CSAK TE ♾

13. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞              
              

             ● HERO SZEMSZÖGE ●

*Na végre vége ennek a rohadt fotózásnak is! Kurvára elegem van már mindenből! Gyorsan felöltözöm, haza viszem Laurát és elmegyek Evanhoz vagy valahova de innen el! Szükségem van italra és drogra. Nem fog érdekelni most semmi, ha Laura nem akar engem akkor ez van! Párszor jó voltam aztán ennyi volt úgy látszik. Már biztos más kell neki. Hát akkor menjen csak! Jobb is lesz így! Én úgyis csak tönkre teszem őt is, mint mindenki mást. A szüleim is miattam váltak el!

...

Belépek az öltözőmbe. Laura a székemen ül ruha nélkül.

Istenem annyira szexi! Hogy lehet valaki ennyire szép? De nem! Nem fogok vele lefeküdni! Nem érdekel! Már késő...most persze megsajnált és azért csinálja ezt.

Oda megyek hozzá közben folyton egymás szemébe nézünk.*

- Nem foglak megdugni úgyhogy öltözz fel aztán hazaviszlek! -Tudom bunkó, amit mondok de muszáj
- Mivan? -Kérdezi csodálkozva
- Jól hallottad! Mondtam, hogy többé nem fekszem le veled! Visza viszlek aztán viszlát! Mintha nem is találkoztunk volna! Vedd úgy oké?!

*Utálom magam, amiért ilyeneket mondok neki de máshogy nem fogom tudni elengedni soha és el kell felejtenem, mert nem érezhetem ezt egy lány iránt sem és azt sem akarom, hogy ilyen emberbe szeressen bele, mint amilyen én vagyok! *

- Hero most komolyan azért vagy ilyen velem, mert nem feküdtem le veled mielőtt ide jöttünk? -Már könnyes a szeme de nem gyengülhetek el
- Nem, nem csak erről van szó! Jobb lesz mindkettőnknek. Amúgy sem járunk és nem is fogunk! Szóval szerintem ezt itt fejezzük be! Nekem már elég volt belőled. Kezdesz unalmas lenni jöhet a következő csaj nekem! Szóval ja.
*Persze ez mindd hazugság. Egyáltalán nem unom. Sőt! Hogy unnám? Most legszívesebben...hagyjuk is. Csak ő kell nekem és csak rá gondolok de ezt abba kell hagynom! Ezért próbálok a lehető legbunkóbb lenni.*
- Ja, hogy erről van szó! Értem. Tudod nálad undorítóbb emberrel még nem találkoztam! Remélem soha többé nem látlak! -Most már folynak a könnyei úgy öltözik fel és közben az én szívem majd meghasad, amiért így megbántottam de tudom csak így tarthatom távol magamtól.

*Nem akarom tönkre tenni ezt a csodálatos lányt ezért muszáj megtennem még mielőtt belém szeret.  Tudom milyen vagyok csak pár napja ismerem és már meg is mutattam neki. Egyszerűen nem tudok megváltozni. Hiba volt oda hívni Evan bulijára is. De most tényleg el kell felejtenem valahogy, mert így lesz neki a legjobb.*

- Lent megvárlak a kocsiban
- Csak azért megyek veled, mert nem tudom merre kell menni. Máskülönben be sem ülnék a kibaszott kocsidba!-Ordítja a könnyeivel küszködve de én nem szólok semmit csak kimegyek a kocsihoz és beülök.

*Az úton egy szót sem szólunk egymáshoz.*

- Hát akkor a soha viszont nem látásra Hero!  Kiszáll a kocsiból és becsapja az ajtót.

*A szívembe hasít egy hatalmas fájdalom. Utána kéne menjek és elmondani, hogy semmit nem gondolok úgy, ahogy mondtam csak magamtól akarom megvédeni, mert egy kibaszott szörnyeteg vagyok. De nem...nem mondok semmit. Megvárom, amíg bemegy a házba és elhajtok a gecibe.*

               ● LAURA SZEMSZÖGE ●

*Nem hiszem el, hogy így viselkedett velem azok után, ami ebben a pár napban történt. Hogy lehet ilyen egy ember? Én lefeküdtem vele úgy hogy kb. semmit sem tudtam róla. Nem is tudom mit gondoltam amúgy. Tényleg ezt gondolja, amiket mondott nekem? Nem lehet igaz! De ha igaz, ha nem akkor is valahogy el kell felejtenem, mert nem fog megváltozni az én kedvemért ez már biztos.

Felmegyek Katához a szobába.*

- Laura! Csak hogy itt vagy! Épp most akartalak hívni, mert van egy meglepetésünk! -Mondja a nagynéném. Észre sem vettem, hogy a nappaliban ül és majdnem elmentem mellette.
- Jaj észre sem vettelek! Neharagudj, amiért kb. itt sem voltam nálatok mióta ide jöttem. Nem is tudom, hogy csinálhattam ezt de több ilyen nem lesz! Esküszöm! Kérlek ne haragudj!-Mondom a nagynénémnek, mert tényleg így gondolom.

*Hogy csinálhattam ezt? Inkább Heroval voltam, akit pár napja ismerek, mint a családommal akikhez jöttem. Mit gondolhatnak rólam? Ebbe inkább bele sem akarok gondolni!*

- Nem haragszom Laura. Igaz, hogy nagyon furcsa ez, hogy sosem vagy itt pedig nem is ismered a várost és nem tudok arról sem, hogy lennének itt ismerőseid és azt sem tudom most miért könnyes a szemed és miért van kisírva...de majd később erről beszélünk! Na de meg sem kérdezed mi a meglepetés?
- De persze! De ezek után még meglepetés? -Kérdezem mosolyogva. Már amennyire tudok most mosolyogni....
- Csak menj fel Katához a szobába!
- Jó rendben! -Megölelem a nénikémet
- Szeretlek és ne haragudj!
- Én is téged és nem haragszom! De ezt később mindenképp meg fogjuk beszélni Laura! -Bólogatok majd elindulok a lépcsőn felfelé Kata szobájához és, amikor benyitok el sem hiszem, hogy ki ül Katával az ágyon.