🏳️‍🌈 14. fejezet 🏳️‍🌈

144 11 0
                                    

Richie szemszögéből:

8óra van, lassan három órája utazunk a vonaton.Megéheztünk,ezért kivettünk egy kekszes dobozt az egyik táskából,amit még tegnap pakoltunk be.Megbontottam,majd Eddie felé nyújtottam aki élt a lehetőséggel és kivett a dobozból négy darabot.

-Várj,ugye tudod ,hogy nem szállhatunk le állomáson?-jutott eszembe a kérdés,mivel nem voltam tisztában azzal,hogy Eddienek van annyi akarat ereje ,hogy ha akar,akár kiugrik egy mozgó vonatból.Egyáltalán nem gyenge,inkább gyengéd.Annak érdekében tettem fel a kérdést,hogy Eddie megerősítse ,hogy ugrik velem,nehogy netán megijedjen az utolsó pillanatban és szétváljunk.

-Persze ,hogy tudom,jól tudod,hogy sok ilyen filmet láttam,nem láthatnak meg állomáson,mert információként szolgálhat,ha keresnek.-hadarta el.Válaszképpen fél mosolyra húztam a számat.

-Eddie,fel vagy készülve az ugrásra?Mezőszélen vagyunk.-Eddie bólintott,megértve,hova akarok kilyukadni.

-Háromra?-egyszerre kezdtünk visszaszámolni.Megfogtuk egymás kezét,és felkészültünk.

-Három!-ugrottunk ki a mozgó járműből.-Eddie,jól vagy?-néztem felé rögtön,miután földet értem.

-Soha jobban.-ezzel elkezdődött.

Eddie szemszögéből:

-Soha jobban-válaszoltam Richienek mosolyra húzva számat.

Miután felálltunk és kicsit összeszedtük magunkat ,nagy levegőt vettünk és megtettük az első lépést észak fele,amely irányában egy kisebb erdő tárult szemünk elé.Richie megfogta a kezem és együtt sétáltunk a hűvös,szinte hajnali időszakban.A fű még harmatos volt.

-Keresnünk kell egy várost,vagy legalább egy falut.Nem biztonságos a csillagos ég alatt éjszakázni,akármilyen egy kápráztató látvány.-állapította meg Richie .-féltenélek.-tette hozzá,bár ezt már elkapott fejjel,nem szerette volna, ha meglátom hogy elpirult.Nem járt sikerrel.Mondtam ki magamban ,amitől mosolyra húzódott a szám, melyet Richie egyre csak figyelt.

-Miért mosolyogsz?-kérdezte egy értetlen,de nagyon aranyos mosollyal az arcán.

-Miattad-kuncogtam tovább-komolyan az hitted,hogy nem látom ,hogy elpirultál?-nevettem.Válaszképp egy szemforgatás fogadott de megérte.Csókot nyomtam ajkaira,majd tovább mentünk.Kis idő múlva fényeket pillantottunk meg.A világosodó ég alatt már már alig látszó utcai lámpák és magas emeletes házak ablakából kiszűrődő halvány fényt.Amint közelebb értünk,már tisztábban látszott minden.Elhagytuk az első házat a városhoz közeledve.Majd meg pillantottuk a szobrokat,szökőkutakat és ránktört a felismerés.

-Richie-néztem körbe,hogy megbizonyosodjak sejtésemről-Portlandben vagyunk.

Ahoy :)) Nem szoktam ugyan így köszönni,viszont a mostaninak az az oka,hogy miközben ezt írom épp Stranger Things Day van, szóval boldog ST napot :)) Az utóbbi időben nem voltam olyan aktív,aminek az eredménye is meglett,viszont ezen igyekszem változtatni.Közben meg a storyn már 1,2K reads van,ami talán nem tűnik soknak,viszont nekem sokat jelent és nagyon szépen köszönöm
🥺🦋💗.Igyekszem a következő résszel <3 .

I think i'm in love with you //Reddie-magyarWhere stories live. Discover now