𝐌𝐢𝐬𝐜𝐡𝐢𝐞𝐟 𝐋𝐨𝐯𝐞

20. Rész

*3 nappal később*

Kellemesen ébredtem. Nem szoktam általában ennyire boldogan kezdeni a napomat, ám a mosoly elég hamar eltűnt az arcomról. Rá kellett ugyanis jönnöm, hogy én holnap bizony hazamegyek. Gyorsan elkészültem, kiválasztottam hogy mit vegyek fel. Mivel ez az utolsó teljes napom itt, ezért valami különlegeset szerettem volna.

Egy kicsit extrémebb fekete ruhát választottam végül. A háta szinte teljesen kivágott volt.
Miután sikerült választanom elindultam az isten lakosztálya felé. Előző este megbeszéltük, hogy ma együtt fogunk reggelizni. Pár perc alatt oda is értem, és kopogtam.

-Jó.. - kezdte, és végignézett. - Azta.

-Jó reggelt. - mosolyodtam el. Magához húzott szorosan, és lágyan megcsókolt.

-Valami gond van? - kérdezte miközben a terem felé sétáltunk.

-Nem, dehogy. Csak.. - néztem rá. - Holnap megyek vissza..

-Holnap? Máris? Ilyen hamar? - állt meg.

-Igazából már ígyis több mint 1 hete itt vagyok. - mondtam.

-Igen, de.. - nézett csalódottan.

-Tudom. - sóhajtottam. - De inkább bele se kezdj.. Csak rosszabb lesz.

Csendben ültünk le az asztalhoz. Nem is időztünk sokáig a reggelivel. Miután végeztünk elmentünk sétálni. Nem akartam hogy az utolsó napunk abból álljon, hogy csak ülünk, és szomorúan bámuljuk egymást. Ebben egyet is értettünk. Kilovagoltunk, és a városban is elidőztünk az én kérésemre. Közben beszélgettünk például helyekről, ahova majd el szeretnénk menni együtt. A nap sajnos gyorsan eltelt. Estefelé elváltak útjaink, nekem össze kellett pakolnom, neki pedig valami dolga volt.
Hamar összeszedtem a dolgaimat, majd leültem az ágyra és csak néztem magam elé. Elgondolkodtam, hogy mi lesz ha haza megyek. Miután itt kell hagynom Asgardot, és őt.. Hiszen alig kezdődött el ez az egész, és máris megszakad.. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogjuk tartani a kapcsolatot. Márpedig azt nem fogom kibírni, hogy akár hónapokig egy szót se halljak felőle, hogy ne láthassam.. Nem akarok elmenni, őt pedig végképp nem akarom elengedni. Mégsem tudok mit tenni, a tehetetlenségtől pedig megőrülök..

Gondolataimból az zökkentett ki, hogy valaki leült mellém.

-Észre se vettem, hogy bejöttél. - álltam fel.

-Feltűnt. - mosolyodott el keserűen. - Tudom azt beszéltük meg, hogy a mai nap nem a búcsúzásról szól, de..

-Loki.. - sóhajtottam. - Ezen gondolkodok már nem is tudom mióta. És nem tudom mi lesz.. Mármint mit kéne tennem? Vagy mit kéne tennünk? Fogalmam sincs hogy hogyan tartsuk a kapcsolatot. Vagy hogy mi lesz így velünk, és..

-Hé. - fordított maga felé. - Először is, mély levegő.