Real me /Jikook ff./

24. Rész

- Hogy-hogy jöttél amúgy? Nem is említetted, hogy beugrassz.

- Ja, igen. Hát az a helyzet, hogy elég hirtelen jött a hír is. - kezd bele szájhúzva, de látva értetlen fejem, egy nagy sóhaj után folytatja csak, mintha nagyon nehezére esnének a szavak, melyek elhagyják a száját. - Figyelj, tudom, hogy a szüleid nem lesznek itthon az ünnepek alatt, de az a helyzet, hogy....én sem. - mondja az utolsó két szót sokkal hallkabban mert tudja, ez üt be most igazán. A szüleimről tudtam, hogy sajnos nem fognak tudni hazaérni szentestére, csak a két ünnep között, viszont egészen eddig úgy volt, hogy Nam viszont velem tölti ezeket a napokat. Mit fogok egyedül kezdeni magammal?

- Hogy mi? - nyögöm ki elveszetten, majd hirtelen kicsit mérgesebben csendülök fel. - De hát megbeszéltük!

- Tudom, Jimin, ez egy váratlan lehetőség volt. Tudod volt az a pályázat...

- Ez az miatt van? - vágok a szavába meglepetten. Namjoon már nyár vége óta emlegette ezt a tanulmányi pályázatot, amit az egyetemen hírdettek nekik. Jelentkezett és sokat is dolgozott rajta, mert jó pont a diplomájához.

- Igen, bekerültem a döntősök közé, így elutaznánk Japánba, hogy ott is találkozzunk egy professzorral, aki sajnos csak az ünnepekre utazik haza az államokból, ezért csak most tud velünk találkozni. - osztja meg a részleteket velem szájhúzva, miközben erősen méregeti a reakcióimat. Pedig attól aztán nem kell félnie; tudom, hogy haragudnom kellene, hogy egyedül hagy Ő is karácsonyra, de képtelen vagyok nem örülni a sikerének. Ez miatt nem is gondolkozom mit is reagáljak rá, egyszerűen kibontakozom Jungkook izmos karjai közül és az unokatesóm nyakába vetem magam.

- Gratulálok Nam! Nagyon büszke vagyok rád! - pusmorgom a füle mellett, mìg Ő esetlenül átöleli a derekam.

- Nem is haragszol?

- Hogy tudnék ezért haragudni rád? - kérdezek vissza jókedvűen, amire Namjoon csak még inkább magához szorít. Pár pillanatig még így maradunk, míg végül én tolom kicsit hátrébb őt, hogy tovább faggathassam. Ha már itt hagy, szeretném tudni a részeleteket.

- Szóval mikor is fogsz elutazni? - dobom fel neki az első kérdésem, majd ezután még sok másikat is. Közben Jungkook is bekapcsolódik a beszélgetésbe, és ad pár tippet Namjoonnak, hogy miket nézzen meg a szabadidejében, mert Ő már járt ott a családjával. Én ilyen ötletekkel nem tudtam szolgálni, viszont a beszélgetés végére már őszintén mondhatom, hogy mindhárman jól szórakoztunk és vártuk Nam utazását. Kicsit még bennem volt a tüske mit is kezdek majd magammal karácsonykor, de végül elhessegettem a negatív gondolatot, mondván, ráérek ezen később agyalni.

- Akkor majd még beszélünk, oké? - fordul felém Namjoon még az ajtó előtt miután magára húzta a kabátját. - Azt nem ígérem, hogy találkozunk is, de mindenképpen hívlak majd.

- Rendben. - bólintok nagyot egy mosoly mellett, majd elköszönünk és már be is csúkhatom Nam mögött az ajtót. Visszabaktatok a nappaliba, ahol Jungkook a kanapén ülve vár rám, érdeklődően vizslatva engem. Ahogy levágódok az ölébe, pontosan szembe vele és átölelem a derekát a lábaimmal, nyakát pedig a kezeimmel, Ő rögvest körém fonja saját karjait, hogy magához húzzon. Mintha szavak nélkül is tudná, hogy mi zajlik most bennem.

- Jól vagy, Picur? - kérdezi búgó hangon, ami kellemesen simogatja az érzékeim, és olyan jól esik a lelkemnek is, hogy még jobban belefúrom a fejem a vállába. Mélyet szippantok férfias illatából melyben ötvöződik a tusfőrdöje és a parfümjének aromája is, olyan bódító egyveleget alkotva, amilyenhez még soha nem volt szerencsém.

- Ühüm. - motyogom a pólója anyagába, mire ő egy puszit nyom a tincseim közé majd a jobb kezével a fejemre simít és masszírozni kezdi a fejbőröm. - Lehetne, hogy most bújok egy kicsit? - kérdezem nyomott hangon, mert a világ minden kincséért sem szakítanám el az arcom a vállától.