The Witcher Oneshots

Geralt x Ciri #4

Ríviai Geralt és Cirilla Fiona Elen Rianonn
—PITYPANG—

Panaszos nyávogás törte meg az ébredező természet nyugalmát. Egy magára maradt kölyökmacska fájdalmát vitte magával a szél megrezgetve a fűszálakat, lombkoronákat, átsüvítve az ablakkeret résein.

A hamuszőke kislány először nem is értette mi verte fel hajnalok hajnalán egészen addig, míg félig alvó tudata ki nem tisztult. Szívét összeszorította a beszűrődő keserves sírás. Nem hezitált sokat, apró lábait gyorsan rakta egymás után. Mesteri csínytevőként kitapasztalt útvonalán gondolkodás nélkül haladt, talpa alatt már nem nyikordult meg a parketta. Csizmáiba csak belelépett és fordította is el a kulcsot az öreg faajtóban. Elmorgott egy imát az orra alatt, hogy az ajtó most kivételesen ne árulja el, de mindez haszontalannak tűnt. A faóriás alatt úgy vinnyogtak a fém zsanérok, hogy az a ház bármelyik pontján tisztán hallható volt. Ciri szemei kitágultak a félelemtől, adrenalin szintje az egekbe szökött. A kiosonás itt elbukott. Kislisszolt a résen és sietősen zárta be maga mögött ügyes lopakodásának csúf megrontóját, azután pedig futott. Tüdeje szúrt, de szaladt, ahogy csak bírt, arra, amerre a cicát sejtette. A ház mellett elterülő hatalmas rétre érve már lelassított, de szíve még mindig majd' kiugrott a helyéről. Tudta, hogy apja nagyon mérges lesz, ha felkelt a zajra és nem találja az ágyikójában. Nem először és nem is utoljára járt tilosban.

Amint csillapodott a fülében visszhangzó dübörgés, büszkén könyvelte el magában, hogy jó helyen jár. A nyivákolás sokkal közelebbről csendült fel váltakozó időközönként. A gyermek feje jobbra-balra forgott, ahogy próbálta megtalálni a vékonyka hang tulajdonosát a térdig érő fűben. Hosszadalmas keresgélés, és egy pár átázott cipő után sikerrel zárult az akció: gyermekláncfüvek sokasága közül egy rémült szempár pislogott fel rá.
-Megvagy! - kurjantott fel a lányka boldogan, de rögtön be is tapasztotta száját kis tenyerével, hiszen a kismacska ijedten hátrált a hangoskodás miatt. - Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni. Csak téged kereslek már egy ideje, tudod? Segíteni jöttem. Nem kell félned, nem foglak bántani. Gyere ide nyugodtan, cicc-cicc! - beszélt a megszeppent, fázó, éhes, fáradt, félő apróságnak.

Már teljesen felszáradtak a fűszálakon csüngő harmatcseppek, mire a vörös bundájú cirmos bátortalanul közelebb merészkedett. Az első pár simogatás elől menekült, mint a tűzről, de hamar rájött, hogy ez nem is olyan pokoli dolog. Egy idő után már ő maga tolta buksiját újra és újra, s Ciri örömteli kacajától csengett tisztás.
-Pitypang. Ez lesz a neved. - jelentette ki kuncogva a kislány és újdonsült barátja nyávogással fejezte ki tetszését.

Dél körül járt a Nap, amikor Cirilla úgy döntött felkészült a fejmosásra. A vörös cicust karjaiban próbálta ruháival, kabátjával minél inkább eltakarni. Remélte, hogy fel tud szaladni szobájába azelőtt, hogy apja fülön csípné. Azonban ez nem az ő napja volt. Geralt a bejáratnál várt rá, arca semmi jót nem ígért, vonásai megkeményedtek, sárga íriszei dühösen villogtak.
-G-Geralt... - dadogta a hamuszőke pirulva. Tisztában volt vele, hogy most nagyon nagy bajba sodorta magát.
-Cirilla. - mondta kimérten a vaják, de volt valami fenyegető él abban, ahogy kiejtette ajkain teljes nevét. - Hol voltál? - kérte számon belevágva a közepébe.
-É-én csak... Öhm, kint a réten. Nem tudtam aludni és... Já-játszottam. - kezdett bele a magyarázkodásba, azonban robbant az időzített bomba. A szörnyvadász monológot tartott a felelőtlenségéről, a hiperaktivitásáról, a régebbi kihágásairól és éppen a büntetést szabta volna ki, amikor Pitypang megunta a várakozást és fészkelődni kezdett Ciri szorításában.
-Mi van nálad? - kérdezte fenyegető hangsúllyal a fehérhajú férfi pár másodperces hallgatás után. A kislány nagyot nyelt.
-Ő-ő... Ő itt Pitypang. - engedte ki a kabátja takarásából az apró állatot, aki megérezve a szabadságot, kiugrott a kezéből és rosszallóan adott hangot a bánásmódban felmért hibáknak. - A-a réten találtam. Az anyukája biztos elhagyta. Nagyon éhes és fázott, félt...
-Nem. - hallgattatta el egyetlen egy szóval a vaják.
-De... - lendült azonnal ellenkezésbe a gyerek, viszont azonnal félbe lett szakítva még mielőtt érvelhetett volna.
-Azt mondtam, hogy nem Cirilla! - emelte meg a hangját Geralt, mire a hamuszőke szemei könnybe lábadtak, azonban makacsul kitörölte őket és akaratosan dobbantott.
-Ő a barátom, és ha nem akarod, nem is fogod látni. De marad! Megmentettem. Megszeretett. Nem fogom ellökni ezek után magamtól! - állt ki a csöppségért és prédikációja végére már kiabált. A kövér könnycseppek patakként folytak le haragtól kipirosodott orcáján. Kihasználta azt az időt, míg apjában a hirtelen támadás hatására bent reked a szó és a macskát felnyalábolva kereket oldott. Egy kevés húst elcsent a konyhából, ami a kis vörös pocakjában végezte, majd egész nap ki se mozdult a szobájából. Este Pitypanggal megosztozott az ágyán és maciját ölelve, dorombolással vigasztalódva aludt el aznap Geralt jóéjt-puszija nélkül.

»»----- ★ -----««

Másnap reggel a sírástól bedagadt szemeit dörzsölgetve félelem mart a lelkébe. Azonnal abbahagyta tevékenységét és a kiscicát kereste szemeivel, majd szólongatva, de nem volt sehol. Szabályosan lerobogott a lépcsőn, a pánik minden lépcsőfokkal egyre nagyobb lett benne. A nappaliban azonban váratlan kép csapta arcul. A fehérhajú vaják kedvenc foteljében kissé lecsúszva horkolt, jobb keze a karfáról lecsüngve még mindig markolta egy sörösüveg nyakát, s mellette még négy terült el a földön. Ebben nem lenne semmi meglepő, Ciri már többször is talált rá így reggel, de férfinek most társasága akadt. Ölében egy vörös szőrcsomóvá összegömbölyödve szuszogott Pitypang, bundájában pedig Geralt ujjai pihentek.
A hamuszőke kislány elfojtott kuncogással hátrált ki, és mellkasát majd' szétfeszítette a boldogság. Most már biztos volt abban, hogy a kiscica maradhat.



Nagyon rég nem volt rész, szóval csak remélni merem, hogy maradtak még olvasók...

Nem a legfantasztikusabb oneshot, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Mindenképp megpróbálom pótolni a még nem teljesített kéréseket, emellett biztos felfog tűnni modern AU, erre számítani kell. Próbálok aktívabban tevékenykedni. Köszönöm mindenkinek, aki még mindig olvas!

Az asszony áldását küldi!

tapmancsne
(2020.11.03.)