Hetalia Egypercesek

Maffia mese

Lovino Vargas.
Egy piszkosszájú duli-fuli, aki százszor gyávább, mint testvére. Úgy van számon tartva, mint Dél-Olaszország, de kisöccse miatt mindenki hajlamos elfeledkezni róla, aki helyette is úgy áll a köztudatban, mint Az Olaszország.
Lovino Vargas már nagyon régóta elfogadta a dolgot és saját magát kárpótolja, azzal, hogy a híres neves olasz maffia fő-fővezére.
Szereti.
Hiszen még öcsikéje sem veszi észre, hogy a sötét háttérben megbújva valójában ő kormányozza az egész országot.
Hagyja, hogy Feli csillogjon előtte, részt vegyen az ügyes-bajos dolgokban, ő pedig kényelmesen hátradőlve irányít.
A hiedelmekkel ellentétben Lovino nem is annyira gyáva, mint mutatja, az is egy remek álca része, ami elfedi valódi életét és természetét.
Maffiavezérnek lenni nem könnyű. Eszeveszett farkasokkal kell megküzdenie, akiknek tekintélyt kell mutatnia, különben bármikor eltehetik láb alól. Folyton a többi maffiaszervezettel kell hadakozni és egy egész életen át vigyázni kell, hogy a nyilvánosság előtt le ne lepleződjenek. Nem is szokott túlzottan belefolyni a sűrejébe, ő még a maffiát is a háttérből irányítja, mert ha ő állna a „család" élén, akkor nagyon kényelmetlen pár éven belül eljátszani a saját halálát, mert egyébiránt gyanús, hogy sehogy sem akar öregedni. Ez már azóta így van, mióta maffia működik Olaszországban.
De nagy ritkán mégis ki kell lépnie a fénybe, hogy helyrehozza a sok szart, amit mások elbasznak.
Az előző don-t valaki jól elintézte. Sose volt egy okos ember, hiába próbálta egyengetni az útját. Egy makacs, önfejű hülye volt, aki nem hallgatott rá, így jól megitta a levét, és a második legnagyobb maffiaszervezet kiiktatta a szerencsétlent. Ennek apropójából kénytelen volt beugrani a helyébe.
De utálja! A rohadt életbe, de utálja! Miért? Mert őt is elakarták tenni láb alól!
Elődje több dolgot elkúrt, mint amire számított volna! Nemhogy hagyta megerősödni a többi szervezetet, de még a sajátjukén belül is viszályokat, széthúzásokat szított, aminek köszönhetően őt, a semmiből felbukkanó új vezért, a zöldfülű gyereket, a sajátjai árultak el!
Fasz ki van, hogy még a belső tisztogatással is bajlódni kell!
Felnyomták őt a zsernyákoknál, ráadásul több tanú és bizonyíték támasztja alá, hogy egy akkora bűnöző, akit gondolkozás nélkül életfogytiglanra ítélnek.
(Hah! Mondjuk arra várhatnak!)

Antonio Fernàndez Carriedo több okból el volt szontyolodva, hogy kis olasza a hűvösre került.
Egyik oka, hogy fél élete Lovi lakásában volt berendezve, ahonnan most muszáj kicuccolnia.
Egy egész napon keresztül tömte tele a kartondobozokat, és már majdnem mindenét összeszedte, mikor késő délután a ház ura hazaállított.
- Mi a faszt keresel itt? -morgott rá, ami nála azt jelenti, hogy „szépséges jó napot kívánok!"
- Hát te? -pislogott Antonio.
- Hát én, hát én, hát inkább te? Mit merészelsz engedély nélkül bejönni a lakásomba, mikor én nem vagyok itt? -puffogott.
- Nem kerültél börtönbe?
- Nem -vetődött le a kanapéra lelkinyugalomban.
- Hogyhogy?
- Felmentettek.
- Hogy?
- Faszom, te mindig mindenről tudni akarsz? -morrant rá gorombán, de azért csak megmagyarázta. -A bíróság úgy ítélte, hogy nem vagyok bűnös. Csak egy súlyos félreértés történt. Az összes bizonyíték hamis volt, és a tanúk is vallomást tettek arról, hogy semmi közöm semmihez! Vagy inkább... úgy is mondhatnám, hogy kiváltottak. Hárman feladták magukat, hogy valójában ők a hunyók és csak rám kenték, a negyedik pedig öngyilkos lett.
- Jaj! Hogy lett öngyilkos?
- Hatszor hátba lőtte magát, aztán leugrott egy hídról! Szegény ember! -sóhajtott, őszinte részvéttel szemeiben.
- Oh -biccentett Antonio.
Nem kéne csodálkoznia, de mégis, minden alkalommal megteszi, mikor szembesül azzal, hogy a háttérben megbúvó, ártatlan, gyáva, paradicsomfaló Lovino Vargasnak valójában mekkora befolyás és hatalom van a markában.