Real me /Jikook ff./

7. Rész

- Minnie, ezt nem csinálhatod a tanév végéig. - korhol Taehyung felciccentve, és szinte látom magam előtt, ahogy rosszallóan megcsóválja a fejét a vonal túlsó végén. A felhúzott térdeimre támasztottam az állam és kiengedtem magamból egy fáradt sóhajt, mert akármennyire is fájt bevallani, tudtam, hogy igaza van. - Legalább állj egy kicsit a sarkadra vele szemben. Ennél rosszabb nem lehet. 

- Képtelen vagyok, Tae. Tudom, hogy értem jön minden szünetben, mert a többiek elmondják és ez nem jó jel. - magyarázom idegesen, és az ajkaimba harapok, hogy visszafojtsam a hisztim. Még az kellene, hogy valaki meghalljon. Mégis mit gondolnának micsoda idióta vagyok, hogy a férfi vécé egyik fülkéjében rímánkodok a haveromnak, mint valami havibajos lány? - Tudtam én reggel, hogy nem kellene ma bejönnöm. 

- Inkább csak szólj akkor valamelyik tanárodnak, hogy mit csinál veled. Hazudj valamit. - adja a tippet, de én tudom, hogy erre nincs lehetőségem. Tegnap óta azon agyaltam hogyan úszhatnám meg ezt, de tekintve, hogy a legjobb ötletem a mosdóban bújkálás lett, sejthető mennyire voltam sikeres. 

- Nem lehet, mert akkor csuklóból elutasítják a kérésem, a suliváltás meg csak anyáékkal jöhet szóba, ami megint nem opció. És akkor ugyanígy itt ragadok vele.- elhúzom a számat, mert az említésére akaratlanul is a szemeim elé kúszik a fekete hajú arca és képtelen vagyok Őt elhessegetni onnan. A tegnapi szembesítésünk és beszélgetésünk annyira felzaklatott, hogy ahogy el tudtam menekülni tőle, egyből hazakértem magam, és úgy sprinteltem a legjobb barátomék házához, mintha az életem múlna rajta. Azonban beérve pofon csapott egy váratlan probléma, Jungkook ugyanis megelőzött és valamiért elmondta, hogy a tanulótársam lett, így nem mondhattam el az igazi gondom Taehyungnak miszerint a zaklatómat kellene okítsam. Helyette azt mondtam megint nagyon rámszálltak, ami lényegében igaz is volt, tegnap óta ugyanis Jungkook minden felületen megpróbált kapcsolatba lépni velem; rámírt a közösségi oldalon -amire természetesen nem válaszoltam-, majd ma személyesen is minden egyes szünetben a termemhez jött, hogy beszélhessen velem, ami elől meg szépen elmenekültem.

Taehyung persze nagyon örült neki, hogy Jungkook lett a "kisdiákom", mert így elmondása szerint legalább Ő figyelhet rám, és jobban is megismerhetjük egymást. Pedig ha tudta volna, hogy minden vágyam lett volna messze kerülni a bátyjától, akkor nem repesne ennyire. Főleg a tegnapi vallomása után, amit egyszerűen nem tudtam hova tenni. Annyira igaznak hatott minden szava, én mégsem tudtam hinni neki, mégha a szívem facsarodott is össze attól, hogy sírt. Nem is értettem magam, sem a reakcióm, de egy pillantra egyszerűen csak megakartam neki bocsájtani, elakartam veszni a karjai közt, és a mellkasához bújni, hogy védelmezzen, ahelyett bánt. Ahogy pedig a nyakam cirógatta...

- Minnie? - Tae hangja visszahúz a gondolataim közül, így hallom azt is, hogy a folyosón hangosan trappolnak a többiek, amiből arra következtetek, hogy időközben becsengettek. 

- Itt vagyok, ne haragudj. 

- Semmi gond. Figyelj, ma nem tudok eléd menni, mert plusz megbeszélésem lesz a közeledő vizsgám miatt, Yoongi viszont érted megy és elvisz hozzánk és aztán sietek haza és ott találkozunk, oké? - hadarja gyorsan a barátom, amiből gondolom, hogy Ő is készülődik az órájára. Elmotyogok egy "rendbent", miközben én is felpattanok az eddigi helyemről, és lassan elhagyom a rejtekhelyem. - Vigyázz magadra Minnie! 

- Vigyázok! - elmosolyodok az aggodalmára, majd egy gyors köszönés után bontjuk is a vonalat, én pedig azonnal magányosabban érzem magam. Olyan 'vissza a valóságba' érzésem van, mégha Taehyunggal is a pocsék helyzetemről beszéltünk, akkor is úgy tűnt, hogy így nem érint meg annyira. Egy nagy levegő után kinyitom a mosdó ajtaját, és kidugva a fejem felmérem a terepet, de legnagyobb örömömre a folyosók már üresek,  így kicsit megnyugodva indulok meg a termem felé, hogy a maradék két tanórám közül megkezdjem az elsőt. Négy órát már túléltem, csak szerencsém lesz a maradékban, utána pedig Yoongi értem jön és minden rendben lesz.