Vakáció Jonas Módra

27. Fejezet (Nick)

- Hali, - nyitotta rá Bellára az ajtót Nick. A lány ijedten ugrott előre. Már hangosan fel akart háborodni, de meglátta a fiatal énekest és inkább elmosolyodott kiabálás helyett.

- Szia - köszöntek egyszerre Joe és Bella.

- Nem láttátok Aurórát? Nincs a cucca a szobában és nem találkoztam vele az interjú óta.

Miközben Nick beszélt szinte minden második szónál végig szántott zselézett barna haján. Tekintete egy pillanatra sem állapodott meg egyikőjükön sem. Folyamatosan mögéjük nézett abban reménykedve, hogy barátnője valahonnan előkerül.

- Én nem, de veled jöttem vissza is - fordult el Joe. A fiatalabb énekes Bellára nézett és könyörgőn összehúzta szemöldökét.

- Tudod, nem így akartam neked elmondani - kezdett bele Bella nagy levegőt véve.

- Mi történt? - lépett beljebb a férfi lecsúsztatva válláról táskáját, ami hangosan a földre esett. Vélhetően a legrosszabb forgatókönyvek keltek éltere Nick képzeletében, mivel lesápadt és egyre gyorsabban vette a levegőt.

- Aurórával leültünk ebédelni egy étterembe, ahol meghallott titeket a rádióból. Nem tudom miért, de egyszer csak felállt és megpróbált elmenni. Annyit mondott, hogy ő ezt nem csinálja tovább. Megakartam vele beszélni a dolgot hátha tudok segíteni, de ő makacsabb volt és ott hagyott.

- MI!? Hova ment? - lépett közelebb az énekes Bellához. A lány lebiggyesztette ajkát, szemét tágra nyitotta és egy apró könnycseppet erőltetett ki magából.

- De ez már órákkal korábban volt. Sajnálom, próbáltam megállítani, de... - itt megállt és szipogva lenézett a padlóra.

- Nem ez lehetetlen - rázta meg fejét Nick, miközben bekötött kezét homlokához emelte. Azonnali magyarázatot akart követelni Bellától, de a síró lány legfeljebb együttérzéssel tudott volna szolgálni. Bármiért is tette ezt Auróra az csak az ő hibája lehetett. Lenyúlt telefonjáért és azonnal barátnőjét kezdte hívni.

- Ki van kapcsolva? - nézett le a készülékre, amiben egy női hang beszélt a további lehetőségekről, ezt követte az éles sípolás, de Nick egy szót sem tudott szólni, csak megszakította a folyamatot és visszacsúsztatta pulóvere zsebébe telefonját. Felvette vállára táskáját és némán távozott.

- Most meg hova mész? - kiáltott utána bátyja, de válasz már nem érkezett. Nick végig trappolt a folyosón egészen a liftig. Megnyomta a hívógombot és várt. Felnézett az ajtó feletti számlálóra. Próbált magyarázatot találni Auróra tettére, de semmi nem jutott eszébe. Emlékei közt keresgélt hol szúrhatta el, vagy hol nem vett észre bármilyen apró jelet, ami erre utalhatott volna. Látta maga előtt az előző estét, ahogy kézenfogva sétálnak. A park fényei megcsillantak a nő haján. Mosolyától szeme ragyogott és minden szó, ami elhagyta ajkait mágnesként vonzotta Nicket. Emlékezett mindenre, ami előző este történt. Újra érezni vélte azt a békességet és melegséget, ami mellette töltötte el, de felhangzott a lift jelzője és visszarántotta az énekest kétségei és megválaszolatlan kérdései közé. Beszállt és megnyomva a földszint gombját neki dőlt a hideg falnak.

Miért? - ismételgette megállás nélkül, de választ nem talált rá. Mit rontottam el? - tette fel a következőt egy újabb emlék zuhatagba merülve. Felidézte mikor ott ácsorogtak az étterem előtt és Auróra meglepetten állapította meg, hogy Nick járt már Kínában. Mikor felhúzta szemöldökét apró ráncok jelentek meg homlokán, de közben szája sarkában kis öröm gödröcskéi jelezték elfojtott nevetését. Annyira szívesen visszament volna abba a pillanatba az énekes, de eszébe jutottak Bella szavai: Előtte arról beszéltünk, hogy mikor indulnak repülők vissza Los Angelesbe. Szóval szerintem a reptérre.