Real me /Jikook ff./

29. Rész

Jimin szemszöge.

- Nem. Hiszlek. El. - csattan fel Taehyung a vonal túlsó oldalán, ahogy befejezem a mesélést a karácsony esténkről. Persze nem avattam be minden kis részletbe, de azt azért elárultam, hogy nem finomkodtunk túlságosan. - Kook határozottan emberére akadt benned. - kacag vidáman, én meg szinte látom magam előtt ahogyan a fejét ingatja "rosszallóan". Persze tudom, hogy igazából nagyon is élvezi ezt, ugyanis Kooktól tudom hogy Őt is végig faggadta még fel nem jött.

- Ő is ezt mondta amúgy. - felelem vidoran, majd inkább más témára terelem a beszélgetést. Ennyi éppen elég volt a mi szexuális életünkről. Így is csodálom, hogy Taehyung kibírta, hogy három napig ne hívjon fel, hogy kifaggason. Azt mondta az első napot megígérte Jungkooknak, a második nap az anyukájáék könyörögtek neki hogy hagyjon még minket, viszont mára elfogyott a barátom amúgy sem nagy türelme. - Egyébként akkor a szilveszter a megbeszéltek szerint lesz? - érdeklődöm, míg átfordulok a hasamról, mert meghallom a fürdőajtó csukódását. Átgördülök a hátamra, majd fel is ülök törökülésben, éppen abban a pillanatban amikor a folyosóról betippeg Jungkook. A haját törölgeti a kapott törölközőjével, miközben engem néz meglepetten, gondolom a telefonhívás miatt. Szemeim falánkan járják a látványát, ami igencsak kedvez nekem, Jungkook ugyanis a zuhanyzás után csak egy boxer felhúzása mellett tette le a voksát. Ezzel viszont eléri, hogy képtelen legyek elszakítana a tekintetem az izmos combjaitól, keskeny csípőjétől, gusztusos kockáiról, és mellkasának minden csodásan domborodó izmáról. Jungkook egyszerűen tökéletes.

-....szóval igen. Azt hiszem így lesz. - Taehyung magyarázásába kicsit megkésve kapcsolódok be, de biztosan változatlan a terv. Ezer éve beszéltük már, hogy náluk lesz tartva egy házibuli az Ő és a bátyja haverjaival, így jó nagy társaság gyűlik majd össze. Először gondoltuk, hogy csak egy klubba megyünk, de mivel a szüleik elutaznak otthonról, így kézenfekvő lehetőségnek tűnt náluk rendezni valamit. Plusz legalább nem kell ittasan hazajutnunk, ha arról van szó. Vagy ha esetleg Kookkal nem bírnánk magunkkal...

- Az szuper. - makogom halkan, még mindig kicsit csorgatva a nyálam Jungkookra. Megrázom a buksim és végre erőt veszek magamon, hogy ne bámuljam, hanem a szemeibe nézek. Ezt viszont megbánom, amikor elégedett arcával és kacér kis vigyorával néz rám vissza. Szavak nélkül is tudjuk min járattam eddig az eszem, de legalább Ő ezt értékeli. - Tae, én most megyek, oké? Majd még beszélünk! - hadarom gyorsan, míg zavartan elkapom a tekintetem azokról a huncut fekete íriszekről. Hiába feküdtünk le, és hiába szeretem Őt nagyon, ez nem változtat a tényen, hogy alap esetben halálosan zavarban tudok lenni az ilyen kontaktól. Soha nem értettem miért műkődik az agyam ilyen furán, de mindig arra fogtam, hogy akkor csak élvezetre koncentrálok és bízom annyira a partneremben, hogy minden aggályom elfelejtsem arra az időre. Csak utána szoktam arra gondolni, hogy talán nagy volt az "ereszdelahajam".

- De Minnieeee! - csattan fel Taehyung hisztisen.

- Fogunk még beszélni, ne aggódj! - nyugtatom meg Őt vigyorgva. Imádom a kis kotnyelest.

- Rendben. - jegyzi meg röviden, és elég durcásan csendülve ahhoz, hogy tudjam, ezt be fogja vasalni rajtam. - De mindent tudni akarok!

- Igenis, Főnök! - kuncogok neki, amire elereszt egy "helyes", mormogást, majd vidámabb hangvétellel elköszönünk egymástól. Vigyorogva teszem a telefonom az éjjeliszekrényemre, miközben a bolond barátomon jár még a fejemben, amikor egy torokköszörülés visszaránt a gondolataim közül. Meglepődve pillantok a hang irányába, ami elég közelről érkezik, Jungkook ugyanis már az ágyam mellett áll felhúzott szemöldökkel és pajkos félvigyorral az arcán. Karjait keresztbefonta a mellkasa előtt, amitől meztelen karjain az izmok fedetlenül gyönyőrködtetik a szemeim. - Igen?