Átok vagy sem? (Fearless 2.évad)

Asgard

Miután beszívott minket a szivárvány-kapu, akkor egyenesen Asgard felé indultunk. Yelena nagyon furcsán vette az első ilyen utazását, de megértettem, hiszen az első alkalommal mindenkinek fura. Én is oda-vissza vergődtem és a Bifröstbe majdnem kiokádtam az ebédemet, míg Loki jót mulatott a helyzetemen. Én fogtam a lányom kezét, hogy biztassam és valamennyire sikerült is. Bár ő majdnem elesett, amikor megérkeztünk a Bifröst csarnokába, de megtartottam őt, így nem lett semmi gond.
-Jól vagy? – kérdeztem aggódva mire bólintva kiegyenesedett.
-Ez Asgard? – nézett körbe ámulva.
-Ez csak a Bifröst, ami által utazni tudunk! – poroltam le a kabátját majd elindultam kifelé, így amikor megláttam egy ismerős személyt a pallosnál, akkor megtorpantam – Skurge?
-Őfelsége! – hajolt meg előttem, így összevontam a szemöldököm.
-Ugyan már, ezt akkor sem csináltad, amikor kellett volna, mi folyik itt? – léptem a lányom elé védelem szempontjából – Hol van Loki?
-Őfelsége a trónteremben várakozik! Esetleg hívjak Önöknek lovakat, amivel a palotához mehetnek? – tette fel kedvesen a kérdést, így csípőre tettem a kezem.
-Szóval elvarázsolt téged, szuper! – jöttem rá majd megfogtam Yelena kezét – Gyere!
-Ő ki? – suttogta a lány.
-Csak egy asgardi harcos, akivel a múltban együtt harcoltunk, aztán egymás ellen, majd megint együtt! – legyintettem – Loki őt helyezte ki, miután Heimdallt, a nagyapádat hazaárulással vádolta és száműzte!
-Mit tett nagyapa? – döbbent le a hallottaktól.
-Kezdett rájönni, hogy Loki uralkodik Odin helyett! – meséltem el mikor kiléptem a Bifröst kapuin, így a ruhám átváltozott egy királynői jelmezre – Mi a franc? – akadtam ki amikor megláttam az arany ékszert és ruhadíszt. Odakaptam a fejemhez, ahol megéreztem a királynői koronát, így megforgattam a szemem.
-Hát, nem szoktam így öltözni! – jegyezte meg Yelena, így én is végignéztem rajta. Ugyanaz volt szinte rajta, csak a hercegnői ékszerekkel.
-Annyira nem hiányzott, hogy így öltözzek! – hitetlenkedtem majd elindultam a hosszú hídon a város felé.
-Te így öltöztél, amikor Asgardban éltél? – jött utánam a lányom.
-Minden egyes nap! Ha nem panaszkodok, akkor még a segédek rakták volna rám a ruhát! – magyaráztam – Kész áldás volt, amikor a harci felszerelésben kellett lennem!
-Milyen fegyvereid voltak?
-Kard, jogar... – emlékeztem vissza mire megakadtam – Ennyi volt! Itt nincs helye gépfegyvernek! Még a Bosszúállóknál volt egy fegyverem... Stark készítette nekem a születésnapomra egy ruhával együtt. Egy fém bot volt, amit több részre lehetett szedni és multifunkciós volt. Lehetett sokkoló, vagy gépfegyver, akár nunchaku! – húztam mosolyra a számat.
-Te tudod használni a nunchakut? – tátotta el a száját.
-Persze, miért ne tudnám? – vontam vállat csodálkozva – Te nem tudod? – néztem rá, így megrázta a fejét – Első dolgunk ezután az lesz, hogy megtanítom ezt neked! – fogtam meg a kezét, így megköszönve biccentett – De ha szeretnéd, neked is adhatom a botot! – ajánlottam fel, így megállt.
-Anya, ezt nem fogadhatom el! – ellenkezett egyből.
-És miért nem?
-Hiszen az a tiéd, és imádod!
-De te meg a lányom vagy! – simogattam meg az arcát majd tovább mentem – Na jó, mindjárt letépem a palástot! – igazítottam meg az adott darabot, így Yelena felkacagott.
-Pedig nagyon jól áll ez a királyné szerep! – dicsért meg.
-Te is nagyon szép vagy! – mosolyogtam rá, mikor a főkapun beértünk.
-Szóval így néz ki Asgard! – fordult körbe, de szerencsétlen megbotlott a palástba – Ahh! – ijedt meg, így az erőmmel megtartottam – Köszi! – kuncogta el magát, így visszatoltam – Már megértem a bajodat!
-Majd hozzászoksz! – legyintettem majd  átkaroltam és tovább mentünk.
Befelé menet megmutattam neki minden épületet. Nagyon izgatott volt Yelena, mert teljesen új dolog volt ez számára. Felismertem magamat benne. Ugyanilyen voltam, amikor Loki legelőször elhozott ide. Minden egyes helyen beugrott egy emlék, ahogy Lokival megálltunk és néha bemutatott az embereknek vagy esetleg mesélt nekem egy történetet. Aztán a hosszas út után elértünk a szökőkúthoz, így megtorpantam ott. Egyből magam előtt láttam a képet, ahogy Lokinak elmeséltem, hogy terhes voltam. Akaratlanul mosolyra húztam a számat majd odamentem és letérdeltem a kút mellé.
-Minden rendben? – állt meg mellettem Yelena.
-Itt mondtam el neki, hogy várandós voltam veled – vallottam be majd az erőmmel elkezdtem játszani a vízzel – Leültünk a szegélyre és éppen szőlőt ettünk. Szabadnapos voltam, így kiélveztem minden pillanatot – meséltem majd a vizen kivetítettem a jelenetet – Viszont amikor elvettek tőlünk, akkor egyedül elhoztam ide egy rózsát. Az apád onnantól kezdve nem jött erre a helyre!
-És te? – térdelt le mellém.
-Csak amikor muszáj volt! – pillantottam rá, így megfogta a kezem – Készen állsz a palotára? – vontam fel a szemöldököm.
-Nyomassuk! – húzott fel majd tovább sétáltunk – Amúgy mi a tervünk?
-Meg kell találnunk a köveket, ez a legfontosabb! Azt eljuttatjuk Wakandába, és ha van rá lehetőségem, megölöm Lokit! – suttogtam mire kinyílt a palota ajtaja előttünk.
-Sok sikert hozzá! – jegyezte meg mire az őrök kisétáltak, hogy fogadjanak minket. Én csak vettem egy mély levegőt majd elindultam a lépcsőn felfelé. Yelena egész végig követett engem, így én készen álltam, hátha védekeznem kéne egy támadás ellen. Amikor felértünk az ajtóba akkor megláttam Lokit a trónon ülni, így nyeltem egy nagyot.
-Őfelsége, Tyr Heimdallsdottir és Őfensége Una Lokisdottir, Királyi felséged! – mutatott be minket a szónok, így megforgattam a szemem miközben a csarnokon végigmentem.
-Oh, szóval most már az Asgardi nevünkön szólítanak... – mormogta a lányom mikor megálltunk a trón előtti lépcsőn. Loki komolyan felállt majd letette Odin jogarát.
-Tán várod, hogy meghajoljunk? – kérdeztem szarkasztikusan – Mert nem szokásom!
-Mint királyod, jogodban áll meghajolni előttem! – jelentette ki, így felkacagtam hangosan.
-Azt lesheted! – ellenkeztem – Az apád még megérdemelte, hogy meghajoljak neki, de te nem vagy azon a szinten! Soha nem leszel!
-Több tiszteletet királyod előtt! – parancsolta ingerülten.
-Mert mi lesz, ha nem? – vágtam vissza érdeklődve.
-Anya, kérlek! – simogatta meg a hátam Yelena, így lehajtottam a fejem – Miért hoztál ide minket? – érdeklődött felnézve Lokira.
-Hogy megmutassam milyen életünk lehetett volna, vagy lehetne ezen a világon! – tárta szét a karját – Bár ahhoz még hiányzik egy kislány, nemde? – kezdett el felém jönni.
-Az is elég, hogy egy lányomat belerángatod a csínyeidbe, nem kell még a másikat is! Még csak gyerek!
-Hogy jártál túl a mágián? – állt meg előttem, így a szemébe néztem.
-Érdekel az téged?
-Még szép, hogy érdekel, hiszen én adtam oda neked a gyűrűt! – válaszolta kiakadva, de én csak fapofával álltam centikre tőle.
-Nálam van a gyűrű! – mondtam, így aprót biccentett – Tán visszakéred? Mert szívesen visszaadom, úgyse én vagyok a királynő, és alapból más gyűrűm meg van! – hoztam fel mire dühösen a jogar élét a nyakamhoz emelte.
-Anya! – kiáltott fel Yelena.
-Gyerünk! – suttogtam – Tedd meg! – vontam vállat.
-Nem is állna jogodban királynőként uralkodni, mivel nem házasodtunk össze! – ellenkezett Loki.
-De az asgardi házassági törvény kimondja, hogy az eljegyzés után az ara elfoglalhatja méltó helyét a trónon, ha esetleg szeretett vőlegénye idő előtt eltávozik! – húztam fintorra a számat – Szóval még jogilag hozzám tartozik a gyűrű és ezek szerint Steve Rogers meg lehet királyi hitves... – jöttem rá – De kár, hogy előbb jutna törvényesen trónra, mint te! Pedig csak egy halandó ember! – magyaráztam, így dühében megpofozott – Wow, és van még pofád a gyerek előtt megverni! – döbbentem le.
-Hogy merészelted a szádon kiejteni az ő nevét a királyod előtt? – mormogta.
-Ja, mert most már király vagy? – értelmeztem – Hirtelen már érdekel a trón, amikor szóba hoztam a férjemet? Tudtommal soha nem akartad a trónt!
-Csakis miattad szerettem volna! Hogy megkaphasd a trónt!
-Hát képzeld... Én csak téged akartalak! – vontam vállat vesztesen – Nem kellett soha a trón! Nekem csak te kellettél volna és a szereteted! – vallottam be, így lefagyott – Te erőltetted ezt az  "uralkodjunk együtt" dolgot! Elég lett volna, ha figyelsz rám és azzal rájöttél volna, hogy nekem nem kell a fényűzés, csak a férfi, akit szeretek! De miattad elfogadtam ezt, mert tudtam, hogy csak nekem akartál jót! – vontam vállat majd lehajtottam a fejem.
-Úgy tűnik egyikünk se kapta meg, amit szeretett volna... – mondta, így összekulcsoltam az ujjaimat.
-Attól függ, add oda a köveket és akkor majd meglátjuk! – szólalt meg Yelena, így felkaptam a fejem.
-És mi okból adnám oda?
-Ez lenne az egyetlen kérésem az apámtól! – mondta komolyan, így megfogtam a kezét.
-Ki van zárva! – kuncogta el magát.
-Pedig felajánlottuk az egyszerűbb utat! – legyintettem majd gyorsan átteleportáltam magunkat a fegyvertárba – Na gyorsan szerezzük meg! – emeltem fel a szoknyám majd elkezdtem futni a tárgyak felé.
-Biztos, hogy itt van? – jött utánam Yelena.
-Igen, egy hatalmas kesztyű, ami vagy piros, vagy arany és hat darab színes kő van benne! – hadartam el – Oh, ez még jól jöhet! – láttam meg a jégóriások fagyasztó dobozát, így azt megragadtam.
-Ez nem a Tesseract? – emelte fel a kis kék kockát.
-De, az!
-Akkor ez is jó, mert ebben is egy kő van, nem? – gondolkozott el, mire megláttam Lokit, így gyorsan a fagyasztó dobozt megragadtam és lefagyasztottam.
-Az is lehet, hogy nem a kesztyűt lopta el, hanem egyenként! – jöttem rá – Siessünk! Egy jégóriást nem nagyon tart vissza a lefagyasztás! – mondtam, így Yelena elkezdett futni – Keress olyat, ami lila, piros, vagy esetleg zöld! – kértem majd én is elrohantam a jogarokhoz.
-Mit csinálsz ott? – értetlenkedett.
-Loki jogarában van az elmekő! – ragadtam meg az adott darabot, mire észrevettem, hogy a jég elkezd repedni – Ott van a végén az a piros trutyi! – mutattam arra, így megfogta. Abban a pillanatban Loki kitört a jég csapdájából, így hatalmas hangzavar keletkezett – Vigyázz Yelena! – kiáltottam majd egy portálon átrúgtam a volt vőlegényemet – Láttál egy zöld nyakláncot?
-Igen, az apám nyakán! – válaszolt, de abban a pillanatban nyílt mögöttem egy portál, így reagálnom kellett a hátsó támadásra, amit Loki indított. Kézzel folyamatosan kivédtem, majd amikor volt rá lehetőségem, akkor a rajta lévő láncot letéptem a nyakáról, majd megint átrúgtam egy portálon.
-Kell még egy szürke gömb!
-De az csak öt! – torpant meg, így vettem egy mély levegőt.
-Tudom! – bólintottam mire átlöktek egy portálon keresztül egy másik helyre – Na jó! – egyenesedtem ki majd a nálam levő köveket átteleportáltam Yelenához – Akkor harcoljunk, mint a régi szép időkben! – álltam be támadó pozícióba, így mosolyra húzta a száját.
-Akkor is mindig én nyertem! – emlékeztetett.
-Ideje megváltoztatni az állást! – varázsoltam tűzet a tenyeremre.
Egyből megtámadtam és ő ezáltal meg is lepődött. Mindig ő kezdeményezett, mert halandóként én a védekező típushoz tartoztam inkább. Ennyivel legalább már előnyöm volt. Ezzel el is tudtam érni, hogy egy jól irányzott fogással, kicsavartam a kezéből a királyi jogart. Annyi volt már csak a bajom, hogy a közelharcban neki volt előnye, mert ő erősebb volt, mint én! Én taktikára mentem, nem bírtam volna egy ütését visszatartani. A portálokon keresztül ide-oda ugráltam és különböző ütéseket és rúgásokat mértem Lokira. Már fáradt szerencsémre, így könnyen tudtam felugrani a nyakába, így lehúztam a földre, emiatt a nagy ütődéstől elájult. Visszamentem a fegyverraktárba majd leporoltam a ruhám.
-Jól vagy? – nézett rám Yelena.
-Megvan a szürke gömb? – kérdeztem idegesen mire felmutatta – Remek, irány Wakandába! – nyitottam meg az átjárónkat. Yelena át is lépett rajta a kövekkel együtt, így én is követtem. Annyi volt a baj, hogy Loki hirtelen megjelent előttem és visszalökött, sőt egy másik helyiségbe nyitott portált.
-Anya! – kiabált utánam Yelena mire bezárult az átjáró. Dühösen lerúgtam magamról Lokit, erre ő az erejével nekidobott a falnak, így fájdalmamban a hátamhoz kaptam.
-Tényleg? – lihegtem – Telekinézis? – jöttem rá majd felpattantam és elindultam Loki felé, de hirtelen fennakadtam egy láthatatlan falon. Csak akkor jöttem rá, hogy a várbörtönbe voltunk – Most ugye csak szívatsz? – hitetlenkedtem majd próbáltam egy portált nyitni, de nem sikerült.
-Csak nem felejtetted el, hogy mágia blokkoló? – lépett a falhoz, így erősen odaütöttem a fejéhez, de meg se rezzent.
-Yelena elvitte a köveket! Vége van Loki! Vesztettél! – jelentettem ki, így felkacagott.
-De mit kezdenek a lélek kő nélkül? – érdeklődött – Hiszen még Asgardban van! – vont vállat majd eljátszotta, hogy rájött valamire – Ja, hogy benned lakozik? Jaj, de sajnálom, hogy csapdába estél! – húzta fintorra a száját, de nem tudta visszafogni magát, felnevetett hangosan. Én komoly arccal hátrébb léptem a cella közepéhez majd ökölbe szorítottam a kezem.
-Ahhhh! – kiabáltam el magam dühömben, így a bent lévő bútorok a falnak repültek.