Real me /Jikook ff./

3. Rész

Ha azt mondom, hogy az életem furcsa fordulatot vett kedd este óta, akkor azt hiszem nem fejeztem ki magam eléggé tisztán, hogy lefedje mi is történt. Mert hát igencsak érdekesen alakultak a dolgaim. Kezdjük talán az egész kiindítójával, Jeon Jungkook idióta ötletével. Nyilvánvalóan mikor beközölte nekem, hogy mostantól barátkozni fogunk, finoman szólva is erősen kételkedtem ennek az ígéretnek a valóságtartalmában, mégha azzal is támasztotta alá, hogy szeretné az öccsét boldognak látni. Inkább tűnt úgy, hogy Taehyung előtt majd megpróbálok nem meghalni a félelemtől, ő pedig igyekszik szemmel nem legyilkolni, mintsem valódi barákozási ajánlatnak. Pedig pontosan valami ilyesmit kezdett el szerdától űzni, amit nem igazán tudtam helyén kezelni. Na de kezdjük ott, mit is csinált.

Először is, szerda reggel már hármasban mentünk suliba, bármennyire is próbáltam Taet meggyőzni, hogy szívesen sétálok, valamint az összes kamu kifogásom felsoroltam, ami eszembe jutott, de esélyem sem volt; így miután Taehyungot kiraktuk a sulijánál, kettesben utaztunk a miénkig. Nos, itt életemben először megtapasztaltam, hogy nagyjából milyen érzés is lehet, amikor elrabolnak. Eléggé paráztam, pedig őszintén Jungkook az ég egy adta világon semmi okot nem adott rá. De tényleg. Szórakozottan dudorászott az aktuális dalokra, miközben mindenféléről kérdezgetett; család, suli, barátok. Én pedig igyekeztem kipaszírozni magamból a választ, miközben olyan szorosan tapadtam az ajtóra, hogy minál messzebb legyek tőle, hogy bizonyára az egész arcnyomatom tisztán kivehető az anyósülési ablakon.

Csütörtöktől kezdődően, a lehető legrandomabb pillantokban kezdett megjelenni mellettem, és cseverészni velem, vagy legalábbis próbált, ugyanis én az első adandó alkalkalommal azonnal leléceltem tőle valamilyen béna kifogással. Eközben pénteken, illetve a következő hétfőn pedig ismét náluk töltöttem az éjszakát, azonban úgy tűnt Jungkook készült, ugyanis legnagyobb szerencsétlenségemre egyik alkalommal sem volt társasága, így mindig hozzánk csapódott. Hogy tudatosan vagy nem, arról fogalmam sincs, mindenesetre nehéz volt felengednem, miközben feszélyezett a jelenléte, de szerencsémre Tae egy olyan jelenség az életemben, aki bármikor képes kihozni a saját énemet, így bár néha félszemmel csekkoltam, hogy Jungkook nem-e méreget gyilkos szemekkel - amiket egyébként legnagyobb meglepetésemre egyszer sem tapasztaltam - de egyébként teljesen eltudtam tőle vonatkoztatni. Sőt, néha már hárman nevettünk együtt, ami igazán furcsa jelenség volt számomra.

És hogy miért nem tudtam helyén kezelni? Mert rettegtem attól, hogy ez csak amolyan vihar előtti csend. Persze válaszoltam, de valahogy mégsem tudtam elvonatkoztatni ettől a gondolattól, amit pusztán a személye ültett a fejembe. Mert hát, hogyan is hihetnék annak az embernek, aki négy éve folyamatosan csak piszkált és keddig egyetlen normális szava sem volt hozzám?
Pedig egyébként ezekkel is leállt. Kedd óta a lehető legkisebb szekálás is elkerült, mind tőle, mind pedig a két haverjától, amire eddig még sosem volt példa. Az elején azt hittem valami bajuk van, de miután hallottam, hogy másokat ugyanúgy megtalálnak különleges figyelmükkel, világossá vált számomra, hogy csak én élveztem ezt a hirtelen jött kivételt. Persze élveztem, hogy az arcom és az önbecsülésem ép maradt, de ez nem csökkentette a gyomorgörcsöm és a gyanakvásom, sőt csak még inkább erősített, hogy Jungkook valami nagy szabásúra készül ellenem.
Ezekből adódóan nem is tudtam tiszta örömmel fogadni a barátsági próbálkozásait, minden mozdulatomból sütött a rettegetés, és eszembe sem jutott, hogy kétoldalúvá tegyem a dolgot és én is kérdezzek, mégha rengeteg kérdésem is volt felé. Egyszerűen csak a lehető legrövidebben válaszoltam, aggódva a reakciójától és attól mikor közli be, hogy csak viccelt, bepótolva az eddig kihagyott pár nap szenvedéseit. Legnagyobb aggodalmamra viszont akármennyire is kutattam a szándékát lebuktató árulkodó jelek után, az ég egy adta világon semmit nem találtam. Fájt beismerni, de őszintének tűnt. És ezzel eszméletlenül megijesztett.