14. Rész

373 19 1
                                    

Ott ült az ágy szélén és a kezén lévő láncokat nézte. Ahogy becsuktam az ajtót egyből rámnézett.

Tekintete fáradt volt, valószínűleg ő sem aludt túl jól az éjszaka

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Tekintete fáradt volt, valószínűleg ő sem aludt túl jól az éjszaka. Egyből felállt, én pedig lassan odasétáltam hozzá. Megálltam előtte és felnéztem rá.

-Hogy érzed magad? - fürkészte az arcomat.

-Ezt én szeretném tőled kérdezni. - lenéztem a kezeire.

-Voltam már felszabadultabb. - próbálta oldani a feszültséget, de nem tudtam nevetni. - De itt vagy. Hogy hogy?

-Én.. - babrálni kezdtem a ruhámmal. - Elég sokat gondolkodtam.. És arra jutottam, hogy nem tudom elképzelni, hogy azért jöttél hozzám mert csak búvóhely kellett, míg meg nem ölöd a Bosszúállókat.

-Senkit nem akartam megölni. - rázta meg a fejét.

-Reméltem. - néztem rá. - A tegnapi pedig..

-Sok volt mindez egyszerre. Nem hibáztatlak amiért elhitted. - szakított félbe. - Az sokkal jobban meglep azonban, hogy most itt vagy.

-Persze hogy itt vagyok. - ráztam meg a fejem. - Remélem most már minél hamarabb leveszik rólad ezeket. És akkor.. Akkor minden megint rendbe jön.

-Ha ezeket le is veszik, - rázta meg a kezét, a láncok pedig dobhártya szaggatóan csörögni kezdtek. - sehova nem mehetek majd. Valószínűleg a palotát sem hagyhatom el.

-Akkor.. Majd amikor tudok jövök én. - mondtam, de nem mertem ránézni.

-Dorothy.. - sóhajtott.

-De tényleg. Amikor tudok itt leszek. - a szemembe nézett. Azok a rohadt pillangók megint kezdik..

-Figyelj.. - nézett hirtelen máshova. - Nem kell itt lenned. A te helyed Midgardban van. Az enyém pedig itt, Asgardban. Ez a kettő pedig nem fér össze.

-Nem, én szívesen vagyok itt.  - ráztam meg a fejem.

-Nem érted. - nézett mélyen a szemembe. Tekintete hirtelen komor lett. - Nem akarom, hogy itt legyél. Sokkal jobb, ha nem vagy itt. Magad is láthatod mi lett a vége annak, hogy velem voltál. Nem is kellett volna találkoznunk. Nekem nincs erre szükségem.

-Loki.. - szavai nagyon fájtak. - Nem értelek.. Én azt hittem.. Azt hittem..

-Ugyan mit? - nevetett. - Hogy érdekel itt vagy-e? Vagy hogy érdekel amit hiszel? Ennél okosabbnak gondoltalak, Dorothy. Valamit nagyon félreérthettél. Azt hiszed meg tudsz változtatni, közben semmit nem tudsz rólam. Mire számítottál? Hogy azt mondom szükségem van rád? Vagy hogy térdre borulva kérlellek majd azzal, hogy maradj itt? Ugyan, kérlek.

-Azt hittem ismerlek. - bólintottam. Már nem tudtam visszatartani a könnyeimet. - És én még kiálltam érted. - léptem hátrébb.

-Azt az egyet jól tetted. - biccentett.

𝐌𝐢𝐬𝐜𝐡𝐢𝐞𝐟 𝐋𝐨𝐯𝐞Where stories live. Discover now