Konoha Fotykos Chat + Más |BEFEJEZETT|

22.rész Tobirama és Obito

Tobirama szemszöge:
Futottam Obito háza felé amilyen gyorsan csak tudtam. Az az idióta Madara! Ha a szemem elé kerűl tuti kinyírom!
Hogy mondhatott ilyeneket Obitonak! Soha nem használnám ki! Nem akarom bántani! Ő a legjobb barátom...vagy...talán még több is! Egy ideje a szívembe zártam. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de azthiszem...én is beleszerettem.
Ezért muszáj beszélnem vele!

Most, hogy ideértem becsöngetek. Remélem itthon van. Vagy legalábbis legyen itt valaki aki tudja, hogy hol van!

(csengetés)
Senki nen jön. Nem hiszem el! Senki sincs itt! Mégegyszer megpróbálom.
(csengetés)
Újra
(csengetés)
(csengetés)
(csengetés)
A fenébe! Hol lehet! Merre keressem?! Talán megnézhetném Itachinál. Bár ha ott van, biztos megkérte Itachit, hogy ne mondjon senkinek semmit. Jaj most mit csináljak?! Akkor megpróbálhatnám a parkot.
Még utoljára csöngetek egyet és megyek is.
(csengetés)
Na megyek.

-Baszódj meg Madara! Mondtam, hogy nem akarok beszélni veled! És ne nyomkodd azt a kurva csengőt te idegbeteg! - üvöltött...Obito! Szóval mégis itt van. De nagyon mérgesnek és szomorúnak tűnik.
-Obito...nem Madara vagyok. Beszélhetnénk? - kérdeztem tőle kissé halkan és megszeppenve.
-...Akkorse nyomkodd a csengőt. És hagyj békén. Majd holnap agyonverhetsz bosszúból azért, mert beléd szerettem.
-Baka! Nem akarlak agyonverni. Nem haragszom. Miért is haragudnék? Kérlek beszéljünk. - kérleltem továbbra is.
-...Oké. Gyere. - adta meg végűl magát és felvezetett a szobájába.
-Kezdheted - mondta törökülésben az ágyán.
-Te sírtál? Miattam? Vagy amiatt az idióta Madara miatt?! - kérdeztem aggódva.
-Nem mindegy! Csak kezd már! - parancsolt rám dühösen.
-Rendben. Figyej. Csak hogy tudd, én egyáltalán nem haragszom rád. Nem a te hibád, hogy belémszerettél. Ez...csak úgy megrörténik. Bár nem nagyon értem mit eszel rajtam. Mert jó, nem én vagyok a valaha élt legrondább ember, de nem is vagyok egy adonisz. És a személyiségem hát...egyszerre bunkó és...még nem is tom milyen. Te viszont...olyan kedves és vidám személyiség vagy. Lényegében a szöges ellentéted vagyok. - mondtam kicsit nevetve.
-Szerintem pedig nagyon jól nézel ki. Az egész kisugárzásod. Nem vagy túl izmos, de gyenge sem vagy. Olyan az alkatod mint egy futónak vagy egy tornásznak. A hajad pedig...olyan puha. És...nekem pont ezek tetszenek benned. És nem is vagy bunkó. Inkább vicces. Te vagy a legjobb barátom. Nem érdekel, hogy Senju vagy és más véleménye sem izgat már. Csak egy ideje...máshogy kezdtem el érezni. És annak ellenére, hogy egy gyenge, félarcú, ocsmány ember vagyok...belédszerettem. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - mondta lesütött szemekkel.
-Obito...nem vagy ronda. Imádom a hajadat és az onix szemeidet. Az igazat megvalva...simán el tudok veszni bennük. És...én ezt a sebhelyet is nagyon szépnek találom. ...Gyönyörű vagy. - mondtam szemébe nézve végigsimítva kezemet a sebhelyen. Ennek hatására elvörösödött és eltolta a fejét.
-Chhh persze! Akárhogy is. Te amúgy sem vagy meleg. Meg...úgysem kellenék neked. Szóval kedves vagy, de nem kell hazudnod a kinézetemről. - mondta szomorúan.
-Én nem hazudtam. Komolyan gondoltam. Meg igaz, hogy nem vagyok meleg...de nem is vagyok teljesen hetero. - mondtam félrenézve.
-Ezt hogy érted? - csodálkozott.
-Én bisex vagyok. - mondtam végül újra felé fordúlva és talán egy kicsit el is pirultam.
-Ehh? Ezt még soha nem mondtad? De ez hogy lehet? Te...eddig csak lányokkal voltál. Hiszen egy ideig Sakurával is jártál.
-Hát akkor még kicsik voltunk. Meg amúgy...nekem is csak egy 3-4 hónapja tűnt fel. - vallottam be.
-Hú...csak úgy random észrevetted amikor felkeltél, vagy...láttal valami olyat amitől minden megválzozott? - kérdezte érdeklődve.
-Nemtom. Csak észrevettem, hogy nem idegenkedek a gondolattól, hogy egy hapsival fetrengjek - mondtam sunyi vigyorral.
-Té-tényleg? ...Értem - mondta megszeppenve. -De ez akkor sem változtat azon, hogy te nem úgy érzel irántam, ahogyan én irántad. - mondta most már újra komoran.
-...Ezt honnét veszed? Nem olyan biztos az. - mondtam mosolyogva.
-Ne viccelődj! Ez komoly! - mondta megsértődve.
-De Obito. Viccet félretéve...én komolyan mondtam. - ezzel újra szemébe néztem és megfogtam a kezét.
-Ezt hogy érted? Akkor most...mivan? - értetlenkedett.
-Meglehet, hogy énis többet érzek irántad mint barátság. - mondtam elgondolkodva.
-És...te is azt érzed amit én? - kérdezte.
-Meglehet...de kéne valami, hogy biztosra mehessek. - mondtam sunyi mosollyal arcomon.
-Mi? Tényleg?! És mi kell ahoz, hogy biztosra tudd? - kérdezte picit fellelkesűlve.
-Hmmmm. Nem is tudom...Á megvan! Hajolj egy kicsit közelebb. - kértem meg még mindig sunyin.
-Tudtam! Biztos meg akarsz ütni! - mondta mérgesen keresztbe tett kézzel.
-Nem te Baka! Esküszöm. - mondtam kicsit nevetve.
-Ajánlom! Mert ha mégis megütsz...nagyon mérges leszek. - morogta, majd megtette amit kértem.
Erre én nemes egyszerüséggel fogtam az állát és megcsókoltam. Amitől annyira megdöbbent, hogy nem is tudott visszacsókolni. Amikor elváltam tőle láttam, hogy teljesen piros az arca.
-Meglepetés! Olyan lettél mint egy paradicsom. - nevettem ki szegénykémet.
-Ő...még szép! Mit hittél! Beszélünk és egyszer csak BUMM! Nem is tudtam hirtelen...reagállni. - mondta zavarban és kezével folyamatosan hadonászott.
-És...talán nem élvezted? - kérdeztem ártatlanúl.
-Dehogyis nem! Izé...jó volt. De akkor most már tudod...hogy mit is érzel irántam? - kérdezte a szíve mélyén reménykedve.
-Hát nem is tudom...lehet még bizonyítanod kéne. - amint kimondtam ezt a sunyi dolgot ő fogta magát és hírtelen...Megcsókolt! Persze ügyetlen volt egy kicsit, de nagyon élveztem, ezért mosolyogva visszacsókoltam.
-Remélem mostmár...biztos vagy benne! - mondta dühösen kipirúlva.
-Olyan édes vagy. Imádlak. Ez volt az első csókod?
-I-igen. Miért?! Nagyon...nagyon béna volt? - kérdezte csalódottan.
-Dehogy is! Ez volt a legédesebb csók amit valaha kaptam. Szeretlek. - mondtam és megsimogattam a fejét.
-Akkor...akkor mi most együtt vagyunk? - kérdezte izgatottan az ágyon ugrálva.
-Igen igen! Csak be ne verd a fejed. Az idióta unokatesód még azt hiszi, hogy én vertelek meg. - mondtam nevetve.
-Juj tényleg. Most meg aggódhatok Madaranii miatt.
-Ne aggódj. Lerendezem.
-De lécci ne bunyózzatok. - kérlelt ártatlanúl.
-Nyugi. Diplomatikus úton terveztem ezt megoldani.
-De nincs is diplomátok. - mondta értetlenkedve.
-Nem Obito. A diplomatikus megoldás azt jelenti, hogy nem testi erővel próbálom meggyözni, hanem értelmes emberekként beszélünk egymással. - magyaráztam el neki.
-Jaaaa. De nem hiszem, hogy Madarával ezt meg tudnád csinálni. Tudod milyen.
-Pontosan tudom. De az a lényeg, hogy én nem fogok verekedni, ha te nem szeretnéd. - mondtam nyugtatás képpen.
-Ennek örülök. És...köszi mindent.
-Én köszönöm. De én akkor mennék is. - mondtam és már keltem is volna fel az ágyról, de Obito megfogta a karomat.
-Nem maradnál még egy kicsit. Olyan jó, hogy itt vagy. - kérlelt szépen.
-Rendben. De tényleg csak egy kicsit. A bátyám nem bír magával, és már 4x is hívott. Meg ahogy nézem, a csoportban is mindenki meg van vadúlva. De ez nem érdekel. Majd holnap megnézem, hogy nevethessek rajtuk egy jót. - mondtam mosolyogva és visszacsúsztattam a telefont a zsebembe.
-Kösziiii. Én is majd holnap nézem meg. Vicces, amikor Madara kiakad. - ezen ledig együtt nevettünk.
A továbbiakban beszélgetünk még egy kicsit és megnéztünk egy filmet.
7 körűl pedig elköszöntünk egymástól.

Otthon anya és apa szokásosan üdvözölt, de a bátyám lerohant és azonnal felráncigált a szobályába.

-Most azonnal mondj el mindent! Mi van köztetek? Mi van Obitoval? Történt valami? - kérdezte izgatottan.
-Nyugodj meg idióta! Csak szépen sorjában! - mondtam és fejbeütöttem.
-Ha nem akarnám megtudni a szaftos információkat, most beköptelek volna anyunak, hogy enyém lehessen a croasonod. Látod mekkora áldozatokat hozok? - kérdezte játszott szomorúsággal.
-Idióta... Na de az a lényeg, hogy minden rendben van. És...úgy néz ki járunk. - mondtam kicsit zavartan.
-Ááááááááá! Úristenn!! Annyira örülök! Így mehetnénk duplarandira! Végre van mégegy meleg pár a suliban, akiket még kedvelek is! És ráadásúl a kisöcsém a duo egyik tagja. Gyere ide! - mondta és szorosan megölelt.
-Eressz... Még meghalok, mielött eljöhetne a várva várt duplarandid. - mondtam nyöszörögve levegőért kapkodva.
-Ó bocsi. Na de a másik kérdésem... Történt valami szaftos is? - kérdezte perverz vigyorral.
-Mi nem vagyunk olyan perverzek mint te és az a gyökér. Csak...egy csók volt. - mondtam tarkómat vakarva.
-Jujjj de kis édik vagytok. Amint történik más is azonnal szólj. - mondta száját nyaldosva.
-Azt esetleg, ahogyan szexelünk ne küldjem el véletlenűl, te PERVERZ ÁLLAT! - üvöltöttem neki és agyondobtam egy párnával.
-Hát...elküldheted. - mondta vigyorogva annak ellenére, hogy az elöbb vágtam agyon.
-Mifolyik odafent? Jól hallottam? Perverz állat?! Hashirama! Mondtam már, hogy ne zaklasd az öcsédet! Ezért búcsút inthetsz a croasonodnak! - üvöltötte fel anyu.
-Neeeee!!!!! Anya kérlek! - könyörgött bátyó.
-Nem! Ezzel majd megtanulod a leckét!
-Szip szip (sírás) Menny a fenébe Tobcsi!
-"Ezzel majd megtanulod  leckét" - mondtam nevetve anyut idézve, és lementem vacsorázni.

Miután megvacsoráztunk én segítettem anyának mosogatni, a bátyám pedig szomorúan felballagott a szobájába. Mosogatás után megettem a croasonom, a másikat meg hozzávágtam a bátyámhoz. Mert különben hallgathattam volna, hogy miattam kapott ki a csapat.
Na szóval ezután pedig lefeküdtem, majd boldogan álomra hajtottam fejemet.

(Sajnálom, hogy egy ideje nem jelentkeztem új résszel, de a suli miatt nem nagyon jut rá időm. 😥 De igyekszek azért haladni.)