𝕄𝕪 𝔹𝕒𝕕 𝔹𝕠𝕪 | ✓

33. rész

Szerda

Nos, mint kiderűlt amikor Ashel felkelltünk még HÉTFŐN akkor iskola volt. Csak hát egyikünk se tudta, hogy suliba kéne menni. Úgy délután 2kor vettünk észre, hogy haló amúgy hétfő van. David jól ki is röhögött minket de miután nyaliztam egy kicsit anyunak ő igazolta nekem azt a napot. Kedden már bementünk a suliba és történelmi pillanatként még el se késtünk (ami azért nagy szó). Már csak Richael debilkedett tegnap nekünk, mondván, hogy már túl van Ashen és pasija is van. Nyílván nem hittünk neki, mert hát ő Richael. Ezután felhúzott orral elhúzott, de még drámaian hátrafordúlva utánunk kiáltott, hogy majd ő megmutatja. Hát oké. Most az ebédlőben űlünk a srácokkal, és éppen most készűlök ráírni valami 10. századi fizikusra messengeren, mert ha megbukok tuti az ő hibája lesz

-Te nem vagy normális- röhögött Ryan

-Na nem mondod?- mondtam gúnyosan

-Em, menjünk jó?- vigyorgott Ash. Nyílván nem akarta, hogy random kamuprofiloknak irogassak. Felpattandtunk és a srácokkal elindúltunk a kijárat felé.

-Ashton!- hasított a levegőbe egy visítós hang. Neee, pedig ma olyan jó napom volt.
A hang tulajdonosa utolért minket. Gondolom ti is meglepődtök, hogy Richael volt az. Nahát, erre nem számítottam...

-Most bebizonyítom, hogy nem kamuztam- mosolyodott el a mű szájával és a kijárat felé kezdett el minket húzni. Amint kiértünk, ő egy számomra ismerős alak felé kezdett el futni, és rávetette magát. Megdermedt az ereimben a vér ahogy belém hasított a felismerés. Tudtam kit ölelget Richael, de felfogni se tudtam. Nem lehet. Ez nem lehet. Scott az. Scott kibaszott Taylor az. Az emlékek újra leperegtek a szemem előtt és émelyegni kezdtem. Ez nem történhet meg velem.

-Emily jól vagy?- láttam még utoljára Ash aggódó arcát, és azt, hogy utánam kap, ezek után elnyelt a sötétség...