35. fejezet

2.5K 38 8
                                    

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞

Már egy ideje itt ülünk a kocsiban és sajnos többször is megtörtént az, aminek nem kellett volna...
De annyira hiányzott! Még jobban néz ki, mint eddig...és ezek a tetkók, amik rá vannak rajzolva a forgatás miatt...nagyon tetszenek nekem!
A telefonom elkezd rezegni...még jó, hogy legalább ezt magammal hoztam. Felveszem...

- Kislányom! Holvagy? Már 11 óra apád mindjárt itthon van!
- Tudom anya...lehet, hogy egy kicsit késni fogok! De megígérem, hogy megyek!
- Nem ezt beszéltük meg!
- Nemsokára otthon vagyok!-Mindenképp haza kell mennem!
- Hero légyszíves vigyél már haza!!!
- Jó rendben! -Nem erre a válaszra számítottam, de örülök, hogy nem ellenkezik.

Két óra múlva végre megérkezünk a házunk elé. Kiszállok a kocsiból...egy fekete férfi pólóban, cipő nélkül ráadásul úgy nézek ki, mint, aki most kelt fel a sírból. Érthető igazából...tegnap este lefeküdtem Danival 2 órával ezelőtt pedig Heroval egymás után ötször. Hogy lehetek ilyen? Hányingerem van saját magamtól!

Látom, hogy Hero is kiszáll az autóból. Ugye nem be akar jönni a házba? Anyáék nagyon nem örülnének ennek...igaz apa nem tud róla és arról, hogy mit tett de tuti nem lenne jó vége, ha ő most bejönne velem.

- Te meg miért szálltál ki?
- Bemegyek veled!
- Biztos hogy nem! Anya tudja, hogy miket csináltál Hero! Ráadásul úgy tudja, hogy most épp Danival vagyok!
- Jaaa mert ő a jókisfiú ugye?
- Hát nem is te!
- Jó tudod mit? Legyél akkor vele! Engem felejts el!
- Épp ezt akartam, de te valahogy megint itt vagy! Soha többé nem lesz köztünk semmi! Értsd meg!!!
- De azért jó volt velem dugni az előbb ugye?
- Az nem jelentett semmit! Te előttem egy másik lánnyal szexeltél!
- Te meg egy másik fiúval!
- De én az után, hogy megtudtam azt, hogy megcsaltál!
- Tökmindegy!
- Hát kurvára nem! Én annyira szerettelek, hogy bármire képes lettem volna érted! Erre elmentél forgatni és rá pár napra azt látom, hogy megcsaltál!
- Annyira megbántam!!! Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém! Én most is ugyan úgy szeretlek!
- Ez már nem számít...semmi sem számít! Akármit fogsz csinálni ezt sosem fogom megbocsátani!
- De nem lehet így vége!
- Dehogynem! Menj el kérlek Hero és felejtsük el egymást! Mi úgysem tudnánk sosem együtt maradni...soha nem ment. Úgy néz ki minket nem egymásnak teremetettek!
- De pont, hogy igen...mert végül mindig visszatérünk egymáshoz! Tudom, hogy elkövettem a legnagyobb hibát, amit lehet...de nekem csak te kellesz!
- Pontosan! Elkövetted a leges legnagyobb hibát és ezt sehogy sem tudom megbocsátani!
- Eljöttem a forgatásról is...ott hagytam mindent érted!
- Nem kellett volna! Menj vissza Hero!
- De én veled akarok lenni!
- De ez lehetetlen! Soha többé nem lehetünk együtt! Nagyon szeretlek...te vagy a mindenem de el kell, hogy engedjelek, mert azok után, amit tettél sehogy sem tudnék veled lenni!
- Ez biztos?
- Igen...biztos!

Rám néz látom, hogy a szemei könnyesek. Nem szól semmit csak beül az autóba és elmegy.

Még pár percig állok egy helyben, majd bemegyek a házba. El sem hiszem, hogy ilyen erős tudtam maradni és elküldtem...de így lesz a legjobb!
Mikor belépek anya és apa az asztalnál ülnek és esznek, de amikor észre vesznek mindketten csak néznek, mint akik épp szellemet láttak.

- Apa!! -Oda futok hozzá ő feláll az asztaltól és átöleljük egymást...annyira hiányzott! Elkezdek sírni majd kicsit eltávolodom tőle, hogy láthassam.
- Szia kicsim! Te meg hol voltál? -Végig néz rajtam...elég fura arcot vág, de ez nem csoda hisz egy férfi póló van rajtam. Annyira kínos!
- Hát csak...az egyik barátommal, de most megyek és felöltözöm aztán jövök is! -Anya csak néz és nem tud megszólalni...lehet, hogy jobb is.
- Hát....oké! -Megfordulok és felmegyek a szobámba, majd elmegyek zuhanyozni! Végre! Annyira igénytelennek éreztem magam!

CSAK TE ♾Waar verhalen tot leven komen. Ontdek het nu