𝐌𝐢𝐬𝐜𝐡𝐢𝐞𝐟 𝐋𝐨𝐯𝐞

17. Rész

Ez az 1 hét az esküvőig viszonylag hamar eltelt. Thor tényleg komolyan vette az ígéretét, miszerint Loki nem fog bezavarni. Ugyanis egyszer sem láttam, ami már elég fura volt, hogy egyszer sem futottunk össze az 1 hét leforgása alatt. Emiatt kettős érzéseim voltak, az egyik felem örült hogy nem adódott egy kellemetlen helyzet sem, viszont a másik felem csalódott volt amiatt, hogy nem láthattam. Tudom hogy nem helyes hogy így éreztem..

Ma van az esküvő.
Jane már kb 7-kor felkelt, és elrohant hozzám hogy felkeltsen. Miután sikeresen felébresztett visszarohant a saját lakosztályukba. Én is izgatott voltam, persze közel sem annyira mint ő, aki ma férjhez készül menni. Nem mellesleg egy istenhez.
Közösen megreggeliztünk ketten, ugyanis itt az a szokás, hogy a ceremóniáig a pár nem láthatja egymást. Így mindketten (leginkább Jane) nyugodtan el tudnak készülni, és felkészülhetnek.
Először a hajunkat csinálták meg. Nekem frissítettek a színén, Janenek pedig vágtak egy kicsit belőle. Egymás mellett voltunk közben, és végig beszélgettünk, nevettünk. Nagyon tetszett a hajam, valamivel sötétebb lett, de továbbra is vöröses maradt. Ez nagyjából 2 órát vett igénybe. Utána jöhetett a smink. Jane egy szép menyasszonyi sminket kapott enyhe piros rúzzsal, míg én egy erőteljesebbet kértem. A szememen sötét szemfesték volt, illetve mellé egy vörös matt rúzst viseltem. Jane megkapta közben a hajába a fejdíszét és a fátylát. Annyira gyönyörű volt, és olyan büszke voltam rá. Nehezen, de sikerült visszatartanom a sírást. Végül mindkettőnknek segítettek felvenni a ruhánkat. Miután kész lettünk én megkönnyeztem gyönyörű barátnőmet. A hölgy aki a sminkemet csinálta kissé idegesen, de kijavította.

-Annyira gyönyörű vagy. Büszke vagyok rád. Remélem tudod, hogy az életed új szakaszában is mindig melletted leszek. Nagyon szeretlek. - mondtam sírós hangon, de nem sírhattam.

-Ne mondj már ilyeneket! - tett ő is úgy mint én. - Te is számíthatsz rám, és én is szeretlek.

-Hölgyem, a vendégek folyamatosan érkeznek. Elkezdhetjük bekísérni őket? - jött be egy udvarhölgy.

-Igen, természetesen. - szipogott Jane.

Én fogom vinni a gyűrűket, ami miatt már nagyon izgulok. Teljesen kikészültem, amit Jane látott is rajtam, így próbált megnyugtatni. Ami azért volt vicces, mert valójában nekem kellene őt megnyugtatnom. Miután erre rájöttem persze egyből lenyugodtam.

Megtudtuk hogy mindenki megérkezett, és elfoglalta a helyét. Minden készen állt arra hogy a ceremónia elkezdődhessen. Elindultunk lassan, és vártunk a folyosón. Mindenki bent volt. Jane a csukott ajtóhoz sétált ahol az édesapjába karolt. Lassan kinyílt az ajtó, a kellemes zene halkan elkezdődött, ők pedig lassan elindultak. A csarnokban a lépcső tetején állt Odin, egy lépcsőfokkal lejjebb pedig Thor. Az egész csodálatosan nézett ki.

Janenek nagyon jó az ízlése ilyen téren is. Ahogy sétáltak befelé mindenki őket nézte. Végül utolsóként én is elindultam lassan, kezemben határozottan tartva a gyűrűket. Ahogy haladtam a sorok között megpillantottam őt. Bal oldalon ült az első sorban. Kihúztam magam és úgy mentem tovább. Tekintetével végigkísért. Oldalt megálltam, és elkezdődött a ceremónia. Annyira meghitt volt az egész. Jane és Thor is elsírta magát közben, amitől nekem is sírhatnékom támadt. Jane gyűrűje, amit én tartottam nem csak a szépsége miatt volt különleges. Ezt viselve az élete már nem olyan 'rövid', mint egy embernek. Ha rajta van, és nem veszi le, az élettartama olyan hosszú lesz mint egy istené.
Végül Odin elkérte a gyűrűket. Lassan átadtam neki. Ők pedig felhúzták egymás ujjára. Egy csókkal pecsételték meg esküjüket, a jelenlévők pedig elkezdtek tapsolni. Kézenfogva hagyták el a csarnokot boldogan, utána pedig lassan a násznép. Én is elindultam, és odasiettem a családomhoz. Együtt mentünk tovább a másik csarnokba, ahol a lakoma volt, illetve ahol a zenészek voltak. Janeék megbeszélték hogy otthoni zenék fognak szólni, kicsit átdolgozva. Odin is nyitott volt mindenre. Ahogy beértünk mindenkit a saját asztalához vezettek.