Átok vagy sem? (Fearless 2.évad)

Loki

Mintha a testem folyamatosan pezsgett volna… Mintha nem is ember lettem volna, hanem valami folyadék. Nagyon fura érzés volt és nem tudtam mit tenni ellene! Ez volt a legrosszabb! Vagy talán volt ennél szörnyűbb is, nem tudtam dönteni! A saját szeretteim előtt haltam meg, és ettől rettegtem egész életemben, hogy csak ez ne történjen meg… A lányom előtt, aki mindig is engem tartott az egyik legerősebb embernek az univerzumban. A fiam előtt, aki mindvégig hitt bennem, hogy igazi hős vagyok. Thor előtt, aki emiatt elvesztette az utolsó családtagját is, az emléket a bátyjához és a legjobb barátjához. És ott volt végül Steve is! Aki csakis miattam nem maradt a múltban és élte a tökéletes életét Peggy néni társaságában. Miattam maradt, mert azt hitte, hogy én meg tudom adni a második esélyt számára. Erre feladtam magam, hogy ők megmeneküljenek… Ohh, most nagyon kellett volna apám segítsége, mint amikor titokban Asgardban figyeltük őt a Bifröst ajtajából. Bár egyre jobban kötött le a tudat, hogy az elmém teljesen ép, így nem biztos, hogy meghaltam. Korom sötét, csak a gondolataimat hallottam, így nem tudtam, hogy csak lebeg az elmén vagy lelkem, vagy esetleg, még nem haltam meg és a testem is egybe van még. Mire erre eljutottam, hirtelen világos lett körülöttem és lezuhantam egy sikátorba. 
-Ha ezt tudtam volna előbb! - mormogtam majd nagy nehezen felálltam. Megropogtattam a hátamat majd kinyújtóztam. Kisántikáltam az utcára mire kidülledt a szemem a látványtól - Mi a fa… - akadtam meg, mert egyből megszólalt a fejemben Steve hangja - Nem mondom ki! Steve megölne! - kaptam a számhoz - Oké! New Yorkban vagyok! - konstatáltak a helyzetet - Szép és jó! Hol vannak a többiek? - néztem körbe mire megláttam a hirdetést az egyik panelen - Ti most szivattok engem, ugye? - akadtam ki a reklámon csípőre tett kézzel.
-Elnézést hölgyem! - jött mellém egy férfi - Jól van? - érdeklődött mire felvontam a szemöldökömet a kérdéstől.
-Igen, miért? - néztem rá.
-Mert úgy néz ki, mintha Comic-Conra menne, és magában beszél!
-Úgy öltözök, mintha hova is mennék? - lepődtem meg.
-Tudja! Comic-Con… - ismételte meg erélyesebben, mintha így már mindent tudnék a dologról.
-Mi az? - kérdeztem felfedve a tudatlanságomat.
-Egy találkozó, ahol beöltözhetünk mi is hősnek és találkozhatunk a hősöket alakító színésszel!
-Hőst alakító színésszel?
-Mint Idris Elba vagy Elizabeth Olsen…
-Lassítson egy kicsit, kérem! - emeltem fel a kezem - Miért alakítanák színészek a hősöket? Hiszen a hősök valódiak!
-Tudom, hogy nagyon életszerű a film meg minden, de ez csak egy kitalált univerzum!
-Nem, a kitalált szuperhős univerzum az a Batman, Superman, Wonder Woman…
-Az a DC! - helyeselt.
-A D micsoda?
-Van a DC és a Marvel! Az öltözékéből ítélve maga egy asgardi a Marvel univerzumból!
-Én tényleg egy asgardi vagyok! Igazi asgardi! A nevem Tyr! - mutattam be magam.
-Hogy mi?
-Tyr! A háború istennője!
-Az nem Sif? - vakarta meg a halántékát.
-Először én is azt hittem, de ez hosszú sztori gyilkolással meg mindennel együtt! Visszatérve a színészekhez! Tom Hiddleston melyik univerzumban játszik? - biccentettem a hirdetés felé, így odapillantott, mintha nem tudná, hogy kiről beszélek... Oh, igenis nagyon tudta!
-A Marvel univerzumban! Ő igázta le…
-New Yorkot! - fejeztem be helyette, mert megnyugodtam az egyezés miatt - Tudom, ott voltam!
-Maga is egy színész? Éppen forgatásról jön a jelmezben? - örült meg a hírnek mire a gondolkodásomból visszazökkentett.
-Igen, persze! - legyintettem - Ha Loki a Marvelhez tartozik, akkor Amerika Kapitány is és…
-Vasember! Annyira meghatott a halála! - emlékezett vissza mire lehajtottam a fejem.
-Engem is! Vigasztaltam Brucet-! - jelent meg előttem a kép.
-De nem láttam a filmben! - ellenkezett.
-Hogy mit mondott? - eszméltem fel.
-Hogy maga nem volt benne a Bosszúállók négyben! És ha jól emlékszem egyikben sem! Ha csak nem statiszta volt!
-Mindegy is! Nekem mennem kell megkeresni Lokit! - indultam el az adott cél irányába - Köszönöm a segítséget! - mosolyogtam rá.
-Úgy érti megy megkeresni Hiddleston-t! - javított ki mire megtorpantam.
-Igen, persze… - helyeseltem majd visszamentem a sikátorba, ahonnan kimentem a Times Square-re - Akkor menjünk a Broadway-re! - emeltem fel a kezem, de meglepetésemre nem történt semmi - Ne már! Miért nem működik? - vizsgáltam meg a kezem, ami teljesen épp volt így újra próbáltam, de nem jött össze. Megpróbáltam csettintve tüzet létrehozni, de még az sem sikerült - Csuklóból teleportáltam több, mint  hétmilliárd embert egy városba, de most nem megy magamat egyik városrészből a másikba küldeni? Milyen világ ez? - hitetlenkedtem majd elindultam gyalog a színház felé.
Mivel éltem ebbe a városba, nem volt nehéz megtalálni a kedvenc helyemet! Viszont úgy bejutni, hogy nincs protekcióm, egy kicsit nehézzé tette az ügyemet. Odamentem a hátsó bejárathoz, de az ajtó zárva volt. Egyből elmondtam volna egy imát, ha Marta itteni énje nyitna ajtót és kiderülne, hogy ismer engem, de ez nem történhetett meg. Kopogtam is, de nem jött senki, hogy kinyissa az ajtót nekem. Neki dőltem az ajtónak csalódottan majd néztem az eget. Szerencsémre lépteket hallottam bentről és beszédet, ami azt jelentette, hogy végeztek a próbával. Itt volt a szerencsém! Az utcához mentem, hogy láthassam a kifelé jövő szereplőket és végül ki is szúrtam Loki-t. Igaz, borostája volt és egyáltalán nem fekete haja volt, de egyszerűen felismertem! Sokkal jobban nézett ki a mostani alakjában, nem tagadhattam! Le a kalappal! Persze a másik irányba ment és nem felém, így csalódottan lehajtottam a fejem. De ez is csak az én szerencsém lehetett! Biztos távolságból követtem egész végig, a színháztól egészen a hotelig. Nem kis tömeg bámult meg engem, szidtam az eget, hogy nem voltam képes varázslattal átöltözni. Bementem utána is az épületbe, ahol megszállt, majd véletlenül egy liftbe kerültünk. Persze jól megbámult, de nem szólt hozzám egy nyamvadt szót sem. Ez nehéz akció kezdődött, de a huszonöt év alatt semmi se volt könnyű mellette, így volt hozzá bátorságom! Megnyomtam a liftet leállító gombot majd Loki felé fordultam. 
-Elnézést, hogy megkérdezem, de mit csinál? - szólalt meg. 
-Nem ismersz fel, ugye? - váltottam témát mire összevonta a szemöldökét.
-Ismerjük egymást? - értetlenkedett - Sajnos nem emlékszem magára! - rázta meg a fejét - Viszont, ha találkoztunk volna akkor megjegyeztem volna szépségét! 
-Szóval ebben a dimenzióban brit vagy! Szuper! - mormogtan az akcentusát meghallva.
-Dimenzió? Miről beszél hölgyem? 
-Hogy magyarázta el a fickó? - emlékeztem vissza a téren a manusra - Megvan! Szóval te alakítod Loki-t! A csínytevés istenét, Asgard hercegét, Jötünheim törvényes királyát, Odin fiát, és még sorolhatnám…
-Ön egy rajongó talán? - jött rá.
-A jegyesed voltam! - vallottam be mire a számhoz kaptam a hirtelen kijelentés miatt, így ő is meglepődött. 
-Hogy mim? 
-Úgy értem Loki jegyese! - javítottam ki magam - Ez nagyon bonyolult! 
-Kezd megijeszteni! Jobb lesz, ha hívom az őrséget! - kapott a telefonjához. 
-Neee! - emeltem fel a kezem mire a készülék szikrázva felrobbant. 
-Mi a franc volt ez?-ugrott a falhoz megijedve - Ezt ön csinálta? 
-Mit szólnál, ha egy tea mellett megbeszélnénk ezt az egészet? - húztam félénken mosolyra a számat.
-Egy tea jól esne! - nyugodott meg , de látszott rajta, hogy még mindig tart tőlem. Megilletődve a helyzettől, megnyomtam az indító gombot - Honnan is jött hölgyem? - érdeklődött.
-Keményen egy órán keresztül magázt a másik világban! Szóval tegezz nyugodtan! - biccentettem majd kiléptem a felvonóból majd Loki felé fordultam. 
-Egyébként Tom vagyok! - nyújtotta a kezét. 
-Bonnie Rogers! - ráztam vele kezet, így egyből összehúzta a szemeit.
-Rogers? Mint Steve Rogers? 
-Ez nagyon hosszú, és felettébb érdekfeszítő történet! - hajtottam le a fejem. 
-Mégis az én jegyesem volt… Ez kezd érdekes lenni! 
-Az nem volt eddig érdekes, hogy egy ismeretlen nő követ téged egészen a színháztól kezdve, hogy beszéljen veled arról, hogy ő egy másik dimenzióból jött, ahol Loki jegyese volt, de jelenleg Rogers nevét viseli? - hoztam fel az elmúlt tíz percet mire elismerően bólintott. 
-Illik a személyessége Lokihoz! - jelentette ki majd elindultunk a szobája felé. Hamar oda is értünk, majd kinyitotta az ajtót és beengedett engem előre. Biccentve megköszöntem majd levettem a köpenyemet és leültem a dohányzóasztalhoz - Hallgatom! Milyen teát kér? - mondta miközben leült velem szembe és a telefonhoz nyúlt. 
-Így jobb lenne! - varázsoltam az asztalra a tálcát mire meglepődött. De az volt a vicces, hogy nem csak ő, hanem én is, hogy sikerült.
-Egyre jobban izgat az a felettébb érdekfeszítő történet! - jegyezte meg kuncogva mire intett nekem, hogy nyugodtan csináljam meg először én a teámat.
-Ugye te alakítod Loki-t! -kezdtem mire bólintott - És ebben a dimenzióban, azt hiszik, hogy a színészek alakítják a hősöket és a film az csak egy kitalált fikció. Viszont, az én dimenziómban ez valós történet! Élnek szuperhősök, és szupergonoszok! A történetet ismered mivel eljátszottad! 
-És te melyik karakter vagy? 
-Én Tyr vagyok… De sokan Bonnie Stevens-ként ismernek ott! Vagyis inkább Bonnie Rogers-ként!
-Nem hallottam a te karakteredről! Az hogy lehet? - csodálkozott mire hátradőltem mert készen lettem a forró italommal.
-Nem tudom! Pedig a kezdetektől fogva ott voltam! 
-Mi a te történeted? 
-1879-ben születtem Asgardban Heimdall lányaként. Mivel nem volt semmilyen asgardi erő bennem ezért elraboltak és a Földre kerültem. Dum Dum Dugan lánya örökbefogadott engem… 
-Az Amerika Kapitány trilógia Dum Dum Dugan-je? 
-Trilógia készült Steve életéről? - dülledt ki a szemem.
-Nagyjából az ő életéről!
-Válasz a kérdésedre, igen! - tértem vissza - A Howling Kommandó tag Dum Dum Dugan-ről beszélek! Szóval, a lánya örökbefogadott és a férjével együtt felneveltek, mintha a sajátjuk lennék. Nem is mondták el, hogy ki vagyok! Csatlakoztam a katonasághoz és Jordániában szolgáltam. Viszont egy áruló katona megölte a szüleimet így kiléptem a seregből és csatlakoztam a S.H.I.E.L.D.-hez. New York után, a Bosszúállók bevettek a csapatba és a Kapitány mentoráltjává tettek engem. Viszont, én akkor már jó régóta egy párt alkottam Loki-val. Az volt a feladatom Loki által, hogy visszaszerezzem a jogart. Beépültem és beleszerettem Rogers-be. A barátaim lettek a Bosszúállók. De amikor jött Ultron, akkor hivatalosan is összejöttem Steve-vel. Viszont, a jogar megsemmisült. Így az volt a feladatom, hogy szedjem szét őket. De nem voltam rá képes. Aztán lebuktam Steve előtt, hogy egész végig Loki beépített embere voltam, így kirúgott a csapatból. Asgardba mentem hozzá. És a Ragnarökig boldogan éltünk, mint egy igazi pár. A huszadik évfordulónkra meg is kérte a kezem. De aztán jött Thor, meg Hela, meg minden történt. Legyőztük a sógornőmet, majd amikor jöttünk hazafelé… - meséltem mire megakadtam az emlék miatt. 
-Jött Thanos és megölte Loki-t - mondta el helyettem.
-Pontosan! - nyeltem nagyot - Engem a Fekete Rend elrabolt és a Földre vitt, hogy cserét ajánlhasson az idő kőért. Én kiszabadultam és újra a Bosszúállók mellett harcoltam három év után. Újra találkoztam Steve-vel, és barátok maradtunk. Végül örökbefogadtam egy kislányt és együtt neveltük fel a csettintés után. De öt évvel rá… 
-Biztos nehéz erről beszélnie! - jegyezte meg.
-Én Thor-ral mentem vissza Asgardba, és újra találkoztam Loki-val. És rájöttem, hogy az a személy, akibe én ténylegesen beleszerettem, azt csak a halála előtt találom meg. Így visszamentem  a jelenbe. A legjobb barátnőm meghalt… Viszont visszahoztunk mindenkit a csettintéssel. Aztán jött a harc. És ott meg meghalt Stark! A temetés után megbeszéltem Steve-vel, hogy ő visszamegy Peggy nénihez a múltba és én még folytatom Natasha munkáját miután April-t visszavittem a szüleihez. Viszont Steve visszatért és engem választott Peggy néni helyett. Visszavonultunk és örökbefogadtunk egy kisfiút is. Azt most egy hónappal később megjelent Adam Warlock. És egy átkot készített. És csak is úgy lehetett megállítani, ha Tyr feláldozza magát. Harcoltam, de hiába! És hogy a családom biztonságba legyen, feladtam a harcot. És idekerültem! Pont ez volt a lényeg! A legrosszabb rémálmom, hogy egyedül leszek a világ ellen! 
-Ez… 
-Hülyeségnek hangozhat számodra, akinek ez mind csak egy mese! De vannak kapcsolatok! Itt is van Csillagok háborúja, nem? - hoztam fel.
-Még szép! 
-Látod? - kérdeztem mikor felálltam - Van ennek alapja csak az a baj, hogy nem teljesen tudom használni az erőmet! Ha sikerülne, akkor talán hazautat találnék! - mentem az ablakhoz majd kinéztem - De te biztos azt hiszed, hogy megőrültem! 
-Kihagytad a történetből, hogy Sharon Carter-rel kiskori legjobb barátok voltatok és féltékeny voltál amikor Steve őt választotta és nem téged! És azt is elfelejtetted mondani, hogy Wilson-nal együtt szolgáltál. És a legjobb! A Tél katonája megsebesített és emiatt nem lehet gyereked! Majdnem volt egy közös gyerekünk, de nem érte meg, hogy megszülessen. És mai napig bánom, hogy nem mentettem meg! - jelentette ki mire könnyes szemmel felé fordultam. 
-Hát emlékszel? - szipogtam meghatódva.
-A telefon felrobbanásától kezdve tudtam, de ismersz és szeretek drámát csinálni... - áll fel majd a nyakába ugrottam. 
-Istenem! - fogtam meg az arcát már sírva - El sem hiszem, hogy itt vagy előttem! Loki… Hogyan? 
-Sikerült kijutnom a Valhallából! Viszont egy másik dimenzióba mehettem csak. 
-Annyira sajnálom! 
-Nem a te hibád! 
-Elhagytalak! 
-Te öt évet vártál! Már a legelején tovább kellett volna lépned! 
-Nem bírtam! Túlságosan szerettelek! 
-Soha se szerettél annyira mint a Kapitányt! - ellenkezett suttogva mire lehajtottam a fejem.
-Loki… 
-Semmi baj! Már tíz éve elfogadtam! 
-És mégis mellettem maradtál! De miért? - kérdeztem csodálkozva.
-Mert szerettelek! És olyan dolgokra lettem általad képes, ami még engem is meglep. 
-Annyira hiányoztál! - öleltem meg újra. 
-Valahogy vissza kell, hogy vigyünk! 
-De hogy? 
-Nem tudom még! De rá fogunk jönni! Valami ötlet? - kérdezte mire elengedtem.
-És ha összehoznánk a csapatot? - jutott eszembe mire hátrébb lépett.
-Bonnie az lehetetlen, ők nem emlékeznek! 
-Hát majd fognak! - vontam vállat.
-De hogyan? 
-Még nem tudom! De majd emlékezni fognak, hogy kik is ők valójában!
-Na jó! Ez már számomra is ijesztő volt, amilyen elszántsággal és bátorsággal mondtad! - mondta mire félig mosolyra húztam a számat.