𝐌𝐢𝐬𝐜𝐡𝐢𝐞𝐟 𝐋𝐨𝐯𝐞

13. Rész

Másnap nehezen keltem fel. Az éjszaka borzasztó volt, többször is megébredtem. Olyankor nehezen tudtam visszaaludni. Mivel a telefonomra nem számíthattam, hogy megtudjam nagyjából hány óra van, így miután megébredtem csak találgatni tudtam. Végül nagy nehezen felkeltem és elvánszorogtam a fürdőig. Addig mostam az arcomat amíg az elkenődött szemfestékem teljesen le nem jött. Ahogy tükörbe néztem elhúztam a számat. Karikás, és a dörzsöléstől piros is volt a szemem. Ráadásul még a hajamat is elaludtam. Kifésültem azt, illetve találtam egy kis sminket, amit valószínűleg Jane hagyott itt nekem. Ezek után visszaültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Nem tudom meddig ülhettem ott, de egy idő után nyílt az ajtó és Jane lépett be. Aggódva ölelt át, és egy ideig nem szólt semmit.

-Inkább nem kérdezem meg hogy aludtál. - sóhajtott.

-Nem akarod tudni. - bólintottam.

-Nem tudom hogy éhes vagy-e, de gondolom most nem akarsz kijönni. Ezért kértem, hogy hozzák ide az ételt. - mosolygott.

-Ez nagyon rendes tőled Jane. - mosolyodtam el halványan. - De nincs semmi étvágyam.

-Muszáj lesz enned valamit. - rázta a fejét.

-Mindegy. - sóhajtottam. - Csak szeretnék haza menni.

-Mi? Most? - lepődött meg. - Nem akarom ráderőltetni, de jó lenne ha elmondanád, hogy mi történt amíg.. Amíg nálad volt..

-Rendben. - bólintottam, és vettem egy nagy levegőt. - Még mielőtt bármire is gondolnál, el kell mondanom, hogy semmi komoly nem történt. - kezdtem. - Viszont arra rájöttem, hogy én lehet örültem volna, ha mégis történik valami.. De csak lehet, mert én sem tudom mi a helyzet pontosan.. Ezek után meg aztán pláne. - sóhajtottam. Elmeséltem neki minden egyes történést, a találkozást Joshsal, a filmnézéseket, és minden egyes kis dolgot. Jane figyelmesen halgatott végig.

-Hű.. - pislogott.

-Azt mondod? - vontam fel a szemöldököm.

-Ne haragudj, csak ez most egy kicsit meglepett. - mondta. - Úgy értem, az már tegnap este világossá vált, hogy komolyra fordult a kapcsolatotok az elmúlt időben. De nem gondoltam volna, hogy ilyen téren.

-Nem lett itt semmi sem komoly. Nem történt semmi. És már nem is fog. - piszkáltam a pulcsim ujját.

-Azért ezt a semminél jóval többnek mondanám. - rázta meg a fejét. - Az érzéseid már nem csak barátiak iránta. És ki tudja, lehet ő is így érez.

-A szemembe hazudott Jane. Kihasznált. - mondtam, meg voltam lepve a válaszán.

-Az nem olyan biztos. - sóhajtott.

-Mi? Mi az hogy 'nem olyan biztos'? Jane ez most komoly.. Mit tudsz? - akadtam ki.

-Először is lélegezz, jó? Mielőtt elfelejtenéd. - kezdte. - Másodszor pedig semmi sem biztos. Annyit tudunk, hogy amikor elmentek érte a katonák, rájuktámadt, és nem hagyta hogy elvigyék. Aztán mikor Thor is megjelent akkor eldobott mindent ami nála volt.

-Szóval.. - gondolkodtam. - Azt akarod mondani, hogy valószínűleg senkit nem akart megölni, és csak önvédelemből volt nála fegyver, mégis láncra verték mint egy kutyát azzal a váddal, hogy le akarta vadászni a Bosszúállókat? - mondtam lassan.

-Ez is egy lehetőség.. - mondta. Láttam hogy zavarban van.

-És most valahol megláncolva rohad, azért mert azt tartjátok a legvalószínűbbnek, hogy azért volt nálam, hogy nyugodtan gyilkolásszon szuperhősöket. - teljesen kiakadtam.