𝕪𝕠𝕦𝕣 𝕖𝕪𝕖𝕤 𝕥𝕖𝕝𝕝 𝕞𝕖 - 𝕛𝕦𝕟𝕘𝕜𝕠𝕠𝕜

prológus

-Asszonyom a vezetői engedélyét és a jármű forgalmiját szeretném látni - hajolt le az ablakhoz egy egyenruhás rendőr. Késő éjszaka volt, mindig ilyenkor utaztunk, mivel általában sosincs rendőr,most viszont kifogtunk egyet. Fájtak a végtagjaim, amik már annyiszor meg voltak nyomorgatva és éreztem, hogy az arcomon folyik le az alapozó, amit a monoklijaim miatt kentek rám. Egy alatt pillanat esett le, hogy kihasználhatom a helyzetet, ezért amíg a férfi a papírokat ellenőrizte, én a rajzlapomra firkantottam, hogy "segítség" és az ablakhoz nyomtam. A rendőr rám emelte álmos tekintetét és egy percre össze zavarodott de biztatóan bólintott egyet. 
-Megkérdezhetem, hogy a gyermeke miért írta fel, hogy segítség egy lapra? - nézett szigorúan a nőre.
-Micsoda? - kérdezte kedvesen és hátrafordult hozzám, majd idegesen tapasztalta,hogy a tisztnek bizony igaza van. - Kicsikém.. - nyúlt hátra, én a félelem miatt viszont visítani kezdtem és ütöttem az ablakot. A rendőr előkapta a fegyverét és "anyámra" szegezve kiszedett a kocsiból. 
-Kérem a gyerek igazolványait - mondta szigorúan, a nő viszont ilyen papírok hiányában elfogadta, hogy ez bizony a vége. 

××××

-Nos kicsilány, nem tudom, hogy ebből az egész történetből te mit fogtál fel, viszont a helyzet az, hogy te mától ebben a gyermekotthonban fogsz lakni - guggolt le elém az a rendőr aki pár nappal ezelőtt kimentett engem az elrablóim karmai közül. - Minden héten eljövök hozzád, hogy figyelhesselek, rendben? - simogatta meg a fejemet. 
-Rendben - mosolyogtam rá szégyenlősen és megöleltem. Soha nem éreztem hasonló szeretetet áramlani senkiből, mint akkor abból a férfiból. Tudtam, hogy bízhatok benne. Hihetetlen, hogy alig pár nap alatt teljesen megváltozott az életem. Kikerültem bántalmazóim karma közül, és új életet kezdhettem. Bár ez akkor alig 8 évesen nem izgatott, csak hogy végre nem azokkal a személyekkel kell egy háztartásban élnem, akik napi szinten megvertek.

-Jó napot! Itt a kislány, akit pár napja találtunk. - mentünk be a rendőrrel az árvaházba.
-Szép napot, szia! De gyönyörű vagy - mosolygott rám kedvesen egy nő. - Biztos, hogy nincsenek meg a szülei? - kérdezte halkabban a férfitól.
-Azt mondtad, hogy nem kerülök vissza hozzájuk - rángattam meg az egyenruhás kezét és félve vártam válaszát.
-Nem is fogsz, Kicsi. Megígérem - borzolta össze hajamat. - Várj itt egy kicsit, míg mi elmegyünk a hölggyel beszélgetni - mosolygott és elengedve a kezemet, elmentek egy szobába.

Unaloműzés céljából andalogni kezdtem, azonban ekkor észre vettem egy kíváncsi szempárt az ablak előtt kukucskálni. Közelebb akartam totyogni hozzá, de a fiú felpattant és elsietett onnan.

A tekintete azonnal megbabonázta a 8 éves eszemet. Két hatalmas, barna, ártatlan szempár. Sokáig ott álltam még az ablakba és abba az irányba néztem, amerre elfutott.

-Akkor rendben vagyunk! - fogott kezet a nevelőm a rendőrrel, amikor visszaértek. - Már csak annyi érdekel, hogy egy ilyen szép kislányt milyen szép néven szabad szólítani? - kérdezte tőlem a nő. 
-Ophelia - mondtam halkan, mivel nem szerettem a nevemet és azt se ahogy szólítottak rajta. Nagyon fura hangzása volt. 
-Rendben Ophelia, gyere velem bemutatlak a csoport társaidnak - fogta meg a kezem és egy biccentéssel elbúcsúzott a férfitől, majd elindultunk egy gyerekzsivalytól hangos szobába.

-Gyerekek! Egy kis figyelmet szeretnék kérni! - tapsolt a nevelőm egy gyerekcsoportnak, akik a szobában randalíroztak. - Ophelia, az új lakónk, legyetek vele kedvesek! - tolt maga elé.
Esetlenül álltam ott, hiszen nem mertem megszólalni, és a többi gyerek sem jött oda hozzám. A nő otthagyott, volt jobb dolga is mint minket össze szoktatni.
-Miért vagy itt? - kérdezte egy tőlem jóval magasabb lány. Pólóm szélét gyűrögettem és próbáltam nem elsírni magam a kérdés miatt, válaszolni viszont nem tudtam. - Jó, ez is néma - nevetett ki a lány, visszament az ő társasághoz. Kínosan álltam ott egyedül és gondolkoztam, hogy mit is keresek én ott. 

Sziasztok! Igen, új könyv😆. Remélem tetszeni fog nektek, és adtok nekem visszajelzést róla😊