- Oké... szerintem eltévedtem – szólaltam, meg amikor már vagy órája kocsikáztunk a földúton, ami Isten tudja hova vezetett.
- Nem tévedtünk el! Menj tovább – paskolta meg a térdem Zoli majd feljebb csúsztatta a kezét és a combom belső oldalát kezdte el simogatni.
- El a kezekkel Szatmári Zoltán – szóltam rá vörös arccal.
- Jókislány – csípett bele a combomba finoman.
- Büszke is vagyok rá – húztam ki magam.
- Adj pár napot és rosszkislányt faragok belőled – alkudozott.
- Komolyan azt akarod, hogy rosszkislány legyek? Hogy ne tudj velem komolyan beszélgetni? Ha...
- Oké, oké, értem – tartotta fel a kezét. – Nem akarom, hogy megváltozz, csak legyél egy kicsit engedékenyebb az irányomba.
- Rögtön ugorjak az ágyadba?
- Tudsz akkorát ugrani?
- Hülye – nevettem el magam.
- Végre már, hogy nevetsz! Egy órája hallgatom a zsörtölődésed – vigyorodott el.
- Én nem zsörtölődök, csak megjegyeztem, hogy szerintem eltévedtem – ellenkeztem.
- De nem tévedtünk el!
- Honnan tudod? Lehet, hogy rossz helyen fordultam le...
- Akkor majd vissza fordulunk – vonta meg a vállát.
- Egyébként amúgy hova is megyünk? – pillantottam rá a szemem sarkából.
- Kikapcsolódni.
- Ilyen távol a civilizációtól?
- Pont úgy lehet kikapcsolódni, távol az emberektől – vágta rá.
- Ugye nem akarsz elrabolni?
- Maximum te tudnál engem.
- Meg se bírlak emelni – legyintettem. – Várj... itt van egy kapu – kaptam fel a fejem és leállítottam a kocsit.
- Pompás, mondtam, hogy nem tévedtünk el – vigyorgott.
- Aha, de ez magán terület – világosítottam fel.
- Parancsolj – nyomott a kezembe egy kulcscsomót.
- Ez mi?
- A lakat kulcsa.
- De, hogy kerül hozzád?
- Néha akkora baromságokat tudsz kérdezni – mondta kedvesen.
- Köszönöm szépen – háborodtam fel és kiszálltam a kocsiból majd gyorsan a kapuhoz sétáltam és a kulcsot bele tettem a lakatba.
- Mit vacakolsz már? – kérdezte.
- Fogd be – kiáltottam mire elnevette magát.
Kitámasztottam a kaput majd visszamentem a kocsihoz és morcosan beszálltam.
- Haragszol?
- Nem!
- Akkor miért morci a hangod?
- Nem morci a hangom – förmedtem rá. – Vissza zárjam?
- Azt megköszönném – biccentett.
ESTÁS LEYENDO
Szíveddel láss!
Novela JuvenilTe képes lennél megbocsátani annak, aki pokollá tette a gimis éveidet? Annak aki megmentette az ártatlanságod s ezért a szeme világával fizetett? Legalábbis ideiglenesen. Te mit tennél Csenge helyében? Úgy cselekednél mint ő? Vagy másképp? A Szíved...