Átok vagy sem? (Fearless 2.évad)

Bosszúállók

-Oké, akkor most már megvan Steve! – szólalt meg Sam, amikor felálltunk a földről – Ez szép és jó, de mihez kezdjünk most?
-Azt én is szeretném tudni! – jelent meg Strange egy portálon keresztül.
-Szóval van már erőd! – értelmeztem, ahogy több portálon keresztül megjelentek a többiek – Na jó, ez egy kész vicc, hogy tényleg az igaz szerelem csókja volt az átoktörő!
-Igazából a Midgardi kígyó legyőzése volt! – javított ki engem az idegsebész – Véletlen egybeesés volt, hogy akkor csókolt meg, amikor meghalt a kígyó! Meg ha tényleg az lett volna, akkor az első befúvásnál is megtört volna az átok, de nem történt – magyarázta el, így Steve és én összehúzott szemekkel egymásra néztünk.
-Ja, így már minden érthető! – adtunk igazat egyszerre.
-Anya, apa! – hangzott el a hátunk mögül, így kidülledt szemekkel arra fordultam. Abban a pillanatban April és Tony nekifutott a lábamnak, így lefagytam.
-Tudtam, hogy nem haltál meg! – suttogta April, így letérdeltem mellé és jó szorosan magamhoz vontam.
-Én azt hittem, hogy bajod esett! – szipogta Tony, amikor a nyakamba borult.
-Mert elvesztetted a hitedet, amire kértelek, hogy ne tedd! – emlékeztem vissza majd megpusziltam a kisfiú fejét – De semmi baj, én is megijedtem, hogy nem láthatlak titeket többet – vallottam be, mire megláttam Thort és Starkot, ahogy egymás mellett álltak és a gyerekeket nézték – Köszönöm! – suttogtam nekik, így egyből biccentettek.
-Hallom hiányoztam neked! – lépett Steve mellé Stark. Egyből kuncogva én is felálltam majd megfogtam a gyerekek kezét.
-Ne szállj el emiatt! – kérte a férjem, mosolyogva – Natasha nevét is örökölte! – tette hozzá, így az említett felpillantott.
-De az első neve akkor az enyém! – ellenkezett, így kuncogva megölelte régi barátját.
-Nat néni! – ismerte fel April a barátnőmet, így odarohant hozzá.
-Szervusz tökmag! – kapta fel majd mellém jött – Szia szépfiú! – köszönt a hozzám bújó gyereknek.
-Tony, ő itt Natasha, utána kaptad a neved! – simogattam meg a fejét.
-Te vagy az első nő Bosszúálló? – csillant fel a fiamnak a szeme.
-Mi az hogy! – helyeselt Nat.
-De menő! – ámuldozott odament mellé – Elmeséled, hogy milyen volt, amikor bűnözőknek nyilvánítottak titeket? – kérdezte, így Romanoff egyből bólintott. Körbenéztem az összegyűlt csapaton, így megjelent egy hatalmas vigyor a számon. Mindenki beszélt a másikkal, így jó volt nézni, ahogy a hatalmas csapat, ami legyőzte Thanost, újra együtt van és senki nem halt meg, ami nem rossz dolog. Észrevettem Wandát, ahogy két gyerek ott ugrált mellette, így odasétáltam hozzá majd megálltam mellettük.
-Hát sikerült! – szólaltam meg mire mindannyian rám pillantottak.
-Neked köszönhetjük! – lökött meg a vállával Wanda – A te érdemed – jelentette ki, majd a fiaira nézett – Bonnie, bemutatom Tommyt és Billyt – biccentett a gyerekei felé.
-Nagyon örültem nektek! – intettem, mire ők is biccentettek.
-Úgy viselkedjetek, hogy ő lenne a keresztanyátok! – jegyezte meg Vízió, így lefagytam.
-Én? – pillantottam az android felé.
-Miért? Ki más lenne? – kérdezte Wanda, mintha természetes lenne – Az itteni létünk után, már biztos vagyok benne!
-Jó, akkor tisztázzuk, hogy a lányomat nem kinézni! – kezdtem, így mindannyian elnevettük magunkat – Viccelek! – legyintettem – Öröm titeket a családunkban tudni!
-Neked csak egy lányod van? – kérdezte Tommy félénken.
-Nekem van egy fiam is, de ő csak öt éves.
-És a gyerekeidnek van varázsereje?
-A lányom tud varázsolni, de a fiamnak még nem tanítottam meg semmit! – válaszoltam, így felcsillant Billy szeme – Már régebb óta az agyamba próbálsz beférkőzni, de nem megy, mi? – jöttem rá.
-Néha idő kell hozzá! – vont vállat, így lepacsiztam vele – De nem vagy olyan, mint Agnes, szóval nem is próbálkozom annyira.
-Lehetek olyan, mint Agnes! – legyintettem majd átváltoztam az adott emberre majd vissza a saját alakomba.
-Azta! – ámult a két gyerek.
-Mi vagy te? – mormogta Billy.
-A háború istennője, aki a csínytevés istenének volt a mennyasszonya, ezáltal sok minden eltanult tőle – válaszoltam, így csak még izgatottabb lettek. Akkor meghallottam Strange hangját, így felé pillantottam – Egy pillanat és mindjárt jövök! – jegyezte meg majd odamentem a mágushoz – Idehoznád nekem Pietro Maximoffot? – kérdeztem halkan.
-Mert nincs itt? – döbbent le.
-Nem ismerhetted, még Sokoviában halt meg! – mormogtam.
-Itt ki? – fordult felém.
-Aaron Taylor-Johnsonn! – mondtam, így félig mosolyra húzta a száját – Tudom, hogy ő is brit, csak csináld! – kértem megforgatva a szemét, így nyílt egy portál és átlépett rajta az adott ember – Köszönöm! – simogattam meg a vállát, majd visszavarázsoltam az emlékeket Pietro fejébe.
-Bonnie? – ismert fel.
-Üdv újra az élők között Pietro! – bólintottam, így a nyakamba borult.
-Pietro? – vett észre minket Wanda – Pietro! –kapott a szájához, így a testvére elengedett engem és odasprintelt a saját sebességével.
-Mondtam már, hogy milyen jó egyesíteni egy családot? – léptem az én rokonaimhoz, így felfigyeltek rám.
-Jaj, ne örülj magadnak, mert így is hatalmas az egód a hatalmas szörny óta! – szólt be Natasha.
-Ja és én vagyok Wanda gyerekeinek a keresztanya! – menőztem tovább.
-Megkaptad Wanda gyerekeit? – akadt ki – Azt hittem, hogy minden gyereknek én leszek a keresztanyja!
-Ne legyél féltékeny, amikor egyszer végre jobban szeretnek engem, mint téged! – vágtam vissza, így bemutatott nekem – Látod, ezt csináltad az én gyerekeim előtt és ezután elvárod, hogy minden Bosszúálló gyerek keresztanyja legyél!
-Én nem láttam semmit! – rázta meg a fejét April.
-Nem állunk Nat néni mellé! – szóltam rá, így elkuncogta magát.
-Elnézést a késésért, de mindenki megkérdezi, hogy tényleg jó lettem-e! – ért hozzánk Hela, de a megjelenésétől, April egyből ellépett Nat mellől majd előhívta a mágiáját.
-A halál istennője vagy, nem lehetsz jó! – ellenkezett a lányom, így letérdeltem elé és lefogtam a kezeit.
-Hidd el, hogy sokkal jobb ember, mint egyesek! – álltam ki Hela mellett majd elszívtam April mágiáját – Emlékszel mit mondtam, előszőr okot keresünk és csak utána támadunk! – hoztam fel – Hela segített nekem szinte a legtöbbet itt! – meséltem el neki.
-Anyukám megölt volna téged, ha gonosz vagy! – jelentette ki a volt sógornőmnek.
-Valószínűleg! – adott neki igazat – De attól még nagyon örülök a találkozásnak kedves rokon! – nyújtotta felé a kezét Hela, így April kezet rázott vele – Ifjú lovag! – csinálta meg ugyanazt Tonyval is – Asgard serege örömmel fogadna titeket!
-Asgard elpusztult miattad! – emlékeztette őt April.
-Gyakorlatilag Thanos miatt, mert miattam csak a hely semmisült meg.
-Asgard nem egy hely, hanem a nép! – idézte fel Thor, így Hela és én helyeseltünk az istenséggel.
-Ja, amúgy megtaláltam a módját, hogy hogyan törjük meg az átkot és jussunk haza! – jutott az eszébe Helának.
-És ezt még csak most mondod? – szidtam le csípőre tett kézzel.
-Hallgatunk Hela! – állt mellém Steve is.
-Az lenne a jó, ha mindenki figyelne! – sóhajtott – Nem egy emberes meló és szükség lesz minél több Bosszúállóra.
-Miről maradtam le? – érkezett mellém Parker, így mosolyogva átkaroltam.
-Megvan a módja a hazajutásunknak? – ismételte meg a nővérét Thor.
-Figyelünk! – csatlakoztak az galaxis őrzői is.
-Na ez szuper jó lesz! – jegyezte meg Shuri, ahogy megálltak a közelünkben.
-Hallgatunk Hela! – biccentettem, amikor szinte már mindenki egy kört alkotva az istennőre nézett.
Mély levegőt véve neki is kezdett a tervének. Mélyen legbelül tudtam, hogy nem lenne egy egyszerű menet, de az ő mondandójából levéve hatalmas csapategység kell. Nem volt meglepő, hogy használni kellett a végtelen köveket. Egy máaik dimenzióról beszéltünk, konkrétan a térkőre volt a legnagyobb szükségünk. És ebben az volt az aggasztó, hogy még aktiválni is kellenne őket előtte. Amiről persze nem tudtunk egy fikarcnyit sem. Azzal képbe voltunk, hogy amikor működnek, akkor hogyan kell őket használni, azt is tudtuk, hogy mely embereknek kell használnia az adott köveket, de fogalmunk sem volt az elejéről. Sőt talán az is nagyobb bajunk volt, hogy megszerezzük a kesztyűt a stúdióból, ahol tárolták a forgatás miatt. Kérdések kérdéseket követtek és nem voltunk olyan tudás birtokában, hogy válaszolni tudjunk, így a tervünk és az abba vetett hitünk kezdett ingadozó alapokon állni. Viszont mire végeztünk és indultunk volna, akkor egyre több felhő keletkezett a város fölé. Ez persze nem volt semennyire különös, abban volt a furcsaság, hogy amint egybegyűltek, akkor zöldé változtak. Magamban szitkozódtam, mert tudtam, hogy csak Loki tehet erről. Vagyis a rokonai is képbe voltak, a többiek inkább meglepődve vették tudomásul, hogy ilyenre is képes. Egyre hangosabb mennydörgés is volt, emiatt a családom mellé mentem és ökölbe szorítottam a kezem, emiatt elkezdett fényleni a mágiámtól.
-Azt hittétek, hogy könnyen legyőzhettek? – hallottuk meg a hangját a felhőből – Tíz lépéssel előttetek járok, konkrétan én már rég tudom azt, amire ti csak rájöttök! Esélyetek sincs ellenem, nem úgy, mint múltkor! Két esélyetek van: megadni magatokat és beletörődni a helyzetbe, vagy ellenállni és elpusztulni végleg! – sorolta fel, így nyeltem egy nagyot – A döntés a tiétek! De zálogként elfogadok egy túszt is, esetleg azt, aki birtokolja Asgard királyi gyűrűjét... – hozta fel, így már szinte forrt a vérem. Dühömben a mágiámat a felhőre irányítottam és szétoszlattam mindent, így megmaradt a tiszta kék ég.
-Hogy menjen el melegebb éghajlatra! – hitetlenkedtem.
-A királynői gyűrű, az az, amivel megkérte a kezed? – fordult felém Thor.
-És ami April nyakában lóg! – tette hozzá Steve, így mindenki a kislányra pillantott.
-Anya? – ijedt meg miközben hozzám bújt.
-Semmi baj! – nyugtattam miközben megsimogattam a hátát – Levesszük és kész! – mondtam majd levettem az adott láncot, de a kezemből visszakerült a nyakába. Újra megcsináltam ezt, de a nyaklánc megint eltűnt a kezemből – Na jó! Akkor sem adunk téged oda Lokinak! – ellenkeztem mire elkezdett szipogni.
-Azt mondtad Loki jó ember! – hozta fel, így nyeltem egy nagyot.
-Sajnos engem is átvert és egész idő alatt csak bábként játszott velem! – vallottam be – De a lényeg, hogy bármit csinál, nem fog téged elvenni tőlem, oké? – hajoltam le hozzá – A Bosszúállókkal vagy! Ennél nagyobb biztonság nincs!
-Félek! – suttogta, így letérdeltem.
-Tudom, de ez normális! Loki most olyan énjét mutatja, akit még senki se látott és emiatt mindenki retteg tőle!
-Még te is? – ijedt meg még jobban.
-Én is – bólintottam – De tudod, hogy miből szerzem mindig az erőmet? – kérdeztem költően – A félelmeimből! – pusziltam meg – Nem fogja bántani a családomat! Nem engedem! – jelentettem ki, így Tony is odabújt hozzám majd Steve is átkarolt hármunkat.
-Bosszúállók! – szólalt meg Sam hangosan, hogy mindenki hallja – Nem nagyon szeretném elveszíteni az egyedüli unokahúgomat, szóval rúgjuk szét Loki seggét! – jegyezte meg, így mindenki helyeselt.