𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕖𝕪𝕖𝕤 𝕥𝕖𝕝𝕝 𝕞𝕖 - 𝕛𝕦𝕟𝕘𝕜𝕠𝕠𝕜

part 2

𝕛𝕦𝕟𝕘𝕜𝕠𝕠𝕜  ℙ𝕆𝕍

-Nincsenek nagy elvárásaim, ami a házirendet illeti, annyit szeretnék kérni tőled, hog még itt az előszobában vedd le a cipődet, és ha fázna a lábad, akkor vegyél fel egy mamuszt. Vettem neked sajátot, bár nem tudom, mennyire tetszene - vakartam meg a fejem zavaromban és előhúztam egy cicamancsra emlékeztető mamuszt. - Valamint, ezt a papucsot a szobák előtt vedd le, mert padlószőnyeg van, így nem szükséges oda a papucs. Takarítani nem kell, hetente jön takarítő nő, úgyhogy ezzel ne foglalkozz majd. Látom nem sok ruhád van, úgyhogy ha szeretnél holnap elmehetük venni párat a közeli plázában - ajánlottam fel. 
-Nekem jó - motyogta halkan és levette a cipőjét, majd egymás mellé rakta őket. 
-Ja és a legfontosabb. Szeretném, ha innentől kezdve Youra lenne a neved... - néztem rá. 
-Miért? - fordult felém gyanakodva. 
-Mert már tulajdonképpen az enyém vagy, ami jogot ad ahhoz, hogy nevet válasszak neked. Tudok a kutyákat is sokszor átnevezik, amikor örökbefogadják őket - forgattam meg a szemem, mintha ez alap dolog lett volna. - Úgyhogy nincs kifogás, Seong Youra, innentől kezdve az én szavam szent ebben a házban - zártam be a bejárati ajtót és én is ledobtam magamról a cipőimet, hogy körbevezethessem Yourát a házban. 

-Itt lesz a te szobád, azért ennyire üres, mert nem mertem berendezni nélküled, de a jövőhéten eltervezhetjük és be is lakhatod utána. Az én szobám itt van a folyosó végén, van két fürdőszoba, hogy meglegyen a személyes tér. A konyha nappali pedig a másik végében, szóval nem nagyon tudsz eltévedni, ha esetleg este szökni akarnál. Bár hozzátenném, nem tudnál - vittem lejjebb a hangom. Youra benézett a saját halószobájába és szomorúan elmosolyodott.
-Nem volt még saját szobám.. - motyogta az orra alatt és tovább csodálkozott az amúgy cseppet sem különleges szobában. - Köszönöm - hajolt meg illedelmesem, azonban rögtön karjára fogtam és felegyenesítettem. 
-Előttem nem kell megalázkodnod - mosolyogtam szemébe nézve azonban nem tudtam sokáig tartani a szemkontaktust, mert hamar elpillantott rólam.  

-Jungkook? - rá pillantottam ezzel jelezve, hogy hallgatom. - Miért pont én? - kérdezte halkan. 
-Legyen elég annyi, hogy megfogtál - vontam vállat. Nem akartam bevallani neki, hogy a 8 éves kis Jeongguk beleesett az első pillanatkor. Elveszteném a tekintélyem. - Na cuccolj le, én addig csinálok valami kaját, utána ha gondolod ismerkedhetünk, hogy feloldódj kicsit - ajánlottam fel és elindultam a szobámba, miközben pólómat már levettem, hogy hamarabb átöltözhessek. Egy mackót meg egy sima pulcsit vettem fel. Palcsintát akartam csinálni, azonban hiányzott pár összetevő, úgyhogy felirtam ezeket és Youra szobája előtt várakoztam, hogy megkérdezzem, lenne e kedve jönni velem boltba. Bekopogtam, de nem kaptam választ, úgyhogy kinyitottam az ajtót. 
-Hahó - szóltam be, mielőtt benéztem volna, de erre se kaptam választ. - Youra?  - léptem be hozzá és megpillantottam az édesen alvó lányt a bevetetlen ágyban. Halkan mellé sétáltam és leguggoltam, hogy picit csodálhassam kisimult arcát. Akár csak egy angyal. Kezemmel ki akartam söpörni egy tincset az arcából, hogy tisztább legyen a kép, de hirtelen kipantattak a szemei és felült, hogy össze tudjon kuporodni az ágy végébe. 
-Ne bánts - kérte könnybe lábadt szemmel. - Kérlek - sírta el magát. Közelebb akartam menni hozzá, hogy megnyugtassam, de csak jobban behúzódott. 
-Youra, nincs semmi baj - próbáltam kedvesen szólni hozzá. - Csak meg akartam kérdezni, hogy van e kedved boltba jönni velem - mondtam halkan. - Nem foglak bántani - néztem a szemébe. 

-Apa is mindig ezt mondta - szipogta és térdeit maga elé húzta, hogy pajzsként védjék őt. - Te se vagy jobb nála - fröcsögte a fájó szavakat. Próbáltam nem magamra venni, hisz sejtettem min mehetett keresztül és miért mondta ezt. 
-Nem. Én nem vagyok olyan, mint ő. Ha jobb nem is, de legalább nem hasonlítunk. Ezt megígérhetem neked - tettem a szívemre a kezem. - Jössz velem? - választ nem kaptam, csak megrázta a fejét. - Jó, hát akkor elmentem. Nincs messze a bolt, hamar itt leszek. Telefont még nem tudok neked adni, azt is csak holnap tudunk venni, de nem hinném, hogy baj lesz. - álltam fel az ágya mellől és kisétáltam a szobából magam mögött behúzva az ajtót. 
Felhúztam a cipőm és az összes zárat bezártam az ajtón, hogy semmiképp se tudjon elmenni álmaim nője. Kicsit soknak tűnhet, de az ablakokra is speciális zárat rakattam, hogy biztos ne szökhessen el a lány. 

Beültem a kocsiba és padlógázt nyomva elindultam, hogy minél kevesebb időbe telljen odaérnem. Kihúztam egy bevásárló kocsit és beidultam. 
-Jungkook? - szólított meg egy nagyon vékony hang. Oldalra fordultam és megpillantottam az exem, Park Jinrot. - Ezer éve igaz? - nevetett undorítón magas hangon. 
-Bizony - forgattam meg a szemem. Jinroval még gimiben voltunk együtt 4 évig, azonban ő csak élősködött rajtam. Az összes pénzemet felzabálta, és el kellett kényesztetnem, mert különben kifecsegett volna rólam valamit, amit nem igazán akartam. 
-És miujság mostanában veled? Rég hallottam rólad - pislogott rám seprű szempillái alól. 
-Nagyon jól megvagyok, köszönöm kérdésed, de nekem sietnem kéne, úgyhogy sziaa - hajtottam el mellőle, amilyen gyorsan csak tudtam, mert Jinro egyik különleges tulajdonsága, hogy levakarhatatlan.