Átok vagy sem? (Fearless 2.évad)

Hela

-Biztos, hogy szükséged van rá? - folytatta Valkűr amikor felvettem a videóhívást - Róla beszélünk! Ugyan már Bonnie, ezt te se gondolod komolyan!
-Lokiról is így beszéltek mégis beleszerettem… - hoztam fel mire vett egy mély levegőt, mert rájött, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet.
-Loki az más! 
-Miért lenne más? - kérdeztem miközben felraktam a a fülbevalómat.
-Mert ő velem együtt nőtt fel és nem egy börtönben, mint a nővérünk! - csatlakozott Thor. 
-Hela sokkal idősebb, mint ti, ő is Odin mellett nőtt fel, de arról nem tehetek, hogy túlságosan kívánta a hatalmat, mert állandó hódításban nőtt fel! - jegyeztem meg, így elnémültek, mert rájöttek, hogy igazam van - Ott lesz velem Loki és nekem van itt egyedül mágiám, szóval ha bármi rossz dolog történik, akkor leállítom! Nem nagy dolog! Megpróbáljuk, lesz, ami lesz!
-Arról ne is beszéljünk, hogy mi van akkor, ha Loki és Hela szövetséget alkotnak? - hozta fel Thor mire az asztal a vertem a fejem. 
-Elképesztő, hogy mennyire hülye dolgok jutnak néha az eszedbe… - mondtam miközben hátradőltem a széken - Tudjátok mit? - fújtam ki a bennem marad levegőt miközben óvatosan megdörzsöltem a szemem, úgy, hogy a sminkem el ne mosódjon - Én inkább megyek! - álltam fel majd a kezembe vettem a mobilom. 
-Jól nézel ki! - dicsért meg Valkűr, így biccentettem.
-Eggyel jobb, mint az a ruha, amit Asgardban kellett hordanom amikor Loki átvertr a népet és Odinnak adta ki magát! -jelentettem ki mire Thor felvonta a szemöldökét.
-Azt hittem szeretted azokat a ruhákat! - lepődött meg.
-Hát ez az igazság! Ha tehetnél melegítőben lennék egész nap, egész évben! - vallottam be, így emiatt elkuncogtunk magunkat - Na megyek, mert idő van! Jó interjúkat! 
-Akkor sem bízo… - kezdett bele Valkűr mire kinyomtam, mielőtt folytatná az állandó ellenkezését. 
-Én sem bízom benne! - állt meg az ajtóban Loki már ő is felöltözve, így a szekrényre letettem a telefonomat majd felé fordultam. 
-Ha legközelebb a stylistodra kell, hogy bízzam magam, kiakadok! - mondtam kuncogva miközben felhúztam a nadrágkosztümöm zakó részét. 
-Jól áll a zöld! - jelentette ki miközben végig nézett rajtam.
-A zöld mindig is a te színed volt! Az én színem a kék! - vettem fel a fekete magassarkúmat majd a telefonomat eltettem a belső zsebembe és Loki-val szembe álltam. 
-Ahhoz képest három éven keresztül zöldet hordtál… 
-Valamiért a palotában a szolgák csak olyan ruhát hoztak nekem - fintorogtam - Nem tudod, hogy miért? - vágtam vissza, így elkacagta magát.
-Kiemeli a szemedet! 
-A sárgás szememet… 
-Mondom, hogy jó! - tudta le ennyivel - Gyönyörű vagy és ez az igazság! 
-Mehetünk? - kérdeztem elterelve arról a témát ahogy bókolt nekem. 
-Persze! Éppen azért jöttem, mert idő van! - jutott eszébe az ok az itt létének.
-De ehelyett meg rólam beszéltünk… - indultam el majd megálltam mellette, hogy átkaroljam a karját - Te is jól nézel ki! - dicsértem meg majd felemelte a karját így átbújtattam a kezem és elindultunk. 
-Csak, hogy tisztázzuk! 
-Lesznek fotósok, és újságírók! Azt fogják hinni, hogy a barátnőd vagyok! 
-Honnan tudod ezt? - lepődött meg.
-A mi dimenziónkban is vannak filmek és ugyanúgy vannak premierek és díjátadók. Attól, hogy még nem hiszed, hogy tudnám, követem az ilyen eseményeket. 
-Wow! - ámult él - Őszintén mindig is inkább a olvasó nőt néztem ki belőled, minthogy a tévét néző nőt!
-Nyugi! Felőlem hihetik azt, hogy a barátnőd vagyok, akit eddig még nem mertél felvállalni! - vontam vállat mire hirtelen rám pillantott, hogy megtudja, hogy komolyan gondoltam-e - Aztán eltűnök és mondhatod azt, hogy szakítottunk! Így működik ez, nem? 
-Valahogy így… - gondolkodott el a dolgon majd kiléptünk a hotelből - Akkor mi a terv? 
-Bemutatsz Hela-nak, mint a stylistod és onnantól majd én megcsinálom az egész akciót! 
-Veszélyes is lehet! 
-Megállítottam egy rablást Ausztráliában! Szerinted nem bírok el egy ötvenes éveiben járó nővel? 
-Thor és Valkűr nem nagyon tartják ezt jó ötletnek, ahogy én sem! Majdnem megölt múltkor! - emlékeztetett, így megforgattam hitetlenkedve a szemem.
-Titeket ölt meg majdnem! Engem éppen, hogy megkedvelt! 
-Éppen, hogy megkedvelt? Majdnem megölt! 
-Mert felbukkantatok! 
-Oh, szóval már az is a mi hibánk, hogy meg akartuk menteni Asgardot? 
-Nem az a baj! Félreérted! 
-Szerintem te érted félre… 
-Meggyőztem azzal Hela-t, hogy a legelején beálltam mellé és nem játszottam a hőst… Azt hitte, hogy ilyen könnyen hátat fordítok neked. Alábecsült engem, ezért elhitte a színjátékomat. Amatőr hiba! 
-Eléggé jó hazudozó lett belőled az évek alatt! - jegyezte meg, így mosolyra húztam a számat.
-Ha olyan társat kapsz, mint Natasha Romanoff, akkor muszáj ezt tenned… A legkisebb hibádat is észreveszi! Nem volt szabad megtörnöm! Előttük nem! - hajtottam le a fejem majd bekanyarodtunk az utcán, ahol egy hatalmas tömeg jelent meg előttünk. 
-Csak mosolyogj és pózolj! A többivel nem lesz gond! - mondta, hogy megnyugtasson, de én csak elkuncogtam magam.
-Nem vagyok amatőr másokkal ellentétben! - mormogtam majd beálltam Loki-t átkarolva és széles mosolyra húztam a számat. Mivel már megérkezett a következő híresség, így be is mentünk az épületbe egész végig magunkon tartva a kedves mosolyt. 
-Ott van! - biccentett a jobb szélső asztalhoz. 
-Te szólsz, vagy menjünk el nagyon látványosan előtte és tettessük, hogy nem láttuk őt? -soroltam fel a két opciót miközben megtorpantunk, hogy a helyünk után néztük.
-Brit vagyok… 
-Szóval előre köszönsz neki… - forgattam meg a szememet majd elindultunk arra. 
-Cate? - szólt neki mire egyből felénk kapta a fejét. 
-Tom? Úristen de rég láttalak! - vett minket észre majd felállt és megölelte Loki-t egyből.
-Ő itt az egyik legjobb barátnőm és stylistom egyben - mutatott rám mire Hela felém fordult. 
-Üdv! - biccentettem - Bonnie Rogers! - ráztam vele kezet. 
-Cate Blanchett! - vigyorgott nagyban - Szóval stylist… 
-Igen, és főállásban anyuka… 
-Wow! Gratulálok! 
-Ahogy én is neked! 
-Ezt a szettet is te választottad? - mutatott a kettőnkön lévő ruhákra.
-Igen! Megálmodtam a ruhákat egyik éjszaka - vontam vállat az előadás kedvéért.
-Ha nem bánod, akkor lehet, hogy majd felkereslek! Nekem is szükségem lenne egy új stylistra… 
-Mi történt a régivel? - kérdeztem kiváncsian, de igazából, csak aggódtam, hogy megölte volna.
-Elköltözött a vőlegényével Ausztriába. 
-Szép hely! Az Alpok meg minden… 
-Igen! - helyeselt mosolyogva majd egy kisebb pillanatra lefagyott. Nem nagyon volt észrevehető, de én szerencsére érzékeltem - Ha megbocsátotok, nekem most el kell mennem egy helyre.
-Csak nyugodtan! - álltam félre, hogy elférjen mellettem majd el is ment. 
-Nem jött be a terv! - suttogta Loki mellém állva. 
-Oh, dehogynem! Mindjárt jövök! - jelentettem ki majd elkezdtem követni Hela-t. 
Egész végig össze-vissza ment. Fel és alá, jobbra és balra… Mintha tudta volna, hogy követnék, vagyis én követném, mert őszintén egy gálán rajtam kívülki követné őt? Persze végül bement az indulási ponttól legtávolabb eső mosdóba majd nem jött ki onnan. Vártam, de semmi mozgás nem volt se ki, se be. Gondoltam, hogy lehet, hogy már alapból lebuktam, így mi történhetett volna alapján átgondoltam a tervet. Beléptem a mosdóba majd bezártam az ajtót. Hela felé fordultam, aki éppen megcsinálta a sminkjét. 
-Ah, Bonnie! Elszakadt egy ponton a ruhám, segítenél megjavítani? - fordult felém barátian, így felvontan a szemöldökömet.
-Elég a színészkedésből Hela! Nem véletlenül követtelek! - vágtam rá egyből, mert nagyon is jól tudtam, hogy tudatánál van és most csak játsza a színész énjét.
-Te követtél engem? - folytatta tovább. 
-Ugyan! Tudtad! Direkt össze-vissza mentél! - tettem csípőre a kezem.
-Nem értem, hogy mire célzol! - rázta meg a fejét, így megmasszíroztam az orrnyergemet.
-Ne már Hela… - kértem még a lehető legnyugodtabban.
-A nevem Cate!
-Meddig akarod ezt játszani? - léptem mellé - Engem nem tudsz átverni! Nagyon is alábecsülsz engem!
-Már másodszorra is… - mormogta kiakadva.
-Látod? Nem esett nehezedre! - vontam vállat győzedelmesen, így megtámaszkodott a csapnál.
-Mit akarsz tőlem? - vált komollyá.
-Mit szólsz egy egyezséghez? - hoztam fel mire egyből meglepődött az ajánlatomtól.
-Egyezséghez? Veled?
-Segítesz nekem én meg adok neked valamit, ami neked nincs és ebben a dimenzióban csak nekem van! - tisztáztam mire csodálkozva felém fordult.
-És mi lenne az? A hitről való beszédeid? Vagy a bizalom fogalma? - kérdezte mire felcsillant a szeme - Vagy akár az igaz szeretet titka? - poénkodott, így hitetlenkedve megráztam a fejem.
-Nagyon vicces vagy!
-Ebben a dimenzióba az emberek csak akkor kerülnek, ha meghaltak! Szóval itt mind halottak vagyunk remények nélkül. Emlékek nélkül… Szóval, inkább felteszem a kérdést, hogy minek kellek neked? Mit tudok neked adni?
-Reményt!
-Akkor rossz emberhez jöttél! - kuncogott.
-Segítettél Loki-nak megalkotni ezt a helyet… - mondtam mire kidülledt a szeme.
-Honnan tudsz erről? - vágott közbe idegesen.
-Nyilvánvaló! - vontam vállat - Mind a ketten új esélyt akartatok! Egyedül nem sikerült volna, de együtt igen. Mint egy szép nagy család, nem? Nővér és báty… Annyira cuki! - jegyeztem meg, de ő csak egy fintorral díjazta a megszólalásomat - Na de térjünk a lényegre! Haza kell juttatnod! - vallottam be a valódi okot, így egyből kitört belőle a nevetés.
-Innen nincs kiút kedvesem! Meghaltál! Ahogy itt mindenki!
-Teleportáltak! - ellenkeztem mire  még jobban ellenkezett velem.
-Nem! Meghaltál Bonnie! Akárhogy is, a lényeg, hogy idejöttél és innen nincs visszaút! Nincs mágia, nincs visszatérés az élők közé! Nincsenek már élők! Ez a világ megtelt! - vágta a fejemhez mire az utolsó két mondata teljesen az agyamba fúródott.
-Hogy érted, hogy nincsenek élők? - kérdeztem rá félve.
-Az a bizonyos átok, ami ellen annyira küzdöttél drága sógornőm, mindenkit megölt! Akármennyire is szól arról a rúna, hogy Tyr meg tudja állítani, nem tudta! Mert mindenki meghalt! Szóval a kövek hazudtak… - mesélte mire összetörve nekidőltem a falnak. Megtámaszkodtam a lábamon, de nem tagadtam Hela előtt, nagyon rosszul esett ez a tény.
-Vagy Tyr nem küzdött eléggé hősiesen… - javítottam ki, így egyből felfigyelt. Egyből észre lehett venni az arcán egy olyan gúnyos mosolyt, amit csak akkor virít meg az ember, ha más káráról van szó.
-Szóval a hatalmas Tyr, a háborúk istennője, feladta? És miért? Talán legyengült az az ember, akit én megismertem?
-Csak anyuka lett… - vettem mély levegőt, de a válaszom miatt, egyből lehervadt a mosoly a szájáról. Átérezte, hogy min mehettem keresztül és ebből jöttem rá, hogy az a Hela, akit én megismertem az itt van - Nem kockáztathattam! Azt hittem, hogy jól csináltam, de csak feláldoztam az egész univerzumot!
-Gyenge vagy! Nem érdemled a második esélyt! - mondta egy idő után miután összeszedte magát majd megragadta a cuccait és kiindult.
-Nem! - ellenkeztem - Igenis megérdemlem azt, hogy visszajussak a családomhoz és még te is ezt akarod, tudom!
-A családod meghalt…
-Ezt nem hiszem el, ameddig nem láttam a gyerekeimet! 
-Oh, milyen gyönyörű az anyaság nem? - jegyezte meg vissza fordulva.
-Te előbb megtapasztaltad! - jegyeztem meg felé biccentve.
-Mert meghaltam miattatok! 
-Szóval most már engem is melléjük teszel? - értelmeztem a helyzetet.
-A seregem ellen harcoltál! 
-De nem ellened kedves rokon! 
-Mert idő előtt felmentél a hajóra! - adott igazat.
-Vajon miért? - húztam fel a szemöldököm - Ugyan Hela! Te is tudod, hogy jó csapat voltunk! Azt is sejted, hogy miért mentem fel a hajóra! 
-Halljam! A szövetségünk miatt nem harcoltál ellenem? Amiatt mentél fel a hajóra, hogy ne árulj el és nem azért, mert Thor azt mondta? - tette keresztbe a kezét maga előtt, miközben a válaszomat várta.
-Pontosan! - helyeseltem - És a szövetség veled volt megkötve és nem a katonákkal! Szomjaztam a harcot, most már mind a ketten tudjuk, mi miatt! Nem bírtam visszafogni magam és őszintén nem is akartam! - vallottam be vállat vonva - Szóval, most a régi közös kalandunk és a rokoni szálak miatt, álljunk újra össze! - kértem mire vett egy mély levegőt.
-Mi hasznom lesz belőle? 
-Mágiamentes világ… - emeltem fel a kezem mire tűz keletkezett a tenyeremen. 
-Ezt hogyan? - lepődött meg teljesen, így ökölbe szorítottam a kezem, hogy elaludjon a tűz.
-Nem tudom! 
-Ez lehetetlen! Úgy alkottuk ezt a világot, hogy ne legyen mágia! 
-Nekem mégis van! Szóval, mondom a tényeket! Vagy azért lett mágia nélküli ez a hely, mert meg akartál szabadulni tőle, vagy azért, hogy senkinek se legyen! Ha az utóbbi, akkor van egy jó hírem! Megkapod az erőm egy részét amikor elmegyek. De persze ha valamilyen okból az előbbi tény az igaz, akkor meg megszabadulnál az egyedüli mágiától is. Ez csak jó lehet neked! - jelentettem ki mire egyből látszott a szemén, hogy nem közömbös az üggyel szemben.
-Mi a terved? - érdeklődött.
-Összeszedem a csapatot. 
-És utána? 
-Kiagyalunk valamit… Egyedül nem menne, kell nekem az egész csapat!
-Rendben, segítek! - egyezett bele mire kiegyenesedtem és megálltam vele szembe - Pedig azt hittem, hogy végre gonosz útra törsz kedves rokon! - vallotta be kuncogva, így nyeltem egy nagyot.
-Ki tudja? Lehet… - vontam vállat - A varázslatnak ára van! A családomért pedig bármit megtennék! És ha emiatt gonosszá kell majd válnom, akkor vállalom a kockázatot! - jelentettem ki mire mosolyra húzta a száját.
-Hiányoztál Bonnie! 
-Te is nekem Hela! - helyeseltem mire mellém lépett és megölelt.