Tweek X Craig [Creek~]

1. rész

*Tweek szemszöge*

Épp a tornateremben ülünk mivel PC igazgató ide hivatott mindenkit valami előadásra amit az osztálytársunk Wendy fog tartani.

-Jól van gyerekek mint tudjátok mostanában sok új Ázsiai diák érkezett az iskolánkba, A KURVA ÉLET LESLI FOGD BE A POFÁD! - kiabált a néma lányra. Szegény lány egyszer beszélt egy ilyen előadás előtt és azóta PC igazgató teljesen rászállt.
- Most pedig Wendy Testaburger fog bemutatni egy előadást az ő alkotásaikról. - az igazgató át adta a helyet Wendynek akit miután megtapsoltunk bele kezdett mondandójába.

-Sziasztok! Mint tudjátok elég sok Ázsiai-Amerikai diákot köszönthetünk köreinkben akik megmutatták nekünk a yaoi nevű művészeti stílust. A yaoi az érzelmek és a szépség keveréke és olyan párokról szól akiknek lenézik a szerelmüket. A művek azt mutatják be, hogy minden szerelem varázslatos, mint például Lisa Akimoto-nál. Tweek és Craig tiltott szerelem. - vetített ki egy rajzot amin épp én és Craig csókolózunk.

-AAAAHW.-áradoztak a lányok.
-MI? - kiáltottam fel. Ugye ez csak vicc?

-Keli Sao kicsit játékosabb képe a Tweek és Craig tánc a holdfényben. - mutogatta Wendy a rajzokat.

-Hé mi a fasz? - kiáltott Craig is. Gondolom ő se tudja hova tenni a helyzetet.

-A yaoi művészetben a személy vagyis a tető általában dominál a yuki vagyis a fenék fölött. Ahogy azt Hader Misimura művén is látható a Tweek és Craig bousu rabu.

-Aaaaaw..-keztek tapsolni a lányok

-A yaoi más dolgokra is kiterjedhet.
-Ó-ó.. - szólalt meg Cartman.
-Amint az a lilom béka Tweek és Craig-én is látható.

*Craig szemszöge*

Sietve mentem az ázsiai lányokhoz. Ezt nem tehetik! Nem is vagyunk melegek! Legalább is én nem, Tweek nevében nem beszélhetek. Bár.. Ha meleg lenne arról biztos tudnék hisz elvileg a legjobb barátja vagyok. Akárhogy is legyen nem vagyunk együtt. Persze Tweek rettentően aranyos, végtelenül kedves és iszonyatosan cuki.. Mármint.. NEM! Nem ez csak.. A PICSÁBA MÁR!

Mikor oda értem idegesen kifújtam a levegőt. - Öhm.. bocsi de miért csináljátok ezt? - mutatok az egyik rajzra. - Ó szia Craig. - köszönt az egyik szotyi szemű. - Mi ez az egész ha ha? Mi nem vagyunk együtt! MIÉRT TÖRTÉNIK EZ? - jelent meg Tweek aki láthatóan már teljesen kész volt amit még is tudok érteni. Próbáltuk faggatni a rízs zabáló barmokat de semmi használhatót nem tudtunk kihúzni belőlük csak otthagytuk őket.

Mindketten nagyon idegesek voltunk, Tweek talán még jobban is mint én.. Még jobban elkezdett rángatózni és remegni.

-Hé Tweek minden oké? - nem reagált semmit csak meredten nézett maga elé. A vállára tettem a kezem de még mindig semmi.
-Tweek szólalj már meg.. - csak vártam és vártam.. Leültettem egy padra is de még mindig semmi. Egy idő múlva elkezdett patakokba folyni a könnye.

-MIÉRT TÖRTÉNIK EZ VELÜNK CRAIG? - fakadt ki mire szorosan magamhoz öleltem. A kabátom ujját megszorította és csak sírt. Én a hátát simogattam nyugtatgatás képpen és hagytam hogy kisírja magát.
-Haver ne aggódj nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz.
-HOGY MONDHATSZ ILYET CRAIG? ÉS HA MEG TUDJÁK A Szüleim? MIT FOGNAK SZÓLNI? - idegeskedett.
-Tweek.. - töröltem le könnyeit. Nézett rám vörös kisírt szemeivel és egy kicsit kipirult arcával.

Levettem a kabátom és ráterítettem majd elkezdtem kutatni a táskámban. Elővettem a táskámból egy kávés poharat ami még viszonylag meleg is volt majd oda nyújtottam neki. A zöld szemeivel értetlenül cikáztak. Hol rám hol a pohárra vitte tekintetét.

-Idd meg. - mondtam mire gyönyörű szép zöld szemei kikerekedtek és el ette tőlem a poharat.
-HOGY? - kérdezte csillogó tekintettel.
-Tweek ismerlek. . - forgattam meg a szemeim. - Már több mint fél éve hordok magamnál minden nap egy pohár kávét ami ha nem neked kell akkor haza felé menet megiszom én vagy tanulás közben fogyasztom. Emlékszel mikor Clyde buliján teljesen kész voltál? - ő csak némán lehajtott fejjel bólogatott.
-Sosem láttalak olyannak. Azóta félek nehogy megtörténjen megint.. Nem akarlak elvesziteni Tweek.. Ezért inkább minden nap felkészülök legalább egy pohár kávéval ami talán lenyugtat úgy hogy ne veszd el az egész eszed.. Még ha ez szinte a semmi.. - hajtottam le a fejem. Most biztos valami gyökérnek gondol. Végülis igaza is van. Az vagyok. Egy hatalmas idióta. Egy lúzer.

-Ugyan Craig.. Nekem ez is megteszi. Örülök, hogy egyáltalán valaki foglalkozik velem és velem van. Mikor nem is vagyok fontos ember..
-Dehogyisnem! - vágtam közbe. - Nagyon fontos ember vagy. Az én életemben te vagy a legfontosabb ember az egész világon.. -megsimogattam a hüvelykujjammal a mellettem heverő kezét mire kicsit mindd a ketten zavarba jöttünk.
-Mindenesetre boldog vagyok hogy tényleg törődsz velem. - mosolygott rám. Én csak vissza mosolyogtam rá majd hirtelen megláttam a csipet csapatot.

*Tweek szemszöge *

Őszintén szólva rettenetesen jól esik, hogy Craig ennyire foglalkozik velem. Az egész testem kellemes meleg járja át most.

Iszogattam a kavémat majd megláttam négy ismerős alakot.

-Jesszusom Tweek mi történt? - kérdezte Kyle aggódva.
-Pánikrohama volt de ne aggódjatok most már jobban van. - válaszolt Craig.
-És mitől volt? Csak nem megijedtél, hogy kiderül valami kis titok rólatook? - nevetett gúnyosan Cartman mire Kenny rálépett a lábára.
-Kussolj dagadék! - kiáltott rá Craig.
-Ja fogd be a pofád zsíragy! Ez most nem vicces! - morrant rá Kyle is.
-De tényleg.. Az miatt a yaoi cucc miatt volt? - kérdezte aggódva Kenny.
-Igen..-válaszoltam halkan de szerencsére a srácok így is értették. Stan sóhajtott egyet majd leült mellém és a kezét a vállamra helyezte.
-Most, hogy vagy haver? - érdeklődött.
-Ne aggódjatok már sokkal jobban. - mosolyogtam rájuk mire úgy tűnt mindegyikük megkönnyebült.

Ez az egész azért elgondolkodtató. Én és Craig? Ugyan már... Craig soha nem jönne össze egy olyan emberrel mint én. De miket is beszélek? Nem is vagyunk melegek! Legalább is azt hiszem..