Rövid szöszök, amik néha, úton-útfélen jutnak eszembe. Többségüknek se füle, se farka, csupáncsak "in medias res"-szerű belekapások egy történetbe.
Rendeltetésük, hogy könnyed hangvételükkel ellazítsák egy kicsit az olvasót.
Kellemes olvasást kívá...
A kicsike öt éves Jamesnek csak egyetlen egy hőn áhított vágya volt az egész világon. Minden év őszén ábrándozva könyököl az ablakpárkányon, pislog a hatalmas, tűzvörös juharfalevelekre, amik vitorláznak a szélben, és arra gondol, milyen jó volna az apukájával együtt járni az utcákat, Halloweenkor. Mindig irigykedve szemlélődik a kinti népre, akik október 31-én jelmezekbe bújva járnak házról házra, minden kisfiú és kislány az apukájával és anyukájával kézen fogva, a nap végén pedig megtömött csokisputtonyokkal hajtják álomra a fejüket. James végtelenül szeretne ebben az élményben részt venni! Csepp szívének legmélyebb kívánsága csakis ennyi, nem több. De papa nem olyasmi ember, aki hajlandó lenne erre... papa mindig fáradt, és ő nem is meri zavarni ilyen kérdésekkel. Papa egyetlen öröme csak annyi, hogyha valami keserű ital kíséretében dohányozhat és akkor szereti őt legjobban, mikor csendben van... James próbál ennek eleget tenni, de ma sehogy sem tudta magában tartani a dolgot. Ma Allen testvérénél voltak, ő is és papa is. Allen testvérével külön élnek, mert a papáik nem szeretik egymást, de azért a gyerekeket összeeresztik néha. Egyébiránt szembe szomszédok, úgyhogy hála istennek sokat lehetnek együtt. James sok mindenben irigyeli a bátyját, aki eddig minden egyes Halloweenkor kint szaladgált az úton a többi gyerekkel, minden évben egyre királyabb és királyabb jelmezekben, amiket Oliver bácsi olyan takaros műgonddal varrt neki hét nap, hét éjjelen át, hogy mindig az ő kosztümje nézett ki a legeslegjobban. Néha csatlakozott a duójukhoz, de neki sose volt jelmeze, hiszen papa nem csinált, és anélkül nagyon kilógott a sorból. Amúgy meg... rosszul érezte magát, hogy Allen és a daddy-je együtt vannak, mellőle pedig hiányzik az az egyetlen szülő, akije van, úgyhogy lassacskán hozzászokott a dologhoz, és csak hangtalanul ábrándozik. Ma is így volt. Allen éppen egy műanyag Batman-el zúzott szét egy legótornyot, éktelen ordításokkal aláfestve, míg ő pislogott a hulló falevelekre. Nyugalmi állapotát az zavarta meg, hogy tesója szóba elegyedett vele és elmesélte, hogy neki milyen fantasztikus jelmeze lesz és elhatározta, hogy ő és Oliver bácsi fogják gyűjteni a legtöbb édességet meg egy csomó olyan fantasztikus dolgot mondott, amik mind James „bárcsak megtörténne” listáján sorakoznak, úgyhogy hirtelen felindulásból letrappolt a földszintre, befordult a konyhába és a füstben pácolódó papájának szegezte a dolgot: - Elmegyünk ketten Halloweenra? François úgy tett mintha meg se hallotta volna. Vagy... talán tényleg nem hallotta. Nem szokása figyelnie a külvilágra, jól elvan a saját depressziója tengerében. - Papa! -kiáltott rá James, amire már reagált és karikás szemeivel lenézett rá a füstfelhőn keresztül -Elmegyünk Halloweenra? - Mi? - Igen, mi! -villanyozódott fel a kisfiú. - Meeeh -morgott orra alatt. -Úgy értem, tessék? Nem figyeltem. Hova megyünk? - Halloweenra! - Biztos, hogy n... - A macska rúgja meg François, ha ez így megy tovább, nagyon morci leszek! -jött be Oliver bácsi a kertből, kezében pár őszi rózsával, amiknek máris vázát keresett a szemeivel. -Hányszor mondjam el neked, hogy az én házamban nincs dohányzás? Használd a teraszt! - Nem állok fel amiatt -világosította fel őt hulla semleges hangon. - Rémes vagy! -sóhajtott Oliver, levett a szekrény tetejéről egy vázát, engedett bele vizet, majd a cigifüsttől tisztes távolba tette a virágot. - Papa! -paskolta meg a térdét James, hogy el ne feledkezzen róla. -Akkor elmegyünk Halloweenra? Ketten? - Nem -kapta meg az egyszerű és kiszámítható választ. - Persze, hogy elmegy veled, kedveském! -vétózta meg az egészet Oliver, kétméteres mosollyal együtt. - Ne-mö! -jelentette ki újra, sokkal határozottabban François. - Mindenféleképpen elmegy veled, kis szívem! Nem is kérdés! Csak viccelődik, de igenis elmegy veled Halloweenra! - Tényleg? -csillant fel James drágakő szeme. - Persze! Csak adj egy kis időt, amíg én és a papád megbeszéljük, rendben? De elmegy veled! Garantálom! - Juhúú! Ez volt a legnagyobb álmom! -ugrált boldogan a kisfiú. -Tegnapelőtt láttam egy hullócsillagot és ezt kívántam! Jaj, de jó, jaj de jó, hogy valóra válik! - Menj, beszéld meg Allennel, hogy minek öltöztök! -hessegette el a kézfejével Oliver, de a mondat végére a fiúcska már ott se volt. - Hát, ennyire még senki se szerette volna, hogy orrba vágjam, mint most te -morogta gyilkos szemekkel François. - Nem nyitok vitát, elmész vele Halloweenra! -vakkantotta élesen Oliver, miközben kitárta az összes ablakot, hogy szellőzzön a ház. - A faszt! - De! -lépett elé mérgesen a cukorból összegyúrt Oliver, akinek mindene is rózsaszínből van, és csak nagy ritkán emeli a hangját utasító hangnembe, másképpen még a pókot a sarokból is szép szóval kitessékeli, nem pedig lecsapja. -Ezt pedig befejezed! -kapta ki a cigit a férfi kezéből és a mosogatóba hajította. - Hát, most már nem csak az orrod fogja bánni... -csikorgatta fogait. - Szegény Jamey-baby még soha, egyetlen egyszer sem volt semmilyen programon! Se szülinapi zsúron, sem farsangon, sem állatkertben, sem vidámparkban, sem Halloweenon! - Ne hazudj, egyszer volt már szülinapi zsúron! Annyi elég egy életre! - Amit elmosott az eső és nem mellesleg, azért lett meghívva, mert a létszámot kellett kitöltenie, de oda is én kísértem el! - Remekül csinálod! Haah, látod, ezért kímélem meg a csinos arcod! Te tele vagy energiával, te élvezed az ilyen faszságokat, amikre az emberek értetlen módon eljárkálnak, folytasd csak! És vidd Jameset is! Engem hagyjatok ki belőle! - De ő veled akar lenni! Ő szeret téged! És vágyja a társaságod! - Eleget vagyunk egymás társaságában. - Na ne mondd! -tette karba a kezét Oliver, felhúzott szemöldökkel. -Például? - Például, egész nap egyfedél alatt vagyunk. Ő lesi a tévét vagy játszik magának, én meg csinálom a dolgom. - Az alkoholizálást, gratulálok! Olvastál neki valaha mesét? Elhoztad akár egyszer is az oviból? Megvigasztaltad egyszer is, mikor sírt? Játszótérre vitted már? Adtál már neki ajándékot, akár egyetlen egyszer is? Bújócskáztál vagy fogócskáztál már vele? - Szoktunk sétálni -világosította fel morgolódva, aztán hozzátette -Néha elviszem a dohányboltig, meg vissza. - François! -sóhajtott elégedetlenül Oliver. -Ez így nem állapot! Az a kisfiú szeretne téged az apjának tekinteni, de semmi okot nem adsz rá! Szerencsétlen azt kívánta egy hullócsillagtól, hogy hadd lehessetek együtt Halloweenkor! El van keseredve! - Dehogy van! -legyintett lazán, majd elővett még egy szál cigit, de még mielőtt meggyújtotta volna, Oliver elkobozta. - Feltűnt már, hogy te még egyszer se adtál neki ajándékot? Se születésnapjára, se karácsonyra, se húsvétra... Mindig én tartom a hátamat helyetted és puszta sajnálatból én adok neki mindent, mert megenné a bánat, ha azt látná, hogy csak Allen van elhalmozva! - Tartsd meg ezt a jószokásod! - És ő olyan kis szentlélek, hogy ennek ellenére ő mindig rajzol vagy barkácsol valamit a szülinapodra vagy karácsonyra! Nem ég le a pofádról a bőr? - Nézd, Oliver -dörzsölte meg halántékát fáradtan a férfi -én nem vagyok hajlandó Halloweenra menni. Gyűlölöm az ilyen népgyűléseket! Utálom az embereket! Semmi értelme az egésznek! Nem is értem, hogy mások miért csinálnak magukból önként és dalolva komplett idiótát! Donald kacsaként slattyogni az utcán, baszd meg, hagyjatok már! - Ennyit azért áldozhatnál Jamey-babyre, ha már azt se tudod, mikor van a szülinapja! - Hogy ne tudnám? Tavaly volt! - Waao! -bólogatott a lenyűgözöttségtől Oliver. -Ez igen! - Július... július... -François összeráncolta a homlokát és jól ráösszpontosított valamire, mintha az segítene. -Vagy... június... faszt! JúLius! Negyedike! A brit helyette is annyira elszégyellte magát, hogy eltakarta az arcát két tenyerébe. Nagyon-nagyon mélyre. Csalódottan csóválta a fejét és jajgatott a fájdalomtól. - Menj, térdepelj a kukoricán! -mutatott az ajtóra, ahol egy fia kukorica se volt, de nyugodtan oda lehet képzelni. -Július negyedike Allen születésnapja, te vadállat! Elseje, az Jamey-babyé! François elhúzta a száját. Nem mutatta, de most neki is lerobban a pofájáról a bőr, mert ez... ez... tényleg túlzás egy kicsit. Valamennyire el is szégyellte magát. Nemsokára újra megkísérelt egy cigarettát, amit Oliver már nem vett el, mert ezek után már minden mindegy, amit a csigazabáló művel. Menthetetlen, hiábavaló erőlködés bármit is kezdeni vele. François nagy lassan meggyújtotta, szívott pár mélyet belőle, aztán mogorván és fintorogva, mint aki citromba harapott megszólalt: - Legyen. De én mondom meg, hogy mibe öltözünk!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nos, igen, amikor Pinteresten szörfölve szembejön az ihlet.
