hogy téged hibáztat?

- Nem igazán.

- Miért?

- Mert minél többször problémázik és veszik össze velem, csökken a befolyása feletted és kevesebb dolgot tud kizsarolni belőled. Arról nem is beszélve, hogy ha megsértődik, akkor addig nem kell a közelébe mennem, amíg le nem higgad és ez eléggé le tudja redukálni az egy évre eső látogatások számát.

- Miért is gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a válasz?

- Mert ismersz – vont vállat Wendy és egy csókot nyomott a férfi ajkára, majd a kezét megfogva a konyhába vezette, ahol már várta őket a vacsora. – De nyugodtan hazamehetsz karácsonyozni a szüleidhez, ha akarsz, viszont én nem szívesen mondanám le a közös programot Vickyékkel és Yanlinékkal, ha már mindenki hónapok óta erre készül.

- Természetesen nem mondjuk le. Viszont 26-án haza kéne mennünk, oké?

- Nem olyan biztos, hogy édesanyád szívesen látna engem – húzta el a száját Wendy.

- Mit csináltál? – sóhajtott Feiyu az asztalhoz ülve, miközben várta, hogy a göndör hajú szedjen neki a vacsorából.

- Semmit.

- Akkor?

- Csak megemlítettem neki, hogy ha már keresztbe szerveztünk egymásnak, akkor ha van kedvük átugorhatnának hozzánk ők Szenteste, mi pedig mennénk a második ünnepen, erre üvöltve vágta rám a telefont – mosolyodott el szégyenlősen a lány.

- Nem baj, majd megbékél. De azért felhívom, hogy átmenjünk-e – mondta óvatosan, mire Wendy csak mosolyogva bólintott és enni kezdett.

Feiyu pontosan ezért szerette annyira a göndör hajút, hiszen soha nem csinált problémát azokból a dolgokból, amikhez nem volt kedve. Még pedig a színész anyjával való találkozás pontosan egy olyan dolognak számított, ami kifejezetten ellenszenves volt számára.

- És meg van már minden ajándék, és minden, ami a vacsorához kell? – érdeklődött, az idősebb, mert az elmúlt pár napban mindig későn ért haza, hogy időben befejezzék a forgatást is, ami még az évre ki volt írva.

- Az ajándékok közül már csak Vickyé hiányzik, de az is csak azért, mert még nem volt időm elmenni érte az átvevő pontra. Ami a vacsorát illeti, arra gondoltam, hogy össze írom, mire gondoltam, mit lehetne főzni, te pedig segítesz dönteni, és akkor szombaton, miután kialudtad magad, elmegyünk vásárolni.

- Szuperül hangzik, de biztos vagy benne, hogy ilyen nagy felhajtást szeretnél karácsonyra?

- Igen. Otthon is mindig sokan voltunk egészen kis koromtól kezdve és az az igazság, hogy hiányzik. Persze azt is tudom, hogy nem olyan egyszerű megszervezni azt, hogy haza tudjunk repülni úgy, hogy majdnem harminc óra a repülőút és két nappal előtte még dolgozol, ezért is gondoltam arra, hogyha a többiek benne vannak, akkor ünnepelhetnénk együtt – nézett oldalra Wendy, mert erről még Vickynek se beszélt, de úgy érezte, hogy a párjának joga van tudni arról, hogy mit érez.

- Jaj, édesem... Gyere ide – Tárta ki a karjait a színész, és várta, hogy a lány az ölébe ülve hozzá bújjon. – Ezt eddig miért nem mondtad? Ha ezt tudom, akkor megpróbáltam volna elintézni, hogy haza tudj menni.

- Pontosan ezért. Ugyanannyi értelme lett volna, mint ennek, mert akkor meg te hiányoznál mellőlem és az jobban fájna, mint az, hogy csak videón látom a családomat karácsonykor. Jól van ez így.

- Biztos?

- A lényeg az, hogy veled legyek. A többi nem számít. Ha anyád időben szól, igazából még abban is benne lettem volna, hogy ott ünnepeljünk. De csak azért, mert neki eldurran az agya az utolsó pillanatban, nem fogok mindent lemondani, hogy ő jól érezze magát, miközben már gyűlést szerveztünk a Magányosok Klubjának.

- Magányosok Klubja, az meg micsoda? – ráncolta Feiyu a homlokát.

- Mi vagyunk azok Vickyvel, mert egyikünk se tud hazamenni a családunkhoz, és te meg BJ, mint jelenlegi partnerek, automatikus felvételt nyertetek azzal, hogy mellettünk vagytok és lesztek 24-én, Yanlin és Xian pedig szolidaritásból csatlakoztak, mert ők miattunk nem mennek haza, bár a fedő sztori, amit nekünk előadtak, az az, hogy nem akarnak hajnalban kelni és koradélután már indulni is haza – mosolygott a göndör hajú azon, hogy ilyen barátokat talált magának évekkel ezelőtt Kínában, és a párja is itt él.

- Szóval Magányosok Klubja, mi? – húzgálta meg a szemöldökét a férfi.

- Ha elég fittnek érzed magad még vacsora után, akkor lehet szó a Klub elnökének megvesztegetéséről – kacsintott rá Wendy. – Bár, ahogy téged ismerlek, abból szexuális zaklatás lesz – kezdett el nevetni, ahogy Feiyu egyre szorosabban fonta a karjait a dereka köré, de abban a pillanatban elhallgatott, ahogy megérezte az idősebb ajkait a sajátján, és innentől kezdve már az se nagyon érdekelte a lányt, hogy vajon tényleg megrendelt-e minden ajándékot.